A Hernád völgyében fekszik, a folyó jobb parti oldalán, a vármegyeszékhely Miskolctól 17 kilométerre északkeletre.
A közvetlenül határos települések: észak felől Aszaló, kelet és délkelet felől Alsódobsza és Sóstófalva [utóbbi kettő a Hernád túlpartján fekszik, közúti kapcsolatban nem állnak a várossal], dél felől Onga, délnyugat felől Arnót és Sajópálfala, nyugat felől Sajóvámos, északnyugat felől pedig Alsóvadász.
Megközelítése
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 3-as főút, mely a központján is végighúzódik. Az ország távolabbi részei felől fontos elérési útja az M30-as autópálya is, amely a belterületeit ugyan nyugatról elkerüli, de a déli határában csomóponttal rendelkezik. Alsóvadásszal és az attól északabbra eső környező településekkel a 2622-es út köti össze.
A hazai vasútvonalak közül a Miskolc–Hidasnémeti-vasútvonal érinti, melynek két megállási pontja van Szikszó határai között. Szikszó-Vásártér megállóhely a belterület délkeleti szélén helyezkedik el, nem messze a 2622-es út elágazásától, Szikszó vasútállomás pedig a központtól északkeletre, közúti elérését a 37 302-es számú mellékút teszi lehetővé.
Története
Középkor
A környéken már a honfoglalás idején megtelepedtek a magyarok. Első írásos említése 1280-ra tehető, ekkor ugyanis IV. László itt keltez három oklevelet, a következőkkel zárva sorait: Datum in Zekzou, feria tertia proxima post dominicam judika MCCLXXX. Újabban egyes történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a fenti dokumentumban megjelölt hely nem a mai Szikszó helyén álló településre vonatkozik, így ők az első írásos említést 1307-re teszik, amikor is Károly Róbert adott ki oklevelet „in Zykzo”. 1320-ban 96 garas pápai tizedet adózott, mintegy 10%-kal kevesebbet, mint Gönc[3] Ennek alapján mezőváros lehetett. Ebben az időben még az Aba család birtoka volt; az ő kihalásukkal került 1391-ben Zsigmond király, majd felesége, Mária királynő birtokába. Ekkor már királyi városként említették. Ebben az időben virágzásnak indult; ekkor épült a kisebb módosításokkal, de ma is álló gótikus temploma. A fejlődéshez kedvező földrajzi helyzete is hozzájárult: errefelé vezetett az út Kassa és Krakkó felé. Bortermelése már ebben a korban is jelentős volt.
A 16. században a város uraival, a Perényiekkel együtt áttért a református vallásra. Ekkor került gótikus temploma a reformátusokhoz.
Török kor
1558. október 13-án Velicán fülekibég bandája kirabolta, és felégette a várost. A zsákmánnyal visszavonuló törököket másnap Sajókazánál utolérte és felkoncolta a Bebek György és Telekessy Imre vezette magyar végvári csapat.
1564-től adót fizetett a töröknek; ennek ellenére 1566-ban, 1567-ben és 1573-ban is fosztogatták török csapatok. 1577. november 10-én Ferhát füleki bég támadta meg a vasárnap délelőtti prédikáció közben. A templom kerítésén is bejutottak, de magát a templomot nem tudták elfoglalni. Másnap este a hazatérő portyázókat a Sajó gázlójánál (Sajószentpéternél (más forrás szerint Vadnánál) érték utol Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (akkor szendrői várkapitány) katonái. Kisvártatva megérkezett Kassáról Geszti Ferenc és Prépostváry Bálint csapata, és együtt legyőzték a számbeli fölényben lévő törököket.
A kóborló török martalócok elleni védekezésül 1586-tól sövénnyel és árokkal erősítették meg a várost, erődített kastéllyá építették ki a templomot. 1588-ban 11 000 fős török had támadta meg Szikszót. Rákóczi Zsigmond immáron egri várkapitány vezetésével a várost sikerült megvédenie a 2000 lovasból és 400-500 gyalogosból álló magyar seregnek. A harmadik szikszói csatában 2000 török mellett több száz magyar és német katona esett el. A helybéliek mindmáig ismerik a tömegsírok helyét.
Mivel a polgárok 1703-ban Rákóczihoz csatlakoztak, Jean Rabutin császári generális 1706-ban teljesen felégette a várost. Ekkor tűnt el végleg az a büntető kard, amellyel addig a halálos ítéleteket hajtották végre.
1848-ban Mészáros Lázár csapatai arattak itt győzelmet az osztrák csapatok felett.
1852-ben egy lakástűz következtében az egész város leégett. Sikerült újjáépíteni, de az anyagi terheket viselni nem bíró polgárok hamarosan kérvényezték, hogy településüket minősítsék vissza nagyközséggé.
20. század
A trianoni békeszerződés után 1920 és 1938 között, amikor Kassa Csehszlovákiához tartozott, Szikszó volt Abaúj-Torna vármegye székhelye. A csonka vármegye nem rendelkezett kórházzal, ekkor döntöttek a szikszói kórház felépítéséről. Ezt a rangját 1938 és 1945 között, amikor Kassa újra Magyarország része volt, elveszítette, majd 1945 és 1950 között ismét a már Abaúj nevű megye székhelye lett.
Szikszó, református templom (légi fotó)Pázmány Péter térReformátus templom madártávlatból (Szikszó)
1962. július 1-jéig járási székhely volt. 1989-ben városi címet kapott.
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 6,1% cigánynak, 0,2% lengyelnek, 0,6% németnek, 1,2% ruszinnak mondta magát (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,9%, református 25%, görögkatolikus 10,7%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,3% (19% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 88,6%-a vallotta magát magyarnak, 3% cigánynak, 1,8% ruszinnak, 0,3% németnek, 0,1-0,1% örménynek, románnak, ukránnak, szlováknak és szlovénnek, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 32% volt római katolikus, 20,7% református, 10,3% görög katolikus, 0,7% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 0,1% ortodox, 4,8% felekezeten kívüli (31% nem válaszolt).[14]
Látnivalók
Gótikus református templom
Bethánia kastély
Borpincék
Kert Múzeum
Csáky–Hunyady-kastély
Szikszó Bringakert
Szikszó Városi Uszoda
Ismert személyek
Itt születtek
Bagi Zsolt (1975) filozófiatörténész, irodalmár, esztéta, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Filozófia és Művészetelméleti Intézetének adjunktusa
.jpg)
.jpg)
