PROFILBARU.COM

	Petárda (Baranjsko Petrovo Selo)
	A művelődési ház és a katolikus templom
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Baranyaszentistván
Jogállás	falu
Irányítószám	31322
Körzethívószám	+385 031
	Népesség
Teljes népesség	434 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	91 m
Terület	26,28 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 45′ 17″, k. h. 18° 28′ 09″45.754709°N 18.469219°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 17″, k. h. 18° 28′ 09″45.754709°N 18.469219°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Petárda témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Petárda (egyértelműsítő lap).

Petárda (régi magyar neve Peterd, horvátul: Baranjsko Petrovo Selo, szerbül: Барањско Петрово Село) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik. Határátkelőhely Magyarország (Beremend) felé.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 26, közúton 37 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re nyugatra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén, a magyar határ mellett fekszik. A magyar-horvát határtól 1 km-re fekszik. Magyarországról legkönnyebben a beremendi határátkelőn közelíthető meg. A tervezett A5-ös autópálya a közelében fog elhaladni. A legközelebbi vasútállomás Pélmonostoron van.

Története

A település Peterd néven már a középkorban is létezett. Első írásos említése „Peturd” néven történt a pécsi káptalan 1349. május 19-én kelt oklevelében, melyben annak a három Baranyai vármegyei falunak a határát, melyet Szőke Péter fia Bana és ennek fia Miklós, Zuglaki Fülpös fiának Filpének cserébe adtak, megjáratja (határjárás), és erről bizonyságlevelet ad ki.^[2] 1399-ben és 1433-ban „Peterd” alakban említik. Feltehetően birtokmegosztás révén két részre oszlott, mert részeit 1389-ben „Kyspeterd”, 1457-ben „Naghpeterd” néven találjuk.^[3] A középkori falu valószínűleg az 1526-os török hadjáratban pusztult el. Az 1591-es török adókönyvben „Porda puszta” néven szerepel.^[4]

A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. Az 1721-es egyházlátogatás iratában ez olvasható: „Tanúbizonyságot tettek arról, hogy az út mentén a régi Petarda falu helyén van egy téglából és kőből épített templom, amelyet Szent Lőrinc diakónus és mártír dicsőségére szenteltek. Igaz, teteje már nincsen és a falak egy része is leomlott állapotban van, de a helyiek még mindig eltemetik halottaikat a templom körül...”. A falu a felszabadítás után a dárdai uradalom része lett, bár határának harmada, mivel ártérre esett, többnyire víz alatt állt. Ez az állapot csak a 19. század elején a Dráva és a Krassó-patak szabályozása után szűnt meg. Az Esterházy, majd a Schaumburg-Lippe család volt a birtokosa. Határában főként kukoricát termesztettek. Ebben az időben a faluban csizmadiaműhely működött. A falu iskoláját már 1785-ben említik. A posta 1884-ben nyílt meg a településen.

1857-ben 980, 1910-ben 943 lakosa volt. Baranya vármegye Siklósi járásához tartozott. 1910-ben épült meg a Petárdát Pélmonostorral összekötő vasútvonal, mely 1966-ig üzemelt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. Az elektromos áramot 1962-ben vezették be. Az 1970-es években sokan mentek ki Németországba munkát vállalni. 1991-ben lakosságának 78%-a horvát, 9%-a magyar, 4%-a szerb, 1-1%-a jugoszláv, román, roma stb. nemzetiségű volt.

A horvátországi háború idején a falu elleni támadás 1991. augusztus 22-én kezdődött, amikor jugoszláv repülőgépek támadták a falu központját. Az anyagi károkon kívül szerencsére nem voltak emberi veszteségek. A támadás hatására a helyiek úgy döntöttek, hogy az összes lakost evakuálni kell. Az evakuálást Belistye irányában hajtották végre. A lakosság kb. 90% -a menekült el, többnyire csak idős emberek maradtak. A faluban maradók terrornak és fosztogatásnak voltak kitéve, közülük heten meghaltak. Az elhagyott házakba Nyugat-Szlavóniából származó szerbek költöztek. A polgárőrség tagjai a horvát hadsereg 107. valpói brigádjához csatlakoztak, ahol 130-an részt vettek a védelmi harcokban, közülük többen elestek. A menekültek csak 1998-ban térhettek vissza otthonaikba, ahol rögtön hozzáláttak az újjáépítéshez. A településnek 2011-ben 525 lakosa volt.

A horvátországi háború idején menekültek érkeztek Kásádra Petárdáról és Torjáncból. 2022-ben Kásád polgármestere, Gavallér Istvánné mesélte el az újságírónak, hogy a falubeliek többeket elszállásoltak, azonban mindenki félt, hogy a szerbek átjönnek, és megtámadják a faluban bujkálókat. Többször átlőttek a határon, de nagyobb atrocitás nem történt.^[5]

Népessége

Lakóinak száma a 2001-es népszámlálás alapján 570 fő és az ott élők több mint 10%-a magyarnak vallotta magát. A nemzetiségi összetétel a következő:

71,35% horvát
14,40% magyar
5,25% szerb
3,24% roma
1,28% szlovén

Lakosság változása^[6]^[7]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
980	1.072	1.027	1.059	1.006	943	960	1.105	1.059	955	911	878	788	779	570	525

Gazdaság

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

Szent Lőrinc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1903-ban épült. Orgonáját Angster József pécsi mester építette.

Kultúra

A KUD „Seljačka sloga” kulturális és művészeti egyesületet 1936-ban alapították. Az egyesület az évtizedek folyamán, a délszláv háború okozta megszakítással rendszeresen részt vett számos horvátországi kulturális eseményen. Jelenleg a felnőtt folklór szekciót Pavo Franjin, az egyesület elnöke, a tambura szekciót Boris Kiralj vezeti. Időközben Željko Bačić vezetésével megalakult a gyermek folklór szekció is. A falu télbúcsúztató népszokása a busójárás. Farsang vasárnapján a busók Petárda utcáit járják, hétfőn pedig a gyermek busójárást tartják.

Oktatás

A falu iskoláját már 1785-ben említik, de később áthelyezték a beremendi plébániára. A falu első iskolaépülete 1847-ben épült, ekkor csak egy tanterem volt benne, a tanítás horvátul és magyarul folyt. A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.