A területen 60 nagyobb-kisebb lakatlan sziget és 6 atoll van. A szigetek területe 60 km². Legmagasabb pontja 15 m.
Történelem
A szigeteket a 16. században a portugál hajós, Vasco da Gama fedezte fel. A 18. században Mauritius részeként Franciaország birtokolta a területet. 1810-ben azonban elfoglalta az Egyesült Királyság, és a Párizsi szerződésben a franciák hivatalosan is lemondtak róla. A 19. század végén mezőgazdasági munkások érkeztek a szigetekre, akik kopra termesztésével foglalkoztak. 1965-ben az Egyesült Királyság a szomszédos Mauritius és Seychelle-szigetektől elszakított néhány szigetet, és a már meglévő szigetekkel együtt kialakította a Brit Indiai-óceáni Területet november 8-án. A Chagos-szigeti őslakosságot Mauritiusra költöztették. Egy brit bíróság 2000-ben jogtalannak nyilvánította a mintegy 1200 fős őslakosság kitelepítését. A szigeteken egy kétoldalú szerződés keretében az Egyesült Államok állomásoztat katonai erőt, valamint tart fenn katonai támaszpontot Diego Garcián. 1976. június 23-án a kormányzat visszaadott három szigetet a frissen függetlenné vált Seychelles-szigeteknek. Az 1980-as években a mauritiusi kormány bejelentette igényét a szigetekre, amit a brit kormány nem ismer el. A Diego Garcián működő brit-amerikai bázis jelentős szerepet játszott a 2001-es Afganisztán, illetve 2003-as Irak elleni hadműveletekben.
Brit Indiai-Óceáni Területet Mauritius igényli. Ezt a brit kormány elismeri, s brit-mauritiusi egyezmény van arról, hogy amennyiben a brit kormány abbahagyja a katonai támaszpont használatát, a terület Mauritiushoz lesz csatolva.
Források
Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5