Az ország gazdaságának középpontjában a mezőgazdaság és a bányászat áll. Az egyik legjelentősebb természeti erőforrása az arany: az ország a 2010-es években a harmadik legnagyobb aranykitermelő volt a kontinensen.[5]
Etimológia
Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta. A Mali név valószínűleg annyit tesz: a királyok földje.[6]
Történelem
A kezdetek
Mali területe a paleolitikum korától lakott. A mai sivatag helyét egykor erdős, majd füves szavanna foglalta el egészen kb. Kr. e. 3500-ig. Ezután száradt ki a Szahara egész déli területe.[7][8]
Músza mansza kb. 1312-től 1337-ig uralkodott – az 1337-ben bekövetkezett halálig –, ő volt a Mali Birodalom kilencedik manszája (. Uralkodása alatt a birodalom területe a duplájára nőtt, és az ország gazdagságát jelentősen növelte a rabszolgakereskedelem által, ami a kor egyik legnagyobb jövedelmű üzletének számított, jóval az európai rabszolgakereskedők megjelenése előtt.
Az iszlám vallás elkötelezettje volt, de támogatta a vallászabadságot. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szongáj Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el. Amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.
Újkor
A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.
Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választáson Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konaré küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez.
21. század
Az ország 2000–2001-ben az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban.
2012. március 21-én lázadó katonák újabb puccsot hajtottak végre és elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat a fővárosban. A hatalmat pillanatnyilag is ők gyakorolják.[11]
A 2012 januárjában kirobbant észak-mali konfliktusban(wd) vezető szerepet játszottak a tuaregek, akik számos fegyveres felkelést robbantottak ki Mali és Niger területén szabadságjogaikért és az Azawad néven ismert terület birtoklásáért.
2020-ben és 2021-ben két puccs is történt az országban.[12]
Északon található sivatagi térséget az Erg-Chech (Ses-sivatag) homokdűnéi (az ország északi csücskében), a Taudenni térségében található sivatagi sóbetétek, valamint a Tanezrouft (Tanezruft) sziklás síksága jellemzik. Északkeleten a mintegy 600 méter átlagos tengerszint feletti magasságú Iforas-hegység erodált homokkővel fedett gránitplatója az algériai Ahaggar-hegységmasszívumához tartozik.[13]
A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.
A folyó menti településektől eltekintve a letelepült népesség a Hombori környéki fennsík és a Bandiagara-hegység lenyűgöző látványt nyújtó sziklaképződményei körül összpontosul. Nyugaton fokozatosan lejt a folyóvölgy irányába, délkeleti végződését töredezett sziklafal alkotja.
Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).
az ország északi felét a forró sivatagi éghajlat jellemzi (BWh),
ettől délre található, az ész. 12° és 16° között a félszáraz (szavanna) övezet (BSh),
az ország délnyugati végében a trópusi nedves szavanna éghajlat (Aw – a térképen kék színnel).
A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C-ot is elérheti.
Az eső általában 7-12 hónapig nem esik. Észak felé haladva egyre hosszabb a száraz évszak, és egyre kevesebb a csapadékmennyiség. Timbuktuban az évi csapadék már csak 180 mm körüli, melynek zöme júl-aug-ban hull le.[14]
A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől november végéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.
A fás szárú növények közül említendő a néré (wd), a karite (wd), a cailcedra (wd) és a kapioka. A Szahel-övezet és Szudán határzónájára a sztyeppe természetes növényzete jellemző: többek között olyan, a szárazságot jól tűrő fafajták, mint a baobab(majomkenyérfa), a dumpálma(wd), amelyeket északabbra fokozatosan felváltanak a szárazsághoz jobban alkalmazkodott rövid, tüskés levelű növények: a mimóza, az akácia, és a fűfélék családjába tartozó Cenchrus biflorus. [13]
Aktív katonai szolgálatban: 7350 fő (2007). A lakosságra fejenként jutó kiadás évi 10amerikai dollár.
Népesség
Képek
Bamako egy útja Bamako - utcakép Dogon falu Ségou Nagy Mecsete Mecset bejárata Emberek Dzsennében Falusi gyerekek Bozo törzsi lány Songhai törzsi férfi Timbuktu közelében Tuareg asszony Ő is tuareg
A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara 34,1%, fuláni (fulbe) 14,7%, szarakole (maraka) 10,8%, szenufo 10,5%, dogon 8,9%, malinke 8,7%, bobo 2,9%, szongai 1,6%, tuareg 0,9%, egyéb (khassonké, mauren, dioula stb). (2012)[23]
Nyelvi megoszlás
A hivatalos nyelv a francia, de további kb. negyven nyelvet használnak. Az ország lakosságának mintegy 80%-a beszél bambara nyelven, amelyik az egyik fő közvetítőnyelv.[24]
Vallási megoszlás
A lakosság 94,8%-a muszlim, 2,4% keresztény (főleg római-katolikus), 2% animista, hagyományos hitű. (2009-es becslés)[23]
Az országban gyakorolt iszlám liberálisabb szellemiségű, mint a szomszédos államokban: a nők nem viselnek fátylat, többnyire elfogadott az alkohol- és a sertéshús
fogyasztása. A szigorú vahhábita irányzatot csak a hívők mintegy 5%-a követi, több mint fele (55%) sem a szunnita, sem a síita irányzattal nem azonosul. [13][25]
Szociális rendszer
A lakosság 29%-a alultáplált (a szükséges napi minimum 1800 kalória fogyasztást feltételezve). A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez.
A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 38%, ipar: 23,3%, szolgáltatások: 38,7% [26]
GDP (reál) növekedési üteme: 5,9% (2014-ben)
A lakosság foglalkozása 2005-ben: mezőgazdaság: 80%, ipar és szolgáltatások: 20%. A népesség 36%-a él szegénységi küszöb alatt (2005-ben).
Mezőgazdaság
A mezőgazdaság délen összpontosul, főleg a Niger és a Szenegál folyók mellett.
A lakosság ellátása szempontjából legfontosabb kultúrnövény a rizs, amelynek öntözéses művelést igénylő elsődleges vetésterülete Ségou és a mauritániai határ között helyezkedik el.
Hagyományosan a kisüzemi keretek határozzák meg a mezőgazdaság szerkezetét, ahol a művelés alá vett terület kb. 90%-án élelmiszernövényeket termesztenek (2010). A gazdaságban meghatározó szerepet játszik a gyapot, amelyben Mali Egyiptom és Szudán után a 3. legnagyobb afrikai termelő.
[13]
A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség 10%-a nomád életmódot folytat.[mikor?]
Ipar
Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál egyik fő exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.
Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás; építőipar, cementgyártás; foszfát- és aranybányászat[26]
Jelentős a kézműipar (ruházati cikkek, kerámia, kosarak, fafaragványok). [13]
Kereskedelem
Főbb külkereskedelmi termékek és partnerek 2016-ban:[26]
Import: kőolaj, gépek és berendezések, építési anyagok, élelmiszer, textiláru
Import: Szenegál 12,2%, Kína 12,2%, Franciaország 10,3%, Benin 8,6%, Elefántcsontpart 8,4%
Export: (a három fő termék:)arany, gyapot, élő állat.
Export: Svájc 30,4%, India 12,2%, Ukrajna 5,1%, Kína 5,1%, Burkina Faso 4,9%, Szenegál 4,3%, Franciaország 4%, Dél-Afrika 4%
Közlekedés
Csónak a Niger folyón
Vasút: 729 km, az utak hossza: 18 709 km (ebből 18% burkolt).
A legfontosabb kötúti kapcsolata Bamakótól az elefántcsontpartiAbidjanhoz vezet.
Az Európai Fejlesztési Alap finanszírozza a Bamako és a szenegáli Dakar közötti összeköttetést. Szintén vannak tervek a Malit és Algériát összekötő transz-szaharai út kiépítésére.[24]
A déli régióban a természetes vízfolyások, az északi (sivatagi, félsivatagi) régióban pedig a teve szerepe változatlanul fontos.
[13]
Mali (hasonlóan más Fekete-Afrika-i országokhoz) nem a filharmonikusairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven főből állnak, állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. A legtöbb asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. Ameddig a szem ellát, mindenhol kecskék, férfiak, nők és gyerekek. Mosolyok, köszöntések, üdvözlések minden irányból. Nincs ideges, türelmetlen megnyilvánulás, depressziós arc.
Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják, hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A széles néptömegekhez a nemzetközi segélyek csekély töredéke jut csak el.[27]
Dzsenné agyagból készült ősi mecsete
Képek a kultúráról
Iskolai tanulók Dogon építészet, Bandiagara Timbuktu, Szankore Mecset Djingareiber-mecset belső udvara, Timbuktu Gao ősi épülete (le tombeau des Askias) Sangha mecsete Zenészek BalafonSadio Sidibé és Baba Salah, énekes-zenész előadók Tánc dzsembére Asszonyok mosogatnak a NigerbenGyerekek fociznak egy dogon faluban Fula (fuláni) emberek Tuareg pásztorok az ország északi részén Bozo törzsi gyerekek egy faluban Asszonyok színes öltözéke Toguna (közösségi ház) egy dogon faluban Sivatagi fesztivál Timbuktu mellett
Mali tánc Nafadié falujában
Oktatási rendszer
A lakosság 70,5%-a (a 15 év felettieket nézve) analfabéta. A 25 év felettiek 82%-a nem járt iskolába.
Maliban helyi államok sokkal az európai hódítás előtt keletkeztek. Ezekben sajátos „szudáni” (száheli) építészet alakult ki. Ez a kulturális örökség indokolja, hogy az UNESCOvilágörökséggé nyilvánította a következő helyeket:
Nyugat-Afrika építészetében egyedülállóak Mali kizárólag agyagból épült középkori mecsetei. Ezek egész sora látható például Timbuktuban, a 13-16. századi Mali Birodalom és Szonghai Birodalom fővárosában (Dzsingareiber mecset, Szankore mecset, Szidi Jahja mecsete).
Az egyik nyugat-afrikai rizses specialitás a jollof, mely Maliban is jellemző.
Mali gasztronómiája jelentős mértékben a rizsen és kölesen alapul.[28] Ezekhez levelekből készítenek mártást, pl. spenótból vagy pedig édesburgonyából, kenyérfalevélből esetleg földimogyoróból paradicsom hozzáadásával. Melléje húst is adnak, amely lehet marha, baromfi, birka, esetleg kecske.
Bár régiónként eltérők a kulináris sajátosságok, de elmondható, hogy Malinak tipikusan nyugat-afrikai a konyhája, mivel itt is általánosan fogyasztott étel a fufu vagy a jollof.[29]
↑Mihálffy Balázs: Mosoly a pokolból (Bosznia frontjaitól az afrikai bányákig), 2014.
↑Claude Arditi, Pierre Janin et Alain Marie (2011): La lutte contre l'insécurité alimentaire au Mali. Réalités et faux semblants. Paris: Karthala, ISBN 978-2-8111-0579-2, 384. o.
↑Monique Chastanet (2002): Cuisine et société en Afrique. Histoire, saveurs, savoir-faire. Paris: Karthala, ISBN 9782845862784, 291. o.