Végvári Tamás (Budapest , 1937 . május 20. – Budapest, 2010 . május 16. [3] Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész . Több vidéki és fővárosi teátrumhoz kötötte szerződés, 1982 -ben a budapesti Katona József Színház egyik alapító tagja volt.
A főiskolát 1962 -ben végezte el. Első szerződése a Pécsi Nemzeti Színházhoz kötötte. 1964 -ben a Veszprémi Petőfi Színházhoz , 1969 -ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1971 -től egy évtizedet a Thália Színházban töltött. 1981 -ben a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott. 1982 -ben több társát követve a Budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. 1996 -tól szabadúszó, 2004 -ben csatlakozott a Madách Kamara a későbbi Örkény István Színház társulatához.
Drámai hősök mellett karakterszerepeket is alakított. A Galócza című darab címszerepében karikírozó képességeit is bizonyíthatta. A rövidlátó, csetlő-botló gengszter szerepében – ritka lehetőségei egyikeként – a közönséget önfeledt nevetésre késztette.
Utolsó szerepe Örkény István Macskajáték című darabjának öregedő pozőrje volt.[4]
Tekintélyes a film- és tévészerepeinek száma.
Sokat foglalkoztatott szinkronszínész volt, több mint kétszáz filmet szinkronizált. Magyar hangot kölcsönzött többek között Al Pacinónak 29; Ben Kingsley -nek 13; Harrison Fordnak és Robert De Nirónak tíz alkalommal, valamint David Attenborough -nak több ismeretterjesztő filmsorozatban.
A legszebben beszélő magyar színészek egyike. Ennek megfelelően hangja ismerősként cseng a rádióhallgatók fülében, számos felvétele megtalálható a hangarchívumban. Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényének rádióváltozatában a főszerepet játszotta. Tapasztalatainak átadására is volt lehetősége; beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán .
Közéleti szerepvállalása is jelentős. 1993 és 1996 között ügyvivője a Magyar Színészkamarának; vezető szerepet vállalt a Magyar Színész-kamarai Egyesületben és a Magyar Színházi Társaságnál is.
2010. május 16-án hunyt el, négy nappal 73. születésnapja előtt.
Felesége Győry Franciska színésznő volt. Lányaik: Borbála és Eszter.
Az Örkény István Színház oldalán
Film
Eszpresszóban (1959)[5]
Délibáb minden mennyiségben (1961)
Megöltek egy leányt (1961)
Két félidő a pokolban (1961)Angyalok földje (1962)
Asszony a telepen (1962)
Karambol (1964)
Vízivárosi nyár (1964)
Fügefalevél (1966)
Kötelék (1967)
Hekus lettem (1972)Romantika (1972)
Pókháló (1973)
Ida regénye (1974)
Szerelem bolondjai (1976)
Dóra jelenti (1978)A transzport (1981)
Szerencsés Dániel (1982)Hatásvadászok (1983)Hány az óra, Vekker úr? (1985)Az elvarázsolt dollár Galagonya (Kivés György ) hang (1985)Képvadászok (1985)Laura (1986)
Szamárköhögés (1987)Kiáltás és kiáltás (1987)
Napló szerelmeimnek I–II. (1987)
Zuhanás közben (1987)
Az évszázad csütörtökig tart (1988)
Tutajosok I–II. (1989)
Anna filmje (1992)
6:3 (1998)Egy tél az Isten háta mögött (1998)
Sitiprinc (1999)
Film (2000)
Na végre, itt a nyár! (2002)Új Eldorádó (2004)
Férfiakt (2006)
Farkas (2007)
Alexandra Pavlovna, a magyarok királynéja (2007)
Józanul az alkoholról[6]
Máglyák Firenzében (1967)
Beismerő vallomás (1970)
A csodadoktor (1972)
Mézesfazék (1972)
Romantika (1972)Szerelem bolondjai (1976)
Az elnökasszony (1976)
Teréz (1977)
Abigél (1978)Visszajelzés (1979)
Forró mezők (1979)
Zokogó majom (1980)
A bolond lány (1981)
Az utolsó futam (1983)
Széphistória (1984)
Boldogtalanok (1984)
A Molitor ház (1985)
Üvegvár a Mississippin (1986)Vásár (1986)
Évmilliók emlékei (1986)
Megoldás (1987)
Öld meg a másik kettőt! (1988)
Protokoll (1989)
Angyalbőrben (1990)A cár őrültje (1990)
Pénzt, de sokat! (1990)
Hölgyek és urak (1992)
Privát kopó (1992)A félelem fokozatai (1994)
Éretlenek (1995)Helyet az ifjúságnak (1996)
Jóban Rosszban (2005)Virágzó Magyarország (2007) narrátor[7]
Szinkron
Az 1001 éjszaka meséiből
Ottlik Géza : Hajnali háztetők (Rátóti Zoltánal közösen)Molère: Scapin furfangjai (1972)
Vészi Endre: Kirakatrendezés (1973)
Bez, Helmut: Visszaút (1974)
Mauriac: Az éjszaka vége (1975)
Boldizsár Iván: Csizma és szalonna (1978)
Kazarosz Aghajan: Anahit (1978)
Mikszáth Kálmán: Apám ismerősei (1979)
Szabó Magda: Sziget-kék (1979)
Szász Imre: Áldozatok (1979)
Bereményi Géza: Házasságkötő terem (1980)
Ördögh Szilveszter: Kapuk Thébában (1980)
Esko Korpilinna: Bianca és a lelkek (1981)
Két hangon (1982)
Pállya István: Ravaszy és Szerencsés (1982)
Schwajda György: A Szent család (1982)
ÚTON - Hatvan év hétköznapjai a művészet és az újságírás tükrében (1982)
Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze (1983)
Sajó András: Gulliver Írországban (1983)
Kellér Andor: A rulettkirály (1983)
Zimre Péter: Köszönjük, Mr. Bell! (1983)
Anderson, Edith: Martin Luther King élete és halála (1984)
O'Neill, Eugene: Boldogtalan hold (1984)
Kopecsni Péter: Cseh pályaudvar (1985)
Benedek Elek-Illyés Gyula: Az égig érő fa (1986)
Találkozás (1987)
Száraz György: A megközelíthetetlen (1988)
Békés Pál: Pincejáték (1989)
Ruitner Sándor: Lacrimosa (1991)
Szakonyi Károly: Egy kis hotel (1991)
Mihail Bulgakov: Színházi regény (1992)
Alekszandr Szolzsenyicin: A tankok igazsága (1993)
Béres Attila: Nosztalgia Tours (1993)
Lét s nemlét, írók, irodalom – Cholnoky Viktor három jelenete (1995)
Tandori Dezső: Vér és virághab (1995)
Jaroslav Hasek: Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban (1997)
A vad gróf tárcái – Teleki Sándor emlékezik (1998)
Vértessy Sándor: Asbóth Sándor, Lincoln magyar hőse (2000)
Határ Győző: Asszonyok gyöngye (2001)
Rádiószínház – Szerb Antal leveleiből (2001)
Borenich Péter: A kenguru galeri (2004)
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze (2007)
Kapcsolódó fejezetek:
Jegyzetek
.jpg)
.jpg)
