Négyszer országos magyar bajnokcsapat tagja. 1949 és 1957 között 25 alkalommal volt válogatott. 1951-ben Berlinben főiskolai világbajnok volt.
Legnagyobb sportolói eredményei az 1952. évi nyári olimpiai játékokon és az 1954-es torinói Európa-bajnokságon elért aranyérmei.
1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetbenedzői oklevelet szerzett.
Sportvezetőként is tevékenykedett: 1980-ban az Újpesti Dózsa vízilabda szakosztályának vezetője lett.
Elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát. Sportolói karrierjét követően ezredesként, a Budapesti Rendőr-főkapitányság raktárának parancsnokaként vonult nyugalomba.
Családja
Fia, Vízvári György rendőr alezredes, rendőrségi főtanácsos, főosztályvezető, korábban a BRFKdunai folyamrendészetének vezetője.[1]
Emlékezete
2005 óta minden évben megrendezik a Vízvári György Országos Serdülő Kupát.
Díjai, elismerései
A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[2]
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)[3]