Fiume központjától 10 km-re északnyugatra a Tengermelléken, az Isztria-félsziget északi határán, az A7-es autópálya mellett fekszik. A községnek nincs tengeri kijárata, mivel egykor Abbáziához tartozott. Északon Szlovéniával határos, ahol két határátkelőhelye van Rupa és Pasjak.
Története
Matulji az ókorban Liburniának nevezett területre esik. Ez a vidék a horvát Tengermellék legnagyobb részével együtt az állattenyésztéssel és hajózással foglalkozó libur nép hazája volt. A térség a többi illír területekkel együtt i. e. 59-től lett a Római Birodalom része. A horvátok a 7. században érkeztek ide, majd a 8. században Nagy Károly hódította meg a területet. A frankok hanyatlásával a 9. század közepére a horvát királyok visszaszerezték és egészen a 10. század végéig megtartották. A 12. században a Német-Római Birodalom része lett, majd a 15. századtól 1918-ig a Habsburg Birodalomhoz tartozott. 1857-ben a déli területek vasúti építkezései keretében megépült a Bécs–Trieszt vasútvonal, majd 1873-ban a Pivka–Fiume vonal is, mely mentén Matulj lett Abbázia vasútállomása. A vasút kiépítése a turizmus jelentős fellendüléséhez vezetett és megindult a település népességének gyors gyarapodása. Épületeinek nagy része a 19. század és a 20. század közepe között épült. A településnek 1857-ben 273, 1910-ben már 1202 lakosa volt. A szomszédos Abbázia a 20. század elejére az egyik legkedveltebb európai nyaralóhely lett. Matulji pedig 1908-ban a kiinduló állomásává vált a Matulji–Abbázia–Lovran villamosvonalnak. Az első világháború nagy megtorpanást okozott a település fejlődésében. Az Olasz Királyság uralma alá kerülve periférikus helyzetbe került és lakosságának száma 1921-ig csökkent. Az 1920-as rapallói szerződés a kastavi területet megosztotta a Szerb – Horvát – Szlovén Királyság és Olaszország között. Matulji és a környező települések olasz fennhatóság alá kerültek, ezekből alakították ki 1921-ben Matulj községet. A fennmaradó területekből pedig Podgrad és Jelšane községekhez csatolták. Ebben az időszakban jöttek a karneváli maszkok is szokásba. Matulji 1945-ben Jugoszlávia része lett, melyből kiválva 1991-től vált Horvátország részévé.[2]2011-ben a falunak 3723, a községnek összesen 11274 lakosa volt.
Krisztus Király tiszteletére szentelt plébániatemploma 1934-ben épült a régi templom helyén historizáló stílusban.
Szent Mihálynak szentelt temploma[5] Kastav és Matulji között, az azonos nevű domb tetején helyezkedik el. A helyszín történelmi jelentőségű, mert itt tartották meg 1871-ben az I. isztriai tábort, melyet a horvát nemzeti ébredés kezdetének tekintenek Isztriában. A templom egy félhajós román stílusú, egyhajós épület. A belső falakon jelentősen lepusztult freskók maradványai láthatók. A 19. században előcsarnokot építettek hozzá, a harangdúcot pedig helyreállították. Ezt követően egy szenteltvíztartót építettek be az oltár falazatába. A templomot 2004-ben és 2005-ben alaposan felújították. A templom és környéke a kastavi régió potenciális régészeti lelőhelyének számít.
Védett épület az Opatija-Matulji vasútállomás épülete,[6] mely Matuljiban található. Ismeretlen építész tervei alapján épült a Bécs-Trieszt vasútvonalon (melyet 1873-ban nyitottak meg a forgalom számára), amely Pivkánál ágazik el Fiume felé. A meglévő földszintes épület rekonstrukciója és bővítése 1884-ben kezdődött meg az emeleti rész ráépítésével. Az épületet a historizmus jellemzi, míg a szecesszió stílusjegyei az olyan részletekben jelennek meg, mint az ácsmunka, a tetőzet és a belső rész.
