1922-ben kezdett el úszni a Ferencvárosi Torna Club színeiben, majd 1930 és 1941 között az MTE csapatában versenyzett. Több úszásnemben indult, de komolyabb eredményt nem sikerült elérnie. 1941-ben vonult vissza az aktív úszástól.
Edzői pályafutása
Még sportolóként kezdte el sikeres edzői pályafutását a Ferencvárosban, 1930-ban. Tizenegy év után hagyta ott a zöld-fehér egyesületet. Négy év szünet után, 1945 és 1946 között az Újpesti Torna Egylet úszóedzője volt, majd 1948-ig a Neményi Madisznál dolgozott. 1949-ben került a BVSC-hez. Itt érte el legnagyobb edzői sikereit. Tanítványai között több világ- és olimpiai bajnok volt (pl. Székely Éva és Gyenge Valéria). 1963-ban távozott a vasutas sportklubtól, úszó szakfelügyelő volt 1966-ig. Emellett többször volt a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya. 1967-ben megalapította a Budapesti Spartacusnál az ország első úszóóvodáját, melynek 1974-ig vezetője volt. Azután nyugdíjba vonult. Edzői stílusa és sikerei miatt megkapta a Mesti becenevet.
1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[2]
1954-ben Bárány Istvánnal közösen könyvet jelentetett meg Az úszás kis kézikönyve címmel.
Családja
Schwarcz József (1870–1928)[3][4] mázolósegéd és Fischer Róza fia. Apai nagyszülei Schwarcz Sámuel szabó és Heimann Janka voltak.
Díjai, elismerései
Magyar Köztársasági Érdemérem ezüst fokozat (1947)[5]
Magyar Köztársasági Sportérdemérem bronz fokozat (1949)[6]
↑Kitüntetések a sportban. Népsport, III. évf. 245. sz. (1947. december 16.) 1. o.
↑"Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szeptember 26.) 1., 3. o.
↑A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. január 27.) 2. o.
