Fiumétól 38 km-re, Delnicétől 16 km-re északkeletre a Zágráb-Fiume főút mellett 700 m magasan fennsíkon fekszik. A felette emelkedő Skradi csúcs 1044 m magas. A festői környezetben fekvő települést örökzöld és lombhullató erdők veszik körül.
Története
Területe a sűrű erdőségek miatt sokáig lakatlan volt. Csak a 15. században említik először, amikor bírói rendelet tiltja meg a Frangepánoknak, hogy zágrábi kereskedőktől adót szedjenek ezen a területen. Mint falu a 16. század elején tűnik fel brodi nemesi birtokként. 1528 és 1585 között a terület a folytonos török betörések és fosztogatások következtében újra elnéptelenedett. Lakóit megölték vagy elhurcolták, mások elmenekültek. A 17. században a török támadások gyakoriságának megszűntével az élet is kezdett visszatérni a lerombolt falvakba. A Zrínyiek, akik rokoni kapcsolatok alapján már 1577-ben megszerezték a brodi uradalmat a Frangepánoktól új jobbágyok telepítésébe kezdtek. Az újonnan betelepítettek kaj dialektusa váltja fel a török pusztítás előtt itt elterjedt ča dialektust. A hegyvidéki kajnak nevezett sajátos itteni dialektus a mai napig is fennmaradt a környező településeken. Skrad létezéséről az első hitelt érdemlő adat 1694-ből származik. (Újabb kutatások alapján ez a név már 1641-ben is előfordul, azonban csak földrajzi értelemben, település ekkor még nem állt itt.) 1694. június 12-én nyolc jobbágy kap itt földet az uradalomtól, melynek akkor Brod na Kupi a székhelye és ők alapítják meg a mai települést.[2]
Skrad kezdetben nagyon lassan fejlődött. Az összeírásokból tudjuk, hogy 1805-ben 13 ház állt itt 14 családdal és 114 lakossal, a brodi uradalom jobbágyaival.[2] A település életében a Lujziána út építése hozta meg a fellendülést. Az építés 1803-ban kezdődött FiumétólKárolyváros irányába és 1809-re már Károlyváros közelébe, egészen Netretićig jutott. Ekkor a napóleoni háborúk miatt a munkák egy időre megakadtak. Napóleon a Száva jobb partjáig terjedő horvát területeket 1809-ben Illír tartományok néven a birodalomhoz csatolta. Ebben az időben fejeződött be az út építése is, mely a franciák számára nagy katonai jelentőséggel bírt. Az út is a császár feleségének, Mária Lujza osztrák főhercegnőnek nevét kapta, és bár a francia uralom 1813-ban véget ért, az út neve máig megmaradt. A helyiek gyorsan megtanulták, miképp szerezzenek hasznot a megnövekedett forgalomból. Az utasok elszállásolására éjszakai szállások, vendégfogadók épültek. Az egyik ilyen vendéglő épülete a mai napig is áll, a Hegyvidék egyik legértékesebb barokk épületeként. Amikor a vasút is megépült 1873-ban az út forgalma újra lecsökkent, de a lakosság növekedése tovább tartott.[2]1876-ban megnyílt az iskola, mely 1976-tól új épületben működik. Az iskola mellett óvoda is található. A falu a trianoni békeszerződésigModrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott.
Zeleni virA Zeleni vir egyik vízesédseSztalaktit és sztalagmit a Muževa hiža cseppkőbarlangban
A település fejlődésének a turistaforgalom 20. század elején történt megnövekedése adott újabb lendületet. A vonzó természeti környezet és a hegyvidéki klíma miatt a település csakhamar kedvelt kirándulóhely lett. 1914-ben megalakult a helyi turista egyesület, mely gondoskodott arról, hogy a település télen és nyáron jobban felkészüljön a pihenni, gyógyulni és levegő változásra vágyó turisták fogadására. Ebből a célból épült fel 1919-ben a Zeleni vir szálloda, majd 1921-ben a zeleni viri vízi erőmű, mely a Hegyvidéken először adott elektromos áramot.[2]1933-ban felépült a panzióként működő Verin bor villa, majd 1938-ban a királyi haditengerészet szanatóriuma. Ugyancsak itt kezdte meg működését a Vöröskereszt gyermektábora. Télen Skrad az ország egyik síközpontja lett. A Skradi hegy északi lejtőjén már 1935-ben megépült az első síugrósánc, majd a síelés egyre szélesebb elterjedésével már külön síugró versenyeket is rendeztek.
A gazdasági világválság idején a turistaforgalom is visszaesett, majd a második világháború miatt megszűnt. Csak az 1950-es években kezdték újra felfedezni a turisták. 1954-ben alakult meg az itteni turistaszövetség, számos nyaraló épült, ekkor épült meg a Zeleni vir szálloda és a Tranzit étterem is. A település jó megközelíthetősége ismét kedvezett a turistaforgalom fellendülésének. Megindult az autóbusz közlekedés is, parkolóhelyek, benzinkút épültek. 1965-ben a tranzit utasok számára a parkolóhoz modern étterem épült. 1993-ban megalakult Skrad község hivatala, addig a településen csak egy iroda működött. 1996-ban megalakult a helyi kulturális és művészeti egyesület a KUD Zeleni vir. Az önkéntes tűzoltó egyletet még 1932-ben alapították. 2001-ben a községnek hozzá tartozó településekkel együtt 1333 lakosa, ebből 1288 horvát volt. A település új kultúrházát 2004-ben avatták fel. 2011-ben a falunak 689, a községnek összesen 1054 lakosa volt.
Zeleni Virnél (magyarul: zöld örvény) két vízesés zúdul 70 m magasról alá, a vízesés alatt kis tavat alkotva. A harmadik vízesés pedig egy barlangból tör elő és lépcsőzetesen esik alá.
Az Ördögszorosban több fahídon és lépcsőkön át juthatunk a sziklák közt előtörő patak mély völgyébe.
A szűk kanyon a Muževa hiža (Férjek háza) barlanghoz vezet, ahol egy szűk átjáró vezet a földalatti kis tóhoz. A barlangban az állatvilág ritka fajai fordulnak elő és megtalálták az ősember nyomait is.
A környék kedvező lehetőségeket kínál a hegymászáshoz és hegyi túrákhoz, a horgászathoz és a vadászathoz is.
A Skradi hegyen áll a Miasszonyunk kápolna, melynek búcsúja (augusztus 15.) a község hivatalos ünnepe is egyben.
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1670-ben épült, később átépítették.
A Lončarić-ház [5] a 19. századi helyi építészet máig fennmaradt képviselője. 1821 és 1841 között építették, egykor vendégfogadó volt. Ma üzlet és kávéház működik benne.
A település vízierőműve 1921-ben épült, egyben a Hegyvidék első ilyen ipari létesítménye.
