Védett terület: 764,4 ha, puffer zóna: 1 178 ha, hivatkozás: 938
A Sukur kultúrtáj a Mandara-hegység közelében egy fennsíkon terül el a kameruni határ mellett. A térség gazdaságának alapja a Nigéria más részein is alkalmazott teraszos földművelés. A teraszok a termények előállítása mellett spirituális szerepet is betöltenek az itt lakók életében, a táj fontos elemei a szent fák, a rituális kapuk és az egyéb mágikus erejűnek tartott helyszínek mint például a vasolvasztó kohók és a kúp alakú kutak. A bonyolult közösségen belüli kapcsolatokat tükrözik a dombtetőkön kialakított temetők, valamint a kutak, amelyeket felépítményekkel és kőfalakkal védtek. Sukur híres volt a vasérc feldolgozásról is, ennek kezdetei a 17. századra nyúlnak vissza. A fennsík legmagasabb pontján áll a sukur uralkodó palotája, ami egy kör alakú szertartási épületből, magtárak romjaiból, számos szentélyből és oltárból, valamint teraszokból áll. A 120 x 100 méteres területen elhelyezkedő épületegyüttest kapukkal és fülkékkel tagolt fallal vették körül. Ez a falvak fölé magasodó épületkomplexum a helyi társadalom és kultúra megmaradt emléke.
Védett terület: 75 ha, puffer zóna: 47 ha, hivatkozás: 1118
Az Oshogbo külvárosában található sűrű erdővel borított 75 hektáros körülkerített szent liget Dél-Nigéria utolsó megmaradt őserdőihez tartozik. A ligetet a joruba nép Osun termékenység-istennő lakhelyének tartja. A ligetben kanyargó folyó partján negyven szentélyt és kilenc kiemelt kegyhelyet alakítottak ki, ezeket a hívők szertartási ösvényeken keresztül közelíthetik meg. Oshogbo lakói minden év augusztusában elzarándokolnak erre a helyre. Az erdőben számos Oshun és más isten tiszteletére készített műtárgyat helyeztek el. Korábban Nigéria-szerte sok közösségnek volt saját istentiszteleti célra kialakított szent ligete, ezeket azonban a 20. század közepére vagy megszentségtelenítették, vagy kivágták a fáit, hogy legyen hely az ültetvényeknek. Ez a liget az osztrák Susanne Wenger képzőművész közbenjárásának köszönhetően maradt érintetlen. Az ő hatására egy újfajta vallásos művészet alakult ki a kultuszhelyen, ami ötvözte az afrikai és az európai stílusjegyeket. A liget a joruba identitás egyik szimbóluma, valószínűleg az utolsó ilyen hely a nép történelmében, ezért az éves zarándoklatok odavonzzák más joruba közösségek tagjait is.
