A kisváros vasúton is megközelíthető, a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon, melynek két megállási pontja van a határai között. Miskolc irányából az első Edelény alsó megállóhely, mely a város déli határszélétől nem messze fekszik, a szinte különálló Finke településrésznek is a déli peremén; közúti elérését a 2617-es útból keletnek kiágazó 26 316-os számú mellékút biztosítja. Edelény vasútállomás a település központjának keleti szélén fekszik; közúti elérését a 2616-os útból kiágazó 26 315-ös számú mellékút teszi lehetővé.
Története
A terület az őskor óta lakott, ezt kőkorszaki kőeszközök tanúsítják.
Edelény, Borsod vára – légi felvétel
A magyar honfoglalók a mai Edelényhez tartozó borsodi földvár helyén jelentős települést hoztak létre, ez a legnagyobb korabeli magyar falu, amit régészetileg sikerült azonosítani. Összesen 17 házat tártak fel az egykori felszínen, a várdomb északi oldalán két sorban, mintegy az „utca” két oldalán. Alapjuk agyagba rakott kő volt, falaik fából készültek. Volt köztük egy fatuskókra állított boronaház is. A házaknak tapasztott padlójuk volt, és bennük U alakú, kövekből rakott kemence is állt. Az egy helyiségből álló házak alapterülete mintegy 16 m² volt. Két ház esetében azt is sikerült bizonyítani, hogy padlásuk is volt. A faluban volt egy nagyobb ház is, 5x5 méter alapterülettel, 80 cm vastag kő alapfalakkal, ami egy előkelő személy otthona lehetett. A falu tűzvész következtében, egyszerre pusztult el, utána épült a helyére a borsodi ispáni földvár.[3]
Edelényt 1299-ben említik először Edelin írásmóddal, ekkor Roland nádor tartotta itt Borsod vármegye közgyűlését.
1332-ben Edelényi László fiai voltak a birtokosai. Papja ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 29 garas pápai tizedet fizetett. Az adó magas összege arra mutat, hogy már ekkor valószínűleg mezőváros volt.
Az egyik városrészét alkotó egykori Borsod falut (amelyet 1950-ben csatoltak hozzá) már 1108-ban említik. Területén az államalapítás idején földvár állt, amely Borsod vármegye központja és névadója. A földvárral szemben áll a helyi védelem alá vett, de még elhanyagolt állapotban lévő és magánkézben álló egykori Szekrényessy-kastély, mely valójában egy tízszobás kúria, amelyben a reformkorszakban a Ragályi és Szekrényessy családdal rokonságban álló olyan irodalmárok, közéleti személyiségek fordultak meg, mint Kazinczy Ferenc, akinek utóbb unokaveje Szekrényessy Árpád (1849–1917) bírta a Bódva parti kúriát. Az épületről országos viszonylatban is egyedülállóan gazdag kismonográfia jelent meg 2006-ban, mely több száz eredeti fényképpel és forrásidézettel mutatja be a Bódva-völgyi nemesség életviszonyait. (Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története, Edelény, 2006). A városfejlesztés koncepciói között szerepel az egykori Szekrényessy-kastély kivásárlása, eredeti állapotban történő felújítása, és 1996-ban lebontott tornyának visszaépítése és kulturális célú hasznosítása, amely a földvár komplexumával egy egységet alkotva indokolt törekvés.
A középkorban Edelény lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de a történelem viharai nem múlnak el nyom nélkül, a török időkben többször elnéptelenedett a falu.
A mezőgazdaságtól az ipar felé a 19. században kezdett orientálódni. 1838-ban a terület birtokosai répacukorgyárat hoztak létre, ezenkívül megindult a lignitbányászat is. Innentől a mezőgazdaság és az ipar egyformán meghatározó a település életében. 1950-ben Edelényhez csatolták Borsod községet, 1963-ban pedig Finkét. (Finke legrégibb utcája az Árpád út, a ma is itt található emlékmű Finke „felszabadulásának” állít emléket.)
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,4%-a magyarnak, 6,1%-a cigánynak, 0,7%-a ruszinnak, 0,6%-a lengyelnek, 0,3%-a németnek mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,9%, református 18,7%, görögkatolikus 8,3%, felekezeten kívüli 8,3% (24,7% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 88,2%-a vallotta magát magyarnak, 6,1% cigánynak, 1% ruszinnak, 0,8% lengyelnek, 0,3% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, ukránnak, szlováknak és románnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,2% volt római katolikus, 15,8% református, 7,7% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 6,3% felekezeten kívüli (38,6% nem válaszolt).[14]
A település népességszáma az ezredfordulóig növekedett, azonban a 2000-es évektől kezdve a lakosság számában csökkenés indult el. Edelény lakónépessége a múlt században az alábbiak szerint alakult.[15]
A város borsodi részén élt és hunyt el a helyi múzeum (Borsodi tájház és Szekrényessy Árpád Múzeum) névadója székelyhídi Szekrényessy Árpád (1849–1917) földbirtokos, ismert vármegyei mecénás.
Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története Edelény, 2006. ISBN 963 229 008 9
↑Wolf Mária:Petkes Zsolt (szerk) – Sudár Balázs (szerk) – Wolf Mária: Hétköznapok a honfoglalás korában. Budapest: Helikon. 2015. = Magyar őstörténet, 5. ISBN 978-963-227-694-6
