Az oázis (a görög όασις szóból, ami az ókori egyiptomiwḥ3t szóra vezethető vissza[1]) olyan sivatagiökoszisztéma, állat- és növénytársulás, amely a tágabb földrajzi-ökológiai környezetre nem jellemző vízforrások (források, kutak, folyók és mesterséges csatornák stb.) közelében alakult ki. A föld alatti vízfolyás forrása akár 800 km távolságra is lehet az oázistól. A sivatagi vidékeken keresztülhaladó kereskedelmi karavánutak fontosabb állomásai, illetve a mostoha éghajlatú vidékek jelentősebb települései oázisok körül épültek ki. Az évszázadok során az egyes oázisok felett megszerzett politikai-katonai fennhatóság egyúttal a kereskedelmi utak ellenőrzését és gazdasági haszonvételét is jelentette. A Szaharában élők kétharmada oázisokban él.
Földrajzi környezetüktől való éles elkülönülésüket tekintve a sivatagi oázisokhoz hasonló ökológiai fülke az antarktiszi oázis és az észak-amerikai cienega.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Oasis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
↑Encyclopedia of the Archaeology of Ancient Egypt, Compiled and edited by Kathryn A. Bard, 1999, Routledge