Hivatkozás: 1339, védett terület: 73 500 ha, pufferzóna: 130 425 ha
A hajózási útvonalaktól távol eső, mindössze 6 négyzetkilométer összterületű Bikini-Atoll 23 szigetből áll. 1946 és 1958 között, a II. világháború után a hidegháború kezdetén, a lakosok kitelepítését követően az Amerikai Egyesült Államok összesen 67 nukleáris kísérleti robbantást végzett a zátonyon. 1952-ben sor került az első hidrogénbomba kipróbálására is. A bombák összesített ereje körülbelül hétezerszerese a Hirosimára ledobott bombáénak, hatásuk komoly, máig kiható kárt okozott az atoll geológiájában, természetes környezetében és a sugárzásnak kitett emberek egészségében. A kísérletek kézzelfogható nyomai a lagúna fenekén fekvő hajók, amelyeket az 1946-os robbantások süllyesztettek el, a hatalmas méretű Bravo-kráter, valamint megfigyelő bunkerek. Az ökoszisztéma nagy része azóta újjáéledt de a radioaktív sugárzás azóta sem szűnt meg teljesen és folyamatosan károsítja a természetet. Bár a szigeteket már biztonságosnak tartják az őslakosok nem térhettek vissza korábbi lakóhelyeikre és az atoll azóta is lakatlan.
.svg)
