Faragó Tamás (vízilabdázó)

Ez a szócikk a vízilabdázóról szól. Hasonló címmel lásd még: Faragó Tamás (egyértelműsítő lap).

Faragó Tamás
Faragó Tamás 2014-ben
Személyes adatok
Születési dátum	1952. augusztus 5. (72 éves)
Születési hely	Budapest, Magyarország
Becenév	Tonó
Poszt	átlövő (jobbkezes)
Profi klubok^1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1965–1969 BVSC 1969–1984 Vasas SC 1984–1987 Düsseldorfer SC 1987–1989 RN Arenzano
Válogatottság
1970–1985 Magyarország 258
Edzőség
Év Liga Csapat 1987–1989 Olasz RN Arenzano 1990 OSC 1990–1991 szövetségi kapitány Magyarország junior 1990–1992 OB I. BVSC 1992–1993 Olasz RN Florentia 1993– edző Magyarország utánpótlás 1995–2000 OB I. Vasas SC 2000–2005 szövetségi kapitány Magyarország női 2005–? utánpótlás igazgató Vasas SC 2015– szövetségi kapitány Magyar női utánpótlás
A Wikimédia Commons tartalmaz Faragó Tamás témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok ezüst 1972, München Vízilabda arany 1976, Montreal Vízilabda bronz 1980, Moszkva Vízilabda Világbajnokság arany 1973, Belgrád ezüst 1975, Cali ezüst 1978, Nyugat-Berlin Európa-bajnokság ezüst 1970, Barcelona arany 1974, Bécs arany 1977, Jönköping Junior Európa-bajnokság arany 1971, Barcelona Universiade ezüst 1977, Szófia

Faragó Tamás (Budapest, 1952. augusztus 5. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar vízilabdázó, edző.

Sportpályafutása

1965-től a BVSC, 1969-től a Vasas játékosa volt. 1970-ben tagja volt az ifi Eb-n hatodik helyezett csapatnak és a felnőtt Eb-n második helyezést elért válogatottnak. 1971-ben ifi Európa-bajnok és MNK győztes lett. (Ősztől behívták sorkatonai szolgálatra.) Az 1972-es olimpián ezüstérmet szerzett. A következő szezonban a válogatott tagjaként sikerült elhoznia a világbajnoki aranyérmet, az ekkor első ízben kiírt világbajnokságról. 1974-ben, Bécsben Európa-bajnoki elsőséget, a magyar bajnokságban harmadik helyezést ért el. Az 1975-ös világbajnokságon második lett a válogatottal. A Vasassal bajnokságot is nyert ebben a szezonban, amit egy évvel később sikerült megvédeniük.

1976-ban, Montrealban (24 éves korában) olimpiai bajnoki címet szerzett. Egykori világklasszis vízilabdázónk a megelőző (1972-es) olimpia ezüstérméről elmondta, hogy szerinte "nem nyerhettünk. De engem ez nem érdekelt egyáltalán. ... megéltem, milyen érzés felnézni a dobogó legfelső fokára. Akkor döntöttem el, legközelebb én nézek le - és nem pejoratív értelemben - az ellenfelekre."^[1] A csapat az első csoportkör három mérkőzését hozva első helyen jutott tovább csoportjából a csoportmásodik NSZK-val együtt. Az ebből a körben szerzett pontok nem számítottak, mind a hat döntő csoportkörbe bejutó csapat nulla pontról indult csatába az érmekért, amit körmérkőzéses lebonyolításban döntöttek el. Az olimpiai (1972) és világbajnoki (1975) címvédő Szovjetunió kiesett az előző fázisban. Az előző világbajnokság másik két dobogósa, az ezüstérmes Magyarország és a bronzérmes Olaszország, már a döntő csoportkör első fordulójában meg kellett hogy vívjon egymással. Így a záró sorozat első ütközete döntő jelentőséggel bírt. Az olasz nemzeti alakulat a harmadik negyedben még vezetett. A magyar csapat végül Faragó Tamás 4 góljával 6-5-re diadalmaskodott. A lebonyolításból következően újabb meccs következett az NSZK, majd Hollandia ellen. Ez két újabb győzelmet hozott, mindkettő 5-3-as végeredménnyel zárult, és utóbbin ismét 4 gólt szerzett. A három mérkőzést követő hibátlan mérleg, és az ellenfelek pontvesztései következtében Magyarország 6, Olaszország, Románia és Hollandia 3-3 ponttal állt a csoportban. Így biztossá vált, hogy a soron következő Románia elleni mérkőzésen - akikkel a szövetségi kapitány, Gyarmati Dezső akarata szerint együtt edzőtáboroztak a játékok előtt^[2] - győzelem esetén már nem lehet utolérni a magyar válogatottat, ők viszik haza az aranyérmet. A románok végig a magyarok nyomában haladtak a gólgyártásban, és esélyük volt a pontszerzésre. A mérkőzés az utolsó percig kiélezett volt. Ekkor sikerült 2 gólosra növelni az előnyt, amiből végül 1 maradt (9-8), így eldőlt, hogy Faragó és a válogatott állhat fel a dobogó tetejére. Az utolsó tét nélküli összecsapáson a jugoszláv együttes ellen döntetlennel zártak Gyarmati fiai. Faragó mind a 8 meccsen a legeredményesebb gólszerzőnk volt (ebből 3-szor megosztva), és 22 találattal, gólkirályként zárta a tornát.

Az olimpiai győzelemkor "...csak az volt bennem: Megcsináltam! ...egyszer sem számolgattam, az motoszkált bennem, hogy egy produkció részese vagyok. Márpedig a színpadon azt kell bebizonyítani, hogy te vagy a legjobb. Utólag értettem meg, mit is jelent a nyerés öröme, a szurkolók szeretete, olimpia bajnokként egészen máshogy viszonyultak hozzám, máshogy köszöntek.".^[1]

A nemzeti válogatottal 1977-ben megvédte a gárda kontinenselsőségét. A magyar bajnokságban első, az Universiadén második lett. A következő évben világbajnoki második lett. 1979-ben BEK-et és magyar bajnokságot nyert. A moszkvai olimpián bronzérmes lett. Az 1981-es Világ Kupán hatodik helyezett lett. 1984-től az NSZK-beli Düsseldorf játékosa volt. 1985-ben ötödik lett az Európa-bajnokságon. 1970-től 1985-ig kétszázötvennyolcszor szerepelt a magyar válogatottban. 1983-ban megalapította az év ifjúsági vízilabdázója trófeát. 1987-től az olaszországi BC Arenzano vízilabdázója volt. Az aktív sportolástól 1989-ben vonult vissza. 1993-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.

2020. július 30-án lett a A Nemzet Sportolója, ahová Kárpáti György helyére választották be.

Sporteredményei

• Olimpiai játékok
  • bajnok: 1976
  • 2.: 1972
  • 3.: 1980
• világbajnok (1973)
• kétszeres világbajnoki 2. helyezett (1975, 1978)
• kétszeres Európa-bajnok (1974, 1977)
• Európa-bajnoki 2. helyezett (1970)
• Magyar bajnokság
  • bajnok (9): 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984
  • 3.: 1974
• négyszeres Magyar Kupa-győztes (1971, 1981, 1983, 1984)
• Német bajnokság
  • 3.: 1986
• Olasz Kupa-győztes (1988)
• kétszeres BEK-győztes (1979, 1984)
• KEK-győztes (1988)

Edzői pályafutása

1980-ban a budapesti egyetemen állatorvosi oklevelet, majd 1981-ben a Testnevelési Főiskolán vízilabda-edzői oklevelet szerzett. Még aktív játékosként a RN Arenzano játékosedzője volt. 1989 decemberében elvállalta az OSC vezetőedzői posztját. 1990 januárjában felkérték junior szövetségi kapitánynak. 1990 júliusától a BVSC vezetőedzője lett. Ebben az évben a junior válogatottal Európa-bajnoki harmadik lett. 1991 nyarán lemondott junior kapitányi pozíciójáról.

1992-től ismét Olaszországban a Florentia vezetőedzője lett. 1993-ban visszatért Magyarországra és Csapó Gáborral vízilabda-iskolát nyitott, egyúttal a magyar ifjúsági vízilabda-válogatott edzője lett. 1995 novemberétől a Vasas vezetőedzőjeként, majd 2000-től 2005-ig a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Irányítása alatt a magyar válogatott világbajnoki, Európa-bajnoki és Világkupa győzelmet szerzett. 2005 májusában a Vasas vízilabda-utánpótlásának szakmai igazgatója lett. 2005 novemberében bejelentette, hogy az év végén lejáró szerződését nem hosszabbítja meg a válogatottal.

2015 szeptemberétől kinevezték a női utánpótlás válogatottak szövetségi kapitányának.^[3]

Sporteredményei edzőként

• klubcsapattal
  • kétszeres Magyar Kupa-győztes (Vasas: 1996, 1997)
  • kétszeres bajnoki 2. helyezett (Vasas: 1996, 1997)
• a magyar női válogatottal
  • olimpiai 6. helyezett (2004)
  • világbajnok (2005)
  • világbajnoki 2. helyezett (2001)
  • világbajnoki 5. helyezett (2003)
  • Világkupa-győztes (2002)
  • Világliga 2. helyezett (2004)
  • Világliga 4. helyezett (2005)
  • Európa-bajnok (2001)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (2003)
• A junior válogatottal
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (1990)
  • világbajnok (1995)

Sportvezetőként

1989 decemberében tagja lett a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének. 1998 novemberében újraválasztották. Ekkor elnöknek is jelölték, de Martin Györggyel szemben alulmaradt. 2012-ben a szakmai bizottság elnökeként négy évre az Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja lett.^[4]

Családja

1994 óta második házasságában él, felesége Faragó Hilda. Első felesége Nikoletti Marion, első gyermeke Faragó Borbála (1972) ^[5] Hármasikreik, Berta, Emma és Tamás 2001-ben születtek, mindhárman vízilabdáznak.^[6]

Díjai, elismerései

• Az év magyar vízilabdázója (1975, 1976)
• Kiváló nevelő munkáért (1995)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2001)
• Mesteredző (2003)
• Az év magyar szövetségi kapitánya (2005)
• Budapestért díj (2007)^[7]
• Mezőtúr díszpolgára (2008)^[8]
• Budapest díszpolgára (2014)^[9]
• A Nemzet Sportolója (2020)
• A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2023)
• Prima Primissima díj (2023)

Érdekesség

Alakja, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként megjelenik Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Terézanyut! című regényében.

Jegyzetek

1. A hegylakó és Faragó - a magyar vízilabda harmadik aranykora (magyar nyelven). www.origo.hu (2012. május 16.). (Hozzáférés: 2020. május 24.)
2. A hegylakó és Faragó. www.origo.hu (2020. május 16.). (Hozzáférés: 2020. május 24.)
3. Női vízilabda: Bíró Attila az új szövetségi kapitány. www.nemzetisport.hu (2015. augusztus 31.) (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)
4. Kemény az elnök, pályázat a férfi kapitányi posztra (magyar nyelven). vlv.hu, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2012. december 17.)
5. Sportolóink » Faragó Tamás, Dr. (magyar nyelven). vasassc.eu. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
6. Apjukra ütöttek a Faragó ikrek (magyar nyelven). blikk.hu, 2013. május 18. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
7. https://einfoszab.budapest.hu/list/budapest-fovaros-onkormanyzata-altal-dijakban-reszesultek-listaja
8. Pabar Gyula: Faragó Tamás ismét Eb-re készül a lányokkal (magyar nyelven). Index, 2017. július 17. [2018. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 15.)
9. Ők Budapest új díszpolgárai (magyar nyelven). Index, 2014. április 30. (Hozzáférés: 2014. május 29.)

Források

• Faragó Tamás profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
• Faragó Tamás profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
• Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4  
• Ki Kicsoda 2004 – ISBN 963-86345-0-2
• MTI hírarchívum. mti.hu. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 312. o. ISBN 963-495-008-6  
• Profilja az Olimpiai adatbázisban (angolul)

További információk

• Faragó Tamás dr. profilja a Magyar Olimpiai Bizottság oldalán
• Faragó Tamás az Úszó Hírességek Csarnoka honlapján