PROFILBARU.COM

	I. János
	Jean Benoît Guillaume Robert Antoine Louis Marie Adolphe Marc d'Aviano
	János nagyherceg 2006-ban
	Luxemburg nagyhercege
	Uralkodási ideje
	1964. november 12. – 2000. október 7.
Elődje	Sarolta
Utódja	Henrik
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Nassau–Weilburg-ház (hivatalos); Bourbon-Párma-ház (tényleges)
Született	1921. január 5.; Luxemburg, Luxembourg
Elhunyt	2019. április 23. (98 évesen); Luxemburg, Luxembourg
Nyughelye	Notre-Dame Cathedral;
Édesapja	Félix Bourbon-parmai herceg
Édesanyja	Sarolta luxemburgi nagyhercegnő
Testvére(i)	Prince Charles of Luxembourg; Erzsébet luxemburgi hercegnő; Princess Marie-Adélaïde of Luxembourg; Princess Marie Gabriele of Luxembourg; Princess Alix of Luxembourg;
Házastársa	Jozefina Sarolta belga királyi hercegnő
Gyermekei	Mária Arisztid hercegnő; Henrik; János herceg; Margit hercegnő; Vilmos herceg
	I. János aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz I. János témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a luxemburgi nagyhercegről szól. Hasonló címmel lásd még: Luxemburgi János (egyértelműsítő lap).

János luxemburgi nagyherceg (teljes néven Jean Benoît Guillaume Robert Antoine Louis Marie Adolphe Marc d'Aviano; Luxembourg, 1921. január 5. – Luxembourg, 2019. április 23.) a Nassau–Weilburg-ház ötödik uralkodója, Luxemburg nagyhercege 1964. november 12. és 2000. október 7. között.

Élete

János nagyherceg szülei Félix Bourbon-parmai herceg és Sarolta luxemburgi nagyhercegnő voltak. Luxemburgban járt általános iskolába, de a gimnáziumi tanulmányait már egy Egyesült Királyság-beli kollégiumban fejezte be. A második világháború elején, 1940-ben a németek megszállták Luxemburgot, mire a nagyhercegi család Portugáliába menekült. Sarolta nagyhercegnő később Londonba költözött a kormánnyal, míg Félix herceg a gyermekeikkel együtt az Egyesült Államokba, majd Kanadába utazott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök segítségével. János herceg az Université Lavalon tanult, Quebec Cityben.^[1]

1941-ben a trónörökös herceg előadást tartott számos az Egyesült Államokban élő luxemburgi előtt, és beszédet mondott a New York-i rádióban. Egy évvel később Félix herceg és János Angliába repültek, ahol a trónörökös az aldershoti Sandhursti Királyi Katonai Akadémián részesült kiképzésben. 1944-ben Ír Gárdistaként vett részt a normandiai partraszállásban, szeptember 10-én pedig Luxemburgba érkezett az angol felszabadító csapatok élén. A második világháború végére a herceg már az ír gárda parancsnoka volt, és számos más ország magas fokozatú katonai érdemrendjét is megkapta.

János nagyherceg szabad idejében előszeretettel síelt, lovagolt és vadászott. Hobbija volt a zene, a műkincsgyűjtés és a kertészkedés.

1964. november 12-én Sarolta nagyhercegnő lemondott a javára a trónról. A nagyherceg aktívan vett részt a közéletben, többek között a Luxemburgi Olimpiai Bizottság elnöke lett, és bekerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökségébe is. A nagyherceg közkedveltségnek örvendett nemcsak a népe, de a külföldiek között is. Georges Pompidou francia elnök mondata híven példázza ezt: „Ha Európának örökletes elnököt kellene választania, bizonyára Luxemburg nagyhercegét választaná.”^[2]

A nagyherceg 1999 karácsonyán jelentette be a visszavonulását, idős korára hivatkozva. A trónátadást eredetileg 2000. szeptember 8-ára tervezték, de Vilmos herceg és felesége súlyos autóbalesetet szenvedtek, így az ünnepségeket elhalasztották. János nagyherceg végül 2000. október 7-én lemondott a nagyhercegi címről legidősebb fia, Henrik javára.

Gyermekei

1953. április 9-én feleségül vette Jozefina Sarolta belga királyi hercegnőt, akitől öt gyermeke született:

Mária Asztrid hercegnő (1954. február 17. –), Habsburg Károly Krisztiánnal kötött házassága révén névlegesen Ausztria főhercegnéje
Henrik herceg (1955. április 16. –), Luxemburg nagyhercege
János herceg (1957. május 15. –), 1986-ban lemondott rangjáról
Margit hercegnő (1957. május 15. –), feleségül ment Miklós liechtensteini herceghez
Vilmos herceg (1963. május 1. –), XIII. Alfonz spanyol király dédunokáját, Sibilla Weillert vette feleségül.

Jegyzetek

↑ Bernier Arcand, Philippe (2022. december 2.). „Les Bourbon-Parme dans les institutions d’enseignement du Québec” (francia nyelven). Histoire Québec 28 (1), 24–28. o. ISSN 1201-4710.
↑ Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; K.u.K. Kiadó, 2002; 122. oldal