Eperjestől 20 km-re nyugatra, a Kis-Szinye és a Nagy-Szinye-patak között, 580 m magasan fekszik.
Története
A települést 1320 körül a soltészjog alapján alapították. Első írásos említése 1331-ből „villa Stefani” alakban származik, a szinnai uradalomhoz tartozott. 1338-ban „Stephanwagasa”, 1427-ben „Etsvanuagasa” néven említik. 1427-ben 17 porta volt a faluban. A Berzeviczy, később a Szinyei családok birtokában állt. 1600-ban 10 adózó portája volt, evangélikus templommal és plébániával. 1715-ben 11, 1720-ban 6 háztartás található a községben. 1787-ben 32 házát 182-en lakták.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ISTVÁN VÁGÁS. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Szirmai Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Berthóldhoz fél mértföldnyire, mellyhez földgye hasonló, Szinyer Lipócznak filiája.”[2]
1828-ban 22 házában 192 lakos élt, akik mezőgazdasággal, állattartással, fonással foglalkoztak.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Istvánvágás, tót falu, Sáros vmegyében, ut. post. Berthót. Többen birják.”[3]
