Fiume város délkeleti szomszédságában a Tengermelléken, a Martinščica-öböl és a Bakari-öböl által határolt területen a Kostrena-félszigeten fekszik. A Kostrena-félsziget mintegy tíz kilométer hosszan nyúlik el és partjai enyhén lejtenek a tenget felé. Legmagasabb pontjai a 242 méter magas „Solin” és a 280 méteres „Humčina”. A félsziget szinte teljes hosszúságában strandok találhatók, melyeket a nyári időszakban fürdőzők ezrei töltenek meg. Közülük a legismertebbek és legnépesebbek Žurkovo, azután Smokvinovo, Svežanj, Spužvina, Podražica, Nova voda és Perilo. A község területén tizenkét falu található, melyek többsége családok neveit viseli. A legnépesebbek Vrh Martinšćica, Glavani, Sv. Lucija, Rožmanići és Paveki. Sziklás táj mediterrán növényzettel és a jellegzetes kőből rakott határhalmokkal. A község két részre, Sv. Lucijára és Sv. Barbarára oszlik, aszerint hogy a területén levő falvak melyik templomhoz tartoznak.[2]
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területe az őskortól fogva folyamatosan lakott volt. A „Gradina Solin” nevű lelőhely[3] a neolitikumtól a középkorig tartó folyamatos emberi jelenlét régészeti helyszíne. A késő ókorban itt őrtorony állt, amely a Claustra Alpia Iuliarum védelmi rendszeréhez tartozott.
Kostrena első írásos említése a 15. század elején történt. A Frangepánok birtoka volt, később a politikai események függvényében politikai-igazgatási szempontból hol közelebb, hol távolabb került Fiume szabad királyi városától. Így 1776-tól a Tengermellékkel együtt különleges területi igazgatási egységet alkotott. 1790-ben II. Lipót király a Tengermelléket benne Kostrenával újra Horvátországhoz és rajta keresztül a magyar koronához csatolta, míg Bakar és Kraljevica vásárjoggal és szabad kikötővel rendelkező városok lettek. II. József idejében Kostrenán évente bíróválasztás volt. A francia uralom idején 1809 és 1813 között az Illír Provincia része volt és Kostrenának Maire személyében önálló vezetője volt.[4]
A község először 1874-ben lett önálló, de ez az önállóság akkor mindössze két évig tartott. Lakói mindig szorosan kötődtek a tengerhez, melyhez a község története is kapcsolódik. Híres tengerészkapitányai közül említésre méltó Pavao Randić aki megnyitása után elsőként hajózott át a Szuezi-csatornán. Erazmo Bernard Tićac volt a fő tervezője az első atom meghajtású kereskedelmi hajónak a „Savahan”nak. Az itteni tengerészek hírnevét öregbítette Kuzma Franelić a Titanic katasztrófa során mentette az áldozatokat. Kostrena nemcsak tengerészeiről, hanem hajóépítőiről és hajótulajdonosairól is híres volt. A 19. század második felében a kostrena sveta barbarai hajótulajdonosoknak 20 hajójuk és további 48-ban tulajdonrészük, a kostrena sveta lucijaiaknak 13 hajójuk és további 31-ben tulajdonrészük volt.[5]
