Crikvenicától légvonalban 6 km-re délkeletre, 5 km-re a tengerparttól, a termékeny Vinodoli-völgy fölé emelkedő Glavica-dombon fekszik. Közigazgatásilag Vinodol községhez tartozik.
Története
A történeti kutatások szerint Bribir ősi település. Már az illírek egyik törzsének a japodoknak vára állt itt. A rómaiak i. e. 56-ban foglalták el a Vinodoli völgyet, melyet “Vallis vinearia” néven neveztek és Ilyricum tartományhoz csatoltak. Várának a római korban „Assesia” volt a neve, itt volt a római prokonzul székhelye, melyről Plinius is ír. Bribir a középkorban a Vinodoli Hercegség közigazgatási és egyházi központja volt. Egykor falak és tornyok övezték, melyeket a 19. században lebontottak. A rombolást csak az északkeleti részen álló saroktorony és falrész élte túl. A megerősített fellegvár az erődített város északi részén helyezkedett el. A város a 13. században a Frangepánoké, 1288-ban képviselői részt vettek a vinodoli törvénykönyv megalkotásában. 1302-ben négyszögletes lakótornyot építettek ide, ez volt a vár legrégebbi fennmaradt része. 1321-ben földrengés, 1431-ben éhínség pusztított. Bribir a 15. században átmenetileg a Cilleiek uralma alá került. 1457-ben Cillei Ulrik halála után újra a Frangepánoké, majd 1468-ban Frangepán Márton a trsati ferenceseknek adta. 1479-ben Márton testvére Frangepán János megtámadta és visszaszerezte a Frangepán családnak. Tőle Hunyadi Mátyás király vette el és a Hunyadiaké lett. Mátyás halála után 1493-ban Frangepán Bernát szerezte vissza. 1496-ban súlyos pestisjárvány pusztított. 1524-ben felépült a plébániatemplom, erről a bejárat feletti glagolita felirat emlékezik meg. Közben folyt a város Frangepán Bernát általi megerősítése, felépültek a városfalak, a várkastély, megerősítette a tornyot és nagykaput. A munkák 1527-re fejeződtek be. Bribir ezzel a Vinodol völgyének kulcsává, legfontosabb erősségévé vált. Az állandó török veszély miatt módosabb polgárok a falakon belül építették fel házaikat. A falakon kívüli szétszórt kis települések kápolnái főként a 15. és 16. században épültek. A podskoči Szent Márton kápolnában maradt fenn Tamás mester felirata 1526-ból, aki feltételezhetően egyike volt a Szent Péter és Pál plébániatemplom építőinek. A gótikus Szent Antal templom szintén ebben az időszakban épült. 1577-ben Frangepán István halála után Zrínyi Miklós és György lett a birtokosa, majd a Zrínyieké maradt egészen 1671-ig, amikor Zrínyi Péter kivégzése után a elkobozzák és kamarai birtok lett. 1671-ben Ivan Smoljanović zenggi püspök iskolát alapított itt az általános művelődés és papnevelés céljára. Az iskola az egyik legrégibb ilyen jellegű intézmény volt az országban. 1678-ban megkezdődött a születési anyakönyvek vezetése. 1723-ban újabb földrengés rázta meg a települést. 1787-ben megnyílt az első alapiskola, a mai iskolaépület 1878-ban épült. Az 1842. augusztus 28. és november 24. között pusztító kolerajárványnak 85-en estek áldozatul. 1855. július 9. és augusztus 28. között az újabb járvány 197 halálos áldozatot szedett. Miután 1848-ban megszűnt a bribiri uradalom hozzákezdtek a közlekedés útjában álló városfalak és erődítések bontásához. 1861-ben a nagy kaput, 1872-ben a kis kaput, 1878-ban a várkastélyt bontották le. Ennek a helyére épült az új iskolaépület. A várkastélyból csak az 1302-ben épített kétemeletes torony maradt meg. 1891-ben utolsó megmaradt részeit is lebontották. A 19. században megindult a falakon kívüli építkezés is. 1883-ban megalakult a helyi olvasókör. A városi arculat megváltozik és falusiassá válik, a régi városból csak egy szabályos tér marad ahol a háromhajós barokk Szent Péter és Pál templom áll. A trianoni békeszerződésigModrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. Bribir a második világháború idején a partizánok egyik támaszpontja volt. Megtorlásul a partizánok távozása után 1941 júliusában a fasiszták felgyújtották a település történelmi központját. 2011-ben 1688 lakosa volt.
A Szent Péter-Pál plébániatemplomA torony, Bribir várának maradványa
A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemplom 1524-ben épült a korábbi templom helyén, mely 1288-ban a vinodoli törvénykönyv keletkezésének idejében, sőt valószínűleg már korábban is állt. A templomot 1740-ben bővítették és barokk stílusban építették át. 1944 végén felgyújtották, az 1980-as években renoválták. Berendezése különösen gazdag, sok értékes festménnyel és műtárggyal. Közülük kiemelkedik a Szűzanya a gyermek Jézussal (vagy népies nevén „Bijela Gospa”) egy firenzei mester fehér márványból faragott domborműve, ifjabb Jacopo Palma a lábmosást ábrázoló képe a 16. századból, a 15. századi reneszánsz szentségtartó és a márvány főoltár Antonio Michelazzi fiumei szobrászművész alkotása 1747-ből. Innen származik a 13. századi aranyozott ezüst ún. „Milonja-kereszt”, melyet még a 15. században Kristóf modrusi püspök hozott Vinodolba és ma Fiuméban őrzik. A főoltár Szent Pétert ábrázoló képe Matija Brodnik alkotása 1842-ből. Értékes még a Szent Antal kép Renistől 1793-ból és a „Jézus megmossa az apostolok lábát” Thystől. Több értékes liturgikus tárgy és miseruha is gazdagítja a templomot. A templomban több feliratos sírkőlap található. A homlokzaton feliratos tábla látható az építés évszámával 1524-gyel. A toronyban levő egyik harangot 1411-ben öntötték.
Az egykori erődítmény[4]1302-ből való csipkézett tornya a középkori várkastély maradványa arra emlékeztet, hogy a Frangepán, majd a Zrínyi család erődített vára volt. A kastélyt a 12. században építették, a 13. századtól a vegliai hercegek, a Frangepánok birtoka, a 16. századtól a Zrínyieké. Az erődítések nagy részét a 19. században lebontották és csak az 1302-ben épített négyszögletes torony, maradt meg az északi városfal egy részével. Kapuzatának kőívén az „ANO DNI MCCCII. E. D G P” felirat látható. A szavak közötti csillagok a vegliai hercegek a Frangepánok ősi címerének motívumai voltak. Földszintjén és az első szinten szűk helyiségek találhatók melyekből három szűk szobácska az egykori tömlöc nyílik, a második szinten boltozott szoba van. A torony és az iskola között voltak egykor a városháza helyiségei, melyeket 1900 körül lebontottak.
Remete Szent Antal tiszteletére szentelt gótikus kápolnája Frangepán Bernát idején épült, 1938-ban újították meg.
A vár előtt Szent Mihály alakjával és ismeretlen címerrel díszített kávás kút áll. Valószínűleg 1570 körül Mihovil Desić vinodoli gubernátor idejében készült.
Az egykori kanonoki házak közül többnek van glagolita és latin felirata. Kaliman kanonok házának glagolita felirata 1526-ból származik.
A Bassan-Kukuljević ház a Bassan családdal kapcsolatos egész sor kőbe faragott emlékkel rendelkezik.
Josip Pančić akadémikus szülőháza[5] romos állapotban van. Egy hagyományos vinodoli családi ház, amely jelentősége miatt kulturális értékkel rendelkezik.
Híres emberek
Itt az Ugrini nevű településrészen született 1814. április 5-én Josip Pančić szerb botanikus, a természettudományok professzora, a szerb királyi akadémia elnöke. Tanulmányait Bribirben, Gospićban, Fiumében és Zágrábban végezte, majd Pesten tanult az Orvostudományi Karon, ahol 1842-ben orvosdoktor lett. Élete nagy részét Szerbiában töltötte. Ő volt a Szerb Királyi Akadémia első elnöke. Számos növény- és állatfajt fedezett fel, valamint egy új tűlevelű fajt, amelyet róla Pančić lucfenyőnek neveztek el. A Kopaonik legmagasabb csúcsát is róla nevezték el. 1954-ben emelt emlékműve a torony előtti parkban áll, Zvonko Car szobrászművész alkotása.
Innen származik dr. Mihovil Kombol (1883-1955) horvát irodalomtörténész, műfordító, esszéista és kritikus. Emlékművét Drago Carapina akadémiai szobrászművész készítette.
