A város az azonos nevű szigeten egy tágas és jól védett öböl északi részén fekszik. Ugyanennek a szelektől védett öbölnek a partján a várostól délre épült meg a kikötő. Az öböl bővelkedik a tágas és szép fürdőhelyekben, az első strand a városközponttól csak néhány perces séta. A város fekvése különösen a halászat, a tengerészet és a hajóépítés fejlődését tette lehetővé. A város környéki termékeny földeken olajfákat ültettek és a híres cresi olívaolaj értékesítése minden évben nagy hasznot hozott az itt élőknek. A régi városközpont labirintusként kanyargó szűk utcái, magas házai különleges középkori hangulatot árasztanak. A régi városmag falai egykor védelmi célokat is szolgáltak. A városba csak a három városkapu egyikén lehetett bejutni. Máig fennmaradt az északnyugati védőtorony és a városkapu. A város központjában található tér amint a múltban, úgy ma is a városi élet központja. Itt voltak kifüggesztve a közlemények, itt folytak a megbeszélések, itt kereskedtek és mulattak. A téren még ma is találunk reggelente árusokat akik zöldséget, gyümölcsöt, olívaolajat, mézet és más cresi termékeket árusítanak. A városmag legrégibb része a kikötőtől keletre fekvő Zagrad. Ez az öbölparti városrész annyira alacsonyan fekszik, hogy nagyobb ár esetén rendszeresen elönti a víz.[2]
Története
Az itt talált kőkorszaki leletek tanúsága szerint a szigeten már a paleolitikum végén, mintegy tizenkétezer évvel ezelőtt megtelepedtek az első emberek. Első ismert lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak, majd az i. e. 1. században a rómaiak foglalták el a szigetet. Ebben az időben keletkezett a sziget több, máig jelentős települése, így maga Cres is. Itt állt a rómaiak Crexa vagy Crepsa nevű erődítménye. A Nyugatrómai Birodalom bukása után az 5. században Cres a következő hat évszázadra Bizánc uralma alá került. A mai horvátok ősei a 7. században érkeztek ide és fokozatosan többségbe kerültek. A 9. század elején Nagy Károly rövid uralma következett, majd újra visszatértek a bizánciak. Amikor 882 körül a független horvát állam megalakult Cres és Osor még mindig Bizáncnak fizetett adót és bár Tomiszláv király idején (910-928) ténylegesen is horvát uralom alá került, Tomiszláv halála után újra a bizánci császár uralkodott a szigeten. 1000. május 9-énOrseolo Ottó velencei dózse partraszállt Osornál és az egész szigetet harc nélkül foglalta el. Ezt követően Velence meggyengült és Cres újra bizánci kézre került, majd a 11. század végén visszatért a horvát uralom. Az önálló Horvát Királyság megszűnésével Cres hamarosan a magyar királyok uralma alá került. A 12. században állandósultak a Velencei Köztársaság és a Magyar Királyság közötti háborúk, melyek következtében a század végére a sziget ismét velencei uralom alá került. A 14. század végén visszafoglalták a magyar seregek, de 1409-ben végleg elfoglalta Velence, melynek ezt követően különleges igazgatási egységét képezte.[3]
A település különösen a középkorban fejlődött jelentősen. 1332-ben városi rangot kapott. A velencei uralom idején 1459-től átvette Osortól a sziget közigazgatási székhelyének szerepét. A régi városmagot négyszög alakban öt toronnyal erősített védőfal övezte, melyet a velencei uralom vége előtt építettek. A falak még a 19. század elején is álltak és a falakon kívül csak két kolostor volt. A városba a tenger felől csak a fő városkapun át lehetett bejutni, melyet a 16. században reneszánsz stílusban építettek át. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Cres is osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. A város védőfalait és tornyait 1823 körül bontották le. A főkaputól balra és jobbra épített házak mind a városfalak vonalában épültek, míg a kaputornyokat lakóházakká építették át. A városfalak egyes részei beépítve máig fennmaradtak és szintén megmaradt az északnyugati hengeres védőtorony a városfal északnyugati részeivel. Cres 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett.
A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2011-ben a településnek 2281, a községnek összesen 2853 lakosa volt.
Az egykori városkapuk közül fennmaradt három kapu. A kikötőből nyílik a Szent Miklós (vrata Sv. Mikule) kapu. A tenger felől csak ezen a kapun át lehetett bejutni a városba. A kaput 16. században reneszánsz stílusban építettek át. Egykor a velencei oroszlán díszítette, melyet a Velencei köztársaság megszűnése után levertek. Az egykori városfalak szárazföld felőli déli és északi végéről fennmaradt két 16. századi kapu. A déli oldalom az 1581-ben épített Kis- (Mala vrata) vagy Bragadina-kapu[6] (vrata Bragadina), míg az északi oldalon az 1588-ban épített Marcella-kapu[7] (vrata Marcella), mely annak a velencei nemesnek a nevét viseli aki abban az időben Cres és Osor kormányzója volt.[8]
A város védelmi rendszerének a maradványa a 15. századi hengeres északnyugati torony, vagy más néven "Velencei torony" (Venecijanska kula),[9] az egyetlen amely a városfal védőtornyai körül fennmaradt.[8]
Cres legrégibb temploma a 12. században román stílusban épített Szent Izidor (sv. Sidar) templom.[10] Egyhajós épület félköríves apszissal, kívülről faragott motívumokkal. A templom oltárán a szent nagy méretű festett, fából faragott szobra látható a 15. századból. Az oltár mellett két oldalt Jézus Szíve és Szűz Mária a gyermekkel, előbbre Szent Fábián és Szent Sebestyén szobrai láthatók. A templom másik művészeti értéke egy 15. századi táblakép. A templom kapuzata gótikus, a homlokzat felett magasodó kecses római stílusú nyitott harangtorony bájos külsőt kölcsönöz az épületnek. A népi hagyomány szerint ez volt a város első plébániatemploma.[11]
A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma[12] a 15. században épült késő gótikus – reneszánsz stílusban. A háromhajós épület harangtornya, mely a templom előtt áll 18. századi. A plébánia épületében a templom 15-18. századi képeit őrzik. Közülük a legértékesebb egy 15. századi Szent Sebestyén szárnyasoltár Alvise Vivarini velencei festőművész alkotása. .[11]
A főtéren álló, a rakpartot színesítő kecses loggia[13] szintén a 15. századból származik. Ez volt egykor a városi élet központja. Itt voltak kifüggesztve a közlemények, itt folytak a megbeszélések, itt kereskedtek és mulattak. Itt még ma is találunk reggelente árusokat akik zöldséget, gyümölcsöt, olívaolajat, mézet és más cresi termékeket árusítanak.[8]
A kikötőben található a 15. századi gabonaraktár (fontik) épülete is, melyben szálloda működik. A szálló mögött pedig a velencei gótika stílusában épített Arsan-Petris-palota[14] található. A fényűző palotát Antonio Marcello Petris püspök építtette a 16. század elején abban az időben, amikor Osor helyett Cres lett a sziget közigazgatási székhelye. A hagyomány szerint itt született a híres filozófus Frane Petrić is akinek szobra a palota előtt áll. Ma múzeum működik benne, melynek állandó kiállítása az ősidőktől mutatja be a sziget történetét és mindennapi életét.[15] Ezen kívül a városban még több reneszánsz velencei nemesi palota is áll, köztük a Rodinis,[16] a Moise[17] és a Colombis paloták.[18]
A Városháza a 16. században épült, udvarában lévő kőtárban láthatók a város kőemlékei. A városházát elhagyva érhető el a városfal két kapuval áttört 200 m hosszú szakasza.
A városfalakon kívül található a Szent Ferenc templom és kolostor.[19] A kolostor története a 14. század elejéig nyúlik vissza. Az egyhajós, kiváló akusztikájú ferences templom a 15. században épült. Értékesek a 15. századból származó faragott kórusi padjai, a híres cresi ferences szerzetes Antonio Marcella-Petris 16. századi sírköve és a két képekkel ékesített kerengő. Az egyikben sírok és cresi családok sírkövei, a másikban 16. századi kút, melyet a legrégibb ismert cresi városi címer díszít. Itt található a ferences convent négy kiemelkedő elöljárójának bronz mellszobra is. A kolostor múzeumában a 15–18. század között készített képek és szobrok, néprajzi és népzenei gyűjtemény, régi okiratok, liturgikus könyvek, köztük egy 1494-ből való misekönyv található.[20]
A Szent Péter apostol tiszteletére szentelt bencés apácakolostor[21] a 15. században épült. A kolostor templomában értékes barokk orgona és 17. századi barokk oltárok láthatók. .[11]
A Szent Mária Magdolna-templom[22] 1402-ben épült egyhajós épület, téglalap alakú apszissal, csúcsíves faragott portállal és az oromfalon álló harangtoronnyal. A templom a város falain kívül, a Szent Ferenc téren áll. Szabálytalanul faragott kőből épült, sarkain nagyobb kőtömbökkel, csúcsíves boltozattal. A templomot a Colombis család pártfogolta. A portál fölötti kis négyzet alakú nyíláson egy nagyon sérült felirat található, amelyen az építés éve olvasható. A belső térben, a hajó, az apszis és a boltozat teljes felületén 15. századi falfestmények maradványai találhatók.
A Szent Simon-kápolna[23] egy romos, egyhajós kápolna Cres városától északra. A kápolna hasonló a sziget többi román stílusú templomához, de tőlük abban különbözik, hogy hosszúkás alaprajzú és rendkívül mély apszissal rendelkezik. Az elülső fal alapjai csak részben maradtak meg. A hosszanti falak helyenként, a templom keleti felében a tető magasságáig megmaradtak. A legjobb állapotúak az apszis falai, melyek a diadalív tetejéig állnak. A sziget egyik legkorábbi román stílusú kápolnája, melynek építését nagyjából a 12. század végére vagy a 13. század elejére teszik.
A Szent Jakab-kápolna[24] egy a történelmi központban, a plébániatemplom közelében álló 15. századi egyhajós, apszis nélküli épület, az oromzaton harangtoronnyal. A homlokzatot csúcsíves alakú portál tagolja, amelyet két ablaknyílás szegélyez. A portál felett ívelt ablaknyílás található. Az oromzaton lévő harangdúc egy harangnyílással rendelkezik. A kápolna belsejében megmaradt az eredeti kőburkolat.
A középkori ispotály mellett álló Szentlélek-kápolna[25] a 15. század második felében épült a legrégebbi nemes cresi nemesi család a Petris magánkápolnája és sírboltjaként. Építésének minősége a szabályos kőtömbök felépítésével és a kiválóan faragott portáljával kiemelkedik a hasonló építmények közül. A portált a rózsaszín és a fehér kövek váltakozása hangsúlyozza és színesíti. A kápolnában megőrizték a Petris és Balbi család címereit, melyek a 15. és 16. századból származnak.
A középkori ispotály,[26] árvaház és kórház épülete, mely gyengélkedő vagy karantén is volt a tengerészek számára, valószínűleg a 15. században épült, amikor Cres városa átvette a gazdasági és közigazgatási központ szerepét. A déli homlokzaton hegyes boltív alakú gótikus portál és kőből készült konzolok találhatók. Az ispotály reneszánsz kútkávával rendelkezik, melyet harcosok profiljai díszítenek.
Cres közelében fekszik a Vransko-jezero nevű édesvizű karszttó, melynek feneke 68 méterrel fekszik a tengerszint alatt, és ez táplálja a föld alatti karsztvizeket is.
Híres emberek
Itt született 1529. április 25-én Frane Petrić (Franciscus Patricius) horvát filozófus, humanista, polihisztor és tanár.
