Tunézia (arabul تونس), hivatalosan a Tunéziai Köztársaság (الجمهورية التونسية) Észak-Afrika egy országa; a Magreb régió része. Nyugatról Algéria, délkeletről Líbia határolja.
163 610 km²-es területével az ország körülbelül kétszer akkora, mint Ausztria, de területének mintegy 45%-át a Szahara homokja borítja. Fővárosa és legnagyobb városa Tunisz, amely az ország nevét is adta. A legnagyobb szigete Dzserba (514 km²).
A The Economist magazin által közzétett demokrácia index szerint 2014 és 2020 között Tunézia volt az arab világ egyetlen demokratikus országa.[4] A demokratikus visszaesés után a 2020-as évek elején viszont hibrid rezsimnek minősítik.[5]
Tunézia Észak-Afrikában található, Líbia és Algéria között. A Kis-Szirtisz vagy Gabeszi-öböl partján terül el.
Az ország területének fele a mediterrán tengerparti sávba sorolható (250–500 mm éves csapadékkal), míg a maradék a Szahara része.
Hegyvidékeket általában északon találhatunk; ezt a részt a Tell- és a Szaharai-Atlasz láncai ágazzák be. A klíma itt mérsékelt, enyhe, esős telekkel, és forró, meleg nyarakkal. Tunézia területén mindkét hegység lealacsonyodik, de legmagasabb csúcsa még így is 1544 méter (Dzsebel Sambi). A két hegységet a Medzserda széles és jól megművelt völgye választja el egymástól. Nyáron csak öntözéssel lehet itt a földet művelni.
Az ország középső, Sousse (Szúsza) városától a Gabeszi-öböl közepéig tartó része minden tekintetben más, mint az északi rész. A széles parti síkságot fokozatosan emelkedő platószerű hegyvidék, a Szaharai-Atlasz keleti nyúlványai váltják fel. A csapadék rohamos csökkenése folytán nyoma sincs itt erdőségnek. A legtöbb helyen még a fű is csak kínlódva nő meg. Mégsem kietlen ez a vidék, főleg nem a parti síkság, amelyet az arabok Szahelnek neveznek. Ez az ország gyümölcsöskertje. Olajfák sorakoznak sok kilométer hosszúságban. A vidék száraz ugyan, de a talajvíz olyan magasan van, hogy az olajfák gyökerei elérik. Másik fontos növény a mandulafa.
A sűrűn lakott Dzserba-sziget egy üde pont a déli országrészben. Kútjai bőven ontják az édesvizet. Dúsan termő datolyaligetek és olajfaültetvények jellemzik.
Homoksivatag Dél-Tunéziában található. Sottok egész láncolata választja el az ország többi részétől.
Domborzati térképe
Műholdas kép
Főbb települések
Vízrajz
Jellegzetes képződmény a sott (chott). A szó olyan tavat jelöl, amelyik az év legnagyobb részében, vagy akár több éven át is száraz. A mederben földutakat is kijárhatnak az arra járók. Néha viszont jön az eső és a meder megtelik vízzel – rövid időre, míg elpárolog. Ilyen nagy, száraz tavak láncolata húzódik a Szahara északi peremén Algériától a tengerig. Legnagyobb közülük a Sott el-Dzseríd. Környékén sok a források vizéből táplálkozó oázis. A legnagyobb oázis a Tozeur.
Éghajlata
Éghajlati térkép Köppen osztályozásán. A piros trópusi sivatagi éghajlat
Meleg nyarú mediterrán, szubtrópusi sztyepp és sivatagi éghajlat a jellemző. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 9-11 °C, a legmelegebbé 26-32 °C között változik. A hőmérséklet abszolút maximuma a sivatagos területeken meghaladja az 50 °C-ot, de másutt is 44-50 °C-ig emelkedik. A hőmérséklet abszolút minimumai mindenütt fagypont alá süllyednek, -1, -7 °C között változnak. Az évi csapadék a Földközi-tenger partvidékén 400–700 mm, az ország déli, sivatagi vidékén nem éri el a 100 mm-t. A csapadék legnagyobb része a téli félévben hull le. A nyár száraz, Tuniszban például csupán 4 mm a júliusi átlagos csapadék.[10]
A Szahara északi peremén fekvő Kebili oázisban 55,0 °C-ot mértek 1931. július 7-én, amely Tunézia és egyben Afrika legmagasabb hivatalosan mért hőmérséklete.[11]
A keleti partvidék természetes növénytakaróját csaknem teljesen kiirtották, helyén száraz, cserjés, gyéren füves növényzet alakult ki. A sivatag jellemző törpecserjéi a keserűfűfélék, a karfiolcserje és a napvirág. A sós talajú területeken, a sottok vidékén sótűrő növényzet van, ballagófű, sóballa, sóvirág fajokkal. [12]
Tunézia első lakói a berber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik. A Krisztus előtti tizedik században föníciaiak telepedtek le. Karthágót a Kr. e. 8. században alapította a mai Libanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kultúrájuk föníciai és kánaánita eredetű.
A legenda szerint Dido királynő alapította a várost. Karthágó lakói a közép-keleti isteneket tisztelték, mint például Baált és Tanitot.
A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy föníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a Földközi-tenger nyugati medencéjének más föníciai települései függetlenek voltak Karthágótól. Az Itália elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál vezette a második pun háború során. Ez kis híján megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. A várost a harmadik pun háború során Róma leigázta, az időszámításunk előtti második évszázadban. Ettől fogva Róma éléskamrája volt. Az 5. században egy időre a vandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron a Bizánci Birodalom kötelékébe (Afrikai Exarchátus).
A 7. századbanarabmuszlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő muszlim dinasztiák irányították az országot, amely életének nyugalmát berber lázadások zavarták meg. Az Aglabidák és Zírida-dinasztia uralkodása alatt Tunézia virágzott. A partokat ideiglenesen a szicíliainormannok tartották uralmuk alatt a 12. században. 1159-ben az országot meghódították az Almohádok. Őket a berber Hafsida-dinasztia (kb. 1230–1574) követte. Az ő uralkodásuk végén a part menti városokat Spanyolország szerezte meg, de a törökök hamar visszahódították. Török kori vezetői – a bejek vagy bégek – alatt Tunézia gyakorlatilag független volt.
Az 1800-as évek derekán az állam meggyengült. A bejek sorozatosan hoztak hibás döntéseket, amik a katasztrófa felé vezették Tunéziát. Franciaországban már felvetődött Tunézia meghódításának lehetősége, amikor a bej – modernizációs célokkal – hatalmas kölcsönt vett fel tőle. Nem sokkal később Tunéziából Algéria ellen portyákat indítottak, ami meggyorsította a francia döntést.
1878-ban titkos megállapodás jött létre Nagy-Britannia és Franciaország között, amely eldöntötte az afrikai állam további sorsát. Annak ellenében, hogy Franciaország belenyugodott Ciprus angol meghódításába, a brit kormány hozzájárult, hogy Tunézia francia fennhatóság alá kerüljön. Franciaország 1880-ban támadott, és Tunézia 1881. május 12-én francia protektorátus lett.
Az ország a függetlenségét 1956-ban szerezte vissza. A bej rövid időre újfent hatalomhoz jutott, azonban Habib Burgiba vezetésével lemondásra kényszerítették. Az új elnök (aki korábban miniszterelnök volt) mély politikai és társadalmi változásokat indított el.
Burgiba az iszlám vallásban visszatartó erőt látott. A vallási vezetők társadalmi súlyát csökkentette, hogy eltávolította őket az oktatásból és az igazságszolgáltatásból. Felszámolták a saría bíróságokat, a templomokat és a vallási intézményeket támogató személyek vagyonát elkobozták. Ez a politika végül a vallásos lakosság zavargásait váltotta ki. 1987-ben Zín el-Ábidín ben Ali belügyminiszter kijelentette, hogy Burgiba mentálisan alkalmatlan feladatára, és nyugalomba vonultatta egy palotába Monasztir városán kívül.
Ben Ali gyorsan lecsendesítette az iszlám ellenzéket azzal, hogy Mekkába zarándokolt, és a Ramadán ünnepét szigorúan betartandónak rendelte el. Hirtelen megszerzett hatalmát saját pártja is ellenezte. A fő ellenzéki párt távol maradt az 1994-es parlamenti választásoktól, így a szavazatok 1%-át kapta Ben Ali 97,7%-ával szemben. Ezzel a Nemzetgyűlésben 10 képviselői helyet szerzett az ellenzék.
Ben Ali nyugatbarát, de diktatórikus hatalma megosztotta a tunéziaiakat, míg a magas munkanélküliség és a korrupció következményeként lakossági tüntetéssorozat kezdődött, amely aztán arab tavasz néven vonult be a történelembe és végigsöpört az arab világon. Ben Ali 2011. január 14-én lemondott, és Tunéziában békés úton demokratikus kormány alakult.
Politika és közigazgatás
Képviselők az alkotmányozó nemzetgyűlés épületében, Bardo palota, Tunisz
2014 és 2020 között az Economist Intelligence Unit alapján az arab világ egyetlen demokratikus államának számított,[14] a 2021-es indexben viszont már hibrid rezsimnek minősítették.[15]
A tunéziai jogrendszert erősen befolyásolja a francia polgári jog, míg a személyi jog az iszlám jogon alapul.[16] A saría bíróságokat megszüntették.[16]
A 2014-es alkotmánya értelmében Tunézia politikai intézményei félelnöki rendszerben működnek. A köztársasági elnök és a kormány elnöke (miniszterelnöke) megosztja a végrehajtó hatalmat. A miniszterelnöki tárca a belpolitikára fókuszál, a közvetlenül választott elnök pedig külpolitikával, védelemmel és nemzetbiztonsággal foglalkozik. Az összetett hatalommegosztási rendszerben az elnöknek konzultálnia kell a kormánnyal szakpolitikai területein. A törvényhozó hatalom a parlamenté, a Népi Képviselők Gyűlésé (Assemblée des Représentants du Peuple, ARP).[17]
A 2011-es forradalom előtt
A Pénzügyminisztérium épülete Tuniszban
Zín el-Ábidín ben Ali elnök 1987 és 2011 között volt hivatalban, miután a korábbi elnök, Habib Burgiba visszavonulásra kényszerült. Az alkotmányt kétszer is módosították maradásának érdekében: először kettőről három ciklusra, majd háromról öt ciklusra emelték meg az elnök újraválaszthatóságát. A kormányzó párt a Demokrata Alkotmányos Gyűlés volt, amely az egyetlen legális párt volt 25 évig.
Az elnököt ötéves ciklusra választották – gyakorlatilag erős ellenfél nélkül rendszerint Ben Ali győzött –, majd pedig az ő feladata volt a miniszterelnök és a kormány kijelölése. A regionális helytartókat és helyi adminisztrátorokat szintén központilag határozták meg.
Tunézia törvényhozó testülete 2005-ig egykamarás, 2005–2011 között kétkamarás volt.[18] Az alsóház 182 képviselő számára kínált helyet. Ebből húsz százalék volt az ellenzék számára fenntartva. Az utóbbi jelentős szerepet játszott, ha egy terület tanácskozott, soha nem indított új törvényjavaslatot, és gyakorlatilag kisebb változtatásokkal mindig elfogadta a kormányzó párt által előterjesztett javaslatokat. Hat olyan ellenzéki párt is létezett, aminek gyakorlati jelentősége nem volt. A tunéziai demokrácia legnagyobb hiányossága a szabad ellenzéki vélemény jogának hiánya volt. A más véleményen lévő embereket rutinosan gátolták: elegendő volt látogatást tenniük egy tiltott weblapon, és máris bűncselekményt követtek el. Az ország csak és kizárólag cenzúrázott internet-hozzáférést engedélyezte a lakói számára. Ez a cenzúra is az ellenzék meggátolására szolgált: a hatalommal szemben álló, vagy éppenséggel a kormányt kritizáló francia weboldalak megtekintése tiltott (akárcsak a pornográf oldalaké).
1987-ben az Iszlám Irányzat Mozgalmából származó fenyegetés adta az ürügyet Zín el-Ábidín ben Ali számára, hogy vérontás nélküli módon kerüljön hatalomra (Lásd: Története/Legutóbbi történelem). Ettől kezdve Ben Ali igen erőszakos politikát folytatott a fundamentalistákkal szemben, de nehéz meghatározni a siker mértékét egy olyan nemzetben, ahol sok minden titkosnak tekinthető.
Ben Ali elnök vezetése alatt Tunézia hosszú távú politikájának többek közt fontos pontja volt a nyugati világgal, illetve Európával való jó kapcsolatok ápolása, és az arab valamint afrikai területi csoportosulásokban való aktív szerepvállalása.
Habib Burgiba volt az első arab vezető, akit felszólítottak arra, hogy ismerje el Izrael állam jogos létezését (1965-ben, egy Jerikóban elhangzott beszéd során.) Az ország az Arab Liga központja volt 1979 és 1990 között. Az ország következetesen higgadt módon vett részt a nyugodt légkörű Közép-Keletért folytatott tárgyaláson. 1993-ban Tunézia – az első arab államként – vendégül látott egy hivatalos izraeli delegációt ennek eredményeként, és az izraeli állampolgárok szabadon utazhatnak be Tunéziába (izraeli útlevéllel). Ezzel Tunézia elismerte Izraelt.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás a 2011-es forradalom után
Az arab tavasz elsöpörte a diktatúrát. A tiltakozáshullámot az váltotta ki, hogy egy utcai árus 2010-ben felgyújtotta magát. Az első szabad választásokon Moncef Marzoukit választották elnöknek. A saríán alapuló jogrendet eltörölték, megteremtve ezzel a szekuláris államot. 2013-ban meggyilkolták az egyik vezető politikust, Chokri Belaidot. A szélsőségesek ezt követően több terrortámadást is elkövettek, de a demokratikus átalakulást nem tudták visszafordítani.
A választásokon minden húszéves kor feletti[forrás?] tunéziai állampolgár részt vehet. A polgármestereket és a települési tanácsokat helyi népszavazások útján választják. Az igazságszolgáltatás független. A hadsereg hivatásos, és politikai célokat nem szolgál.
A 2011-es első szabad választásokat követően törvényhozó hatalommal az alkotmányozó nemzetgyűlés bírt, amelynek fő feladata az új tunéziai alkotmány kidolgozása és megszavazása volt. Az alkotmány elfogadása után az alkotmányozó nemzetgyűlést 2014. október 26-án a népi közgyűlés váltotta. A Tuniszban ülésező egykamarás közgyűlésnek 217 képviselője van, akiket öt évre választanak meg. Tunéziában általános választójog van érvényben, minden 18. életévét betöltött tunéziai állampolgár szavazhat.[19]
A végrehajtó hatalom az alkotmány értelmében a köztársasági elnök és a kormányfő által vezetett kormány között oszlik meg. Az elnök az állam feje és az ország egységének jelképe. Az elnököt a nép ötévente közvetlenül választja meg. Az elnök határozza meg az ország kül- és védelmi politikáját és ő a hadsereg főparancsnoka. A kormányfő hatásköre Tunézia belpolitikájára terjed ki, az elnökkel együtt képviseli Tunéziát belföldön és külföldön is. Az előző elnök, Bedzsi Kaid esz-Szebszi 2019-es halála óta az ideiglenes elnök Mohamed Ennaszer,[20] a kormányfő 2016 óta Jusszef Sahíd.[19][21]
Nemzetközi kapcsolatok
Tunézia vitatja a líbiai felségterületet tőle elválasztó tengeri határt. Málta és Tunézia egyezkedik a tengeri területek gazdasági kihasználásának jogán, részben az ott megtalálható olaj miatt.
A CIA 2010-es évekbeli adatai alapján az etnikai megoszlás:[26]
arab 98%
európai 1%
más 1%
A 19. század végétől a második világháború utáni időszakig Tunéziában nagyszámú francia és olasz populáció élt,[27] bár szinte mindegyikük, a zsidó lakossággal együtt, Tunézia függetlenné válása után távozott. A tunéziai zsidók története mintegy 2000 évre nyúlik vissza. 1948-ban a zsidó népességet 105 ezer főre becsülték, 2013-ra azonban csak körülbelül ezren maradtak.[28]
Nyelvi megoszlás
A hivatalos nyelv az arab, azon belül is a tunéziai arab, amely az arab nemzeti, népi változata, amelyet az itteniek használnak.[29] A berber nyelveket beszélők is vannak.[30][31]
A francia a tunéziai társadalomban is nagy szerepet játszik, annak ellenére, hogy nincs hivatalos státusza. Széles körben használják az oktatásban (pl. a középiskolákban a természettudomány tannyelveként), a sajtóban és az üzleti életben.[32] Az olaszt a tunéziai lakosság kis része érti és beszéli.[33]
Vallási megoszlás
A lakosság zöme (99%) szunnita iszlám vallású.[34] Vallási eredetű háborúra, megkülönböztetésre nincs példa. A délen található Dzserba-szigeten 2000 éve megtalálható egy izraelita csoport, de ennek létszáma erősen lecsökkent. Napjainkban a zsidókat főleg a fővárosban találhatjuk meg. Nem jelentős csoportot képeznek még a keresztények.
Olajfaliget, SfaxRadés kikötője a főváros közelében
Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben a privatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt. A kormányzat egyszerűsítette az adózási rendszert, és barátságosabb a hozzáállása az adósságokhoz. A szilárd gazdaságban a kereskedelem és a turizmus jelentősége nagy. 1998. március 1-jén hatályba lépett egy olyan egyezmény Tunézia és az Európai Unió között, amelynek értelmében az országnak a következő évtizedben fokozatosan meg kellett szüntetni a kereskedelmi akadályokat közte és az EU között. A szélesebb körű privatizáció elősegíti a külföldi beruházások megjelenését. Minthogy az Európai Unióval bonyolítja külkereskedelme zömét, 2008-ban szabadkereskedelmi megállapodást kötött vele.[35]
Gazdasági ágazatok
Mezőgazdaság
Tunézia mezőgazdaságának vezető ága a földművelés, mely nagyjából fedezi az itteni szükségleteket. Legfontosabb terményei a búza, árpa, burgonya, szőlő, narancs és a zöldségfélék valamint az olajbogyó, a sivatagi oázisokban pedig a datolya.
Az állattartás: a csapadékosabb területeken a szarvasmarha, míg a szárazabb területeken a juhok és a kecskék legeltetése.
Ipar
Az ország ásványkincsekben gazdag, amelyek közül a foszfát világgazdasági jelentőségű, de található itt kőolaj, földgáz és vasérc is. Az itt bányászott termékek egy részét a helyi ipar használja fel (például a műtrágya-, kénsavgyártás, kohászat, acélgyártás), míg másik részét exportálják. A feldolgozóipart főként a textilipar, valamint az összeszerelő üzemek (hajógyártás, autóösszeszerelés) képviselik, de fejlődik az elektronikai és az elektrotechnikai ipara is. Emellett keresettek a hagyományos kézműipari termékei is; kerámia, bőráru és a szőnyegek.
Tunézia az 1970-es években nyitott a turizmus előtt. Az észak-afrikai méretekben kis ország a legjelentősebb turizmussal rendelkező afrikai országok közé emelkedett.
Az idegenforgalom túlnyomó része a tengerpartra koncentrálódik. A Földközi-tenger partjainak teljes hosszában turisztikai zónákat alakítottak ki. A tömegturizmusra alapozva szállodaláncok épültek.
Közlekedés
A4-es autópálya, Tunisz-BejaVidéki út, HathermineTunisz nemzetközi repülőtere
Közút
A tunéziai közlekedési hálózat központja a főváros, Tunisz. 2004-ben 18 997 km közúthálózat volt Tunéziában, amiből 12 310 km szilárd burkolatú volt. Az ország közúton megközelíthető Algériából, Marokkóból, Egyiptomból és Líbiából. A fontosabb városok között jó utak húzódnak.
Autópálya a főváros, Tunisz és Sousse között húzódik, továbbá ez folytatódni fog Sfaxig.
Tunéziában összesen 2152 km vasútvonal van; ebből 468 km normál nyomtávú (1435 mm-es), valamint 1674 km keskeny nyomtávú (1000 mm-es). Az ország vasúthálózata nem jelentékeny, inkább a magyar HÉV-hez hasonló jellegű. Vasúton Algériából és Marokkóból közelíthető meg Tunézia.
A vonalakat az SNFCT, a tunéziai vasúttársaság üzemelteti.
Tunézia 30 repülőtérrel rendelkezik, melyek számos nemzetközi járatot is fogadnak. A legfontosabb a tuniszi Tunisz-Karthágó nemzetközi repülőtér, de fontosak Sfax, Houmt Essouk, Monastir, Touzeur és Tabarka repterei is. A nemzeti légitársaság a TunisAir.
Egyéb
Tunézia egy kiterjedt vezetékrendszerrel rendelkezik: az országban 3059 km földgázvezeték, 1203 km olajvezeték és 345 km finomított szénhidrogén vezeték húzódik.
Népzenészek Dzserbai zenészek Hagyományos zene és öltözet - múzeumi kiállításon Készül a hagyományos tunéziai kenyér Asszony hagyományosan öltözve Zitouna-mecset Tuniszban Kairouan mecsetjének belső udvara Hagyományos tunéziai kapu Tozeur óvárosa Színházépület Tuniszban Palais de la municipalité Tuniszban Az állami tv székháza Bardo Nemzeti Múzeum Dugga ókori romjai Kuszkusz hallal tálalva Tunéziai édesség
Az Encyclopédie 360 azt írja, hogy Tunézia "nem fejlesztett ki igazán sajátos művészetet", hanem "különböző erős hatások jellemzik".[37]
A régió a civilizációk találkozásának középpontjában állt, és kultúrája tükrözi a pun, arab, török, afrikai, európai és muszlim hatások nyomait, valamint az országot uraló egymást követő dinasztiák befolyását. Az arab hódítással, különösen az Aglabidák dinasztiájának uralkodása alatt Kairuán neves szellemi központtá vált, amely sok tudóst vonzott.
Az alloucha, az ország leghíresebb, kiváló minőségű szőnyege Kairuánban készül.[38]
Zene, tánc
A helyi zenében gyakran arab, andalúz és török ritmusok hallhatók.[38]
A tunéziai tánc az egyiptomihoz hasonlít, de minden régiónak megvan a maga "stílusa",[39] ezért nehéz tunéziai táncról beszélni.
Építészet
Az arabok az iszlám építészetére jellemző épületeket emeltek. A 16. századi török hódítás során a mecseteket, – például a tuniszi Sidi Mahrez mecsetet, – a konstantinápolyi stílushoz hasonló módon építették, bár a zaviják általában megőrizték az észak-afrikai stílust Kairuánban.[37]
A francia protektorátus is rányomta bélyegét a helyi építészetre egy új városi stílus hozzáadásával, amely a Tunisz régi medinája melletti új városterv építészetében látható.
Tunisz medinája az UNESCO világörökség része, és az iszlám építészet tipikus példája. A Bizerte és Ghar El Melh kikötők közötti területeken a korábban Andalúziából menekülő mórok által alapított településeket a katolikus uralkodók visszahódították, és inkább keresztény befolyásuk van.
Tekintettel a tunéziai városok kozmopolita jellegére, megőrizték a stílusok sokféleségét és egymás mellettiségét.
Számos történelmi építménye közül a legjelentősebb a 8. századi, tunisziAl-Zaytūnah mecset, a valamivel régebbi kairuáni ʿUqbah ibn Nāfiʿ nagymecset, valamint Karthágó ősi városának maradványai.[40]
Délen Gafsza, Tozeur és Nefta oázisvárosai, valamint Matmátakszarjai és barlanglakásai sajátosak a sivatag vagy félsivatag barátságtalan klímájára való reagálásukként.
Hagyományok, szokások
Általánosságban elmondható, hogy bár a tunéziaiak liberálisabbnak és toleránsabbnak tartják magukat, mint szomszédaik (Algéria, Líbia) – a legtöbb városi nő például nyugati ruhákba öltözik, és nem fedi be a fejét, és (bár ezt egyes tunéziai muszlimok nem tartják megfelelőnek) helyben készített borokat és szeszes italokat fogyasztanak – továbbra is megőrzik erős iszlám identitásukat.[40] Új kulturális hatásokat szívnak magukba külföldről, miközben ragaszkodnak saját értékeik fenntartásához, ugyanakkor éberen figyelik a nyugati hatások életmódjukra gyakorolt hatását. Még a nyugati életmódot átvevő tunéziaiak is ragaszkodnak bizonyos hagyományos értékekhez; ezek között a legfontosabb a család, mint a társadalmi élet központja.[40]
Az iszlám vallási helyek meglátogatásakor a térdeket és a vállakat mindig fedni kell.[38]
A főzési technika megőrzött elemeket az ősi pun és berber konyháról. Az idők során ötvöződtek a tunéziai konyhán itáliai, andalúz, török, szicíliai, francia és arab hatások is.[41] Nagyon fontos szerep jut az olívaolajnak, a fűszereknek, a paradicsomnak, a tenger gyümölcseinek és a húsnak.
Az ételek erősen fűszeresek, az egyik legnépszerűbb fűszerkeverék a harissa, amely őrölt erőspaprikából, fokhagymából, köményből és egyéb fűszeradalékokból áll,[42] s gyakori alapanyag mártásokhoz.
A tunéziai fesztiválok többsége nyáron zajlik.[45]
Medina fesztivál
A Medina Fesztivált minden évben a ramadán szent hónapjában tartják. A szokásos vallási szertartásokon kívül ez a fesztivál zenei előadásokat is tartalmaz, utcai műsorokkal és középkori jelmezekbe öltözött emberekkel.[45]
Karthágói Nemzetközi Fesztivál
Karthágó ókori római amfiteátrumában megrendezett fesztivál július közepén kezdődik és augusztusig tart.[45]
Dzserbai Nemzetközi Ulysse Fesztivál
Ez a fesztivál júliusban kezdődik és augusztusig tart. A dzserbaiHoumt Souk tele van helyi színészek, zenészek és képzőművészek előadásaival.[45]
Hammamet nemzetközi fesztiválja
Hammamet éves nemzetközi fesztiválja a zene, a tánc és más előadóművészetek ünnepe. Július és augusztus között több mint egy hónapig több tucat jazz- és más zenésznek ad otthont a világ minden tájáról.[45]
Tozeur Oasis Fesztivál
Dél-Tunézia legnagyobb kulturális fesztiválján tíz különböző ország előadói vesznek részt. November végén kezdődik és decemberig tart.[45]
↑Maltese. Routledge, 13. o. (1997). ISBN 978-0-415-02243-9 „The immediate source for the Arabic vernacular spoken in Malta was Muslim Sicily, but its ultimate origin appears to have been Tunisia. In fact, Maltese displays some areal traits typical of Maghrebine Arabic, although during the past eight hundred years of independent evolution it has drifted apart from Tunisian Arabic.”
↑« Décret du 26 mars 2011, fixant les jours fériés donnant lieu à congé au profit des personnels de l'État, des collectivités locales et des établissements publics à caractère administratif », Journal officiel de la République tunisienne, n°21, 29 mars 2011, p. 389
American basketball player Kamari MurphyFree AgentPositionPower forwardPersonal informationBorn (1993-12-14) December 14, 1993 (age 29)NationalityAmericanListed height6 ft 9 in (2.06 m)Listed weight218 lb (99 kg)Career informationHigh school Abraham Lincoln(Brooklyn, New York) IMG Academy(Bradenton, Florida) College Oklahoma State (2012–2014) Miami (Florida) (2015–2017) NBA draft2017: undraftedPlaying career2017–presentCareer history2017–2019Long Island Nets…
Federal constituency of Sabah, Malaysia Ranau (P179) Sabah constituencyFederal constituencyLegislatureDewan RakyatMPJonathan YasinGRSConstituency created2003First contested2004Last contested2022DemographicsPopulation (2020)[1]86,084Electors (2022)[2]66,517Area (km²)3,891Pop. density (per km²)22.1 Ranau is a federal constituency in West Coast Division (Ranau District) and Sandakan Division (Beluran District), Sabah, Malaysia, that has been represented in the Dewan Rakyat since 2…
2006 animated adventure comedy film This article is about the film. For the video game based on the film, see Flushed Away (video game). Flushed AwayBritish theatrical release posterDirected by Sam Fell David Bowers Screenplay by Dick Clement Ian La Frenais Chris Lloyd Joe Keenan Will Davies Story by Sam Fell Peter Lord Dick Clement Ian La Frenais Produced by Cecil Kramer David Sproxton Peter Lord Starring Hugh Jackman Kate Winslet Jean Reno Bill Nighy Andy Serkis Shane Richie Ian McKellen Edite…
Ця стаття не містить посилань на джерела. Ви можете допомогти поліпшити цю статтю, додавши посилання на надійні (авторитетні) джерела. Матеріал без джерел може бути піддано сумніву та вилучено. (липень 2014) Рис.1 3' - 5' екзонуклеаза, асоційована з ДНК-полімеразою І Екзонуклеа…
العلاقات الإسواتينية الكولومبية إسواتيني كولومبيا إسواتيني كولومبيا تعديل مصدري - تعديل العلاقات الإسواتينية الكولومبية هي العلاقات الثنائية التي تجمع بين إسواتيني وكولومبيا.[1][2][3][4][5] مقارنة بين البلدين هذه مقارنة عامة ومرجعية للدو
artikel ini tidak memiliki pranala ke artikel lain. Tidak ada alasan yang diberikan. Bantu kami untuk mengembangkannya dengan memberikan pranala ke artikel lain secukupnya. (Pelajari cara dan kapan saatnya untuk menghapus pesan templat ini) artikel ini perlu dirapikan agar memenuhi standar Wikipedia. Tidak ada alasan yang diberikan. Silakan kembangkan artikel ini semampu Anda. Merapikan artikel dapat dilakukan dengan wikifikasi atau membagi artikel ke paragraf-paragraf. Jika sudah dirapikan, sil…
More Than a Married Couple, But Not LoversSampul volume tankōbon pertama, menampilkan Akari Watanabe夫婦以上、恋人未満。(Fūfu Ijō, Koibito Miman)GenreKomedi romantis[1] MangaPengarangYūki KanamaruPenerbitKadokawa ShotenImprintKadokawa Comics AMajalahYoung AceDemografiSeinenTerbit02 Maret 2018 – sekarangVolume9 (Daftar volume) Seri animeSutradaraTakao Kato[a]Junichi YamamotoSkenarioNaruhisa ArakawaMusikYuri HabukaStudioStudio MotherPelisensiCrunchyroll SEA Medialin…
Overview of the time zones used in Norway Time in Europe: Light Blue Western European Time / Greenwich Mean Time (UTC) Blue Western European Time / Greenwich Mean Time (UTC) Western European Summer Time / British Summer Time / Irish Standard Time (UTC+1) Red Central European Time (UTC+1) Central European Summer Time (UTC+2) Yellow Eastern European Time / Kaliningrad Time (UTC+2) Ochre Eastern European Time (UTC+2) Eastern European Summer Time (UTC+3) Green Moscow Time / Turkey Time (UTC+3) Turqu…
American film director, producer and writer Steve NguyenSteve Nguyen speaking at USCBorn (1985-12-30) December 30, 1985 (age 37)Torrance, California, U.S.Occupations film director producer screenwriter artist animator Musical careerGenres Lo-fi jazz downtempo chillhop Instrument(s) sampler, drum machine, keyboard Labels Studio APA Websitesteve-nguyen.com Musical artist Steve Nguyen (born December 30, 1985) is a Vietnamese-American director, writer, artist and film producer. Nguyen and fello…
Adorers atau dalam Bahasa Inggris Adorers of the Blood of Christ adalah salah satu Ordo Katolik yang didirikan oleh Santa Maria de Mattias dari Italia pada 1834, singkatan gelar untuk pengikut ordo ini adalah A.S.C. Arti dari nama ordo ini dalam bahasa Indonesia adalah Pencinta darah Kristus. Karya Ordo ini menjalankan Universitas Newman di Wichita, Kansas yang berasal dari sekolah untuk kaum perempuan pada tahun 1902. Kejadian Pada Oktober 1992, beberapa biarawati di antaranya Barbara Ann Muttr…
Villa Silvia Villa Silvia, auch Villa Pasolini-Zanelli, Villa Silvia Carducci oder Villa Sylvia, ist ein Landhaus aus dem 18. Jahrhundert am westlichen Stadtrand von Cesena in der italienischen Region Emilia-Romagna. Es liegt im Vorort Lizzano di Cesena an der Via Lizzano 1241. Das Haus wurde besonders als „Wohnzimmer der Bourgeoisie“ zwischen dem 19. und dem 20. Jahrhundert bekannt, als es in Besitz der Grafen Pasolini-Zanelli aus Faenza war. Dort weilten Persönlichkeiten, wie Giosuè Card…
Martin Wells Knapp Painting of Knapp (on left), Orange Scott, and Seth Cook Rees on display at the World Methodist Museum, Lake Junaluska, NC Martin Wells Knapp (1853–1901) was an American Methodist minister who founded several institutions including the magazine God’s Revivalist in 1888, the International Holiness Union and Prayer League (which became the Pilgrim Holiness Church) in 1897, and God's Bible School, later known as God's Bible School and College. He was a central figure of the m…
79°S 100°W / 79°S 100°W / -79; -100 Part of Antarctica that lies within the Western Hemisphere Almost blank map of West Antarctica Labeled map of Antarctica, with West Antarctica on the left. West Antarctica, or Lesser Antarctica, one of the two major regions of Antarctica, is the part of that continent that lies within the Western Hemisphere, and includes the Antarctic Peninsula. It is separated from East Antarctica by the Transantarctic Mountains and is covered by t…
Portuguese nobleman Pedro Gomes de AbreuLordCoat of Arms of AbreuBorn1390sKingdom of PortugalDied1453Kingdom of Portugal Pedro Gomes de Abreu (c. 1390-1453) was a Portuguese nobleman, Lord of Regalados.[1] and Alcaide mor de Lapela.[2] Biography Born in Portugal, was the son of Lopo Gomes de Abreu and Inês de Soutomaior e Lima, daughter of Leonel de Lima (Viscount of Vila Nova de Cerveira), and Filipa da Cunha.[3] His Mistress was Catarina de Eça, daughter of Infa…
Productivity software for the Commodore 64 Magic Desk I: Type and FileMain screen of Magic Desk IOther namesMagic DeskOriginal author(s)John FeagansAndy FinkelMichael TomczykJeff BruetteDeveloper(s)Commodore Business MachinesInitial releaseNovember 1983; 40 years ago (1983-11)PlatformCommodore 64TypeWord processorFile managerLicenseProprietary software Magic Desk was a planned series of productivity software by Commodore Business Machines for the Commodore 64. Only the fir…
Friedrich von HügelBornFriedrich Maria Aloys Franz Karl von Hügel(1852-05-05)5 May 1852Florence, Grand Duchy of TuscanyDied27 January 1925(1925-01-27) (aged 72)London, United KingdomNationalityAustrianOther namesBaron von HügelEducationprivateKnown forModernist Christian theologianTitleFreiherr (Baron)SpouseHon. Mary Catherine HerbertChildrenthree daughters: Gertrude, Hildegarde and Thekla Friedrich von Hügel (born Friedrich Maria Aloys Franz Karl Freiherr von Hügel, usually …
Tentativa de golpe de Estado na Guiné-Bissau em 2022 Mapa da Guiné-Bissau Data 1 de fevereiro de 2022 Local Bissau, Guiné-Bissau Desfecho Golpe fracassado Presidente Umaro Sissoco Embaló afirma que o golpe foi um ataque fracassado contra a democracia. Nenhum dos alvos principais foi morto durante a tentativa de golpe. Beligerantes Guiné-Bissau Desconhecido Comandantes Umaro Sissoco Embaló Desconhecido Baixas 2+ guardas mortos 4+ atacantes mortos 11 mortos no total, incluindo 6 militares[1]…
.JPG)
.jpg)
.svg){kind=small}
