Magyarország kilencedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása a Duna, Tisza, Dráva, Mura, Maros, Hármas-Körös, Szamos, és a Bodrog után (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Szlovákiában a Gömör–Szepesi-érchegységben ered, Dobsinától nem messze, de másik völgyben: a Sztolica nevű hegy (1476 m) alatt, mintegy 1300 méteres tengerszint feletti magasságban. A fenyőkkel sűrűn benőtt hegyoldalról gyorsan leszalad, hogy aztán kis folyócskává (vagy igen bővizű patakká) cseperedve máris kiléphessen az emberek által megművelt földekre. Ezután sorra veszi fel rohanó mellékvizeit a fő közlekedési útvonal mentén kanyarogva.
Partján fekszik Rozsnyó(Rožňava) városa. Innen kicsit délre, Pelsőc(Plešivec) előtt töri át a karsztot. Jobbra a Pelsőci-, balra a Szilicei-fennsíkot találjuk. Ezek meredeken törnek le a folyóvölgybe. Az így átszakított hegység jellegzetes képe műholdas felvételen is könnyedén felismerhető. Pelsőcnél balra kanyarodva, pár kilométer megtétele után találjuk Domica, és már a magyar oldalon Aggtelek és Jósvafő cseppkőbarlang-rendszerét. A folyó azonban délkeleti irányban halad tovább, egészen jobb oldali mellékfolyójával, a Rimával való találkozásáig. Velkenye alatt ömlik a Sajóba, így növelve az anyafolyó vízhozamát átlag 14-ről 21,6 m³/mp-re. Az Ózd térségében található Sajópüspöki mellett lépi át a magyarhatárt. Itt hirtelen nagy mértékben csökken a mederesés, a szélesség pedig a magyar szakaszra jellemzően megnő. 800 méteren keresztül határfolyó Szlovákiával.
Szlovákiai szakaszának hossza 98 km. Teljes hossza a szabályozások óta valamivel kevesebb mint 223 km; ebből magyarországi szakaszának hossza 124 km. Szélessége a magyar szakaszon általában 20 és 80 méter közé esik. Átlagmélysége sebes folyása miatt a felsőbb magyarországi szakaszon 0,8–1,2 méter körüli, ám ez a torkolat előtt néhol elérheti a 3,6 métert is. Vízgyűjtő területe 12 708 km² (néhány helyen a Hernádé nélkül számolják, miközben azt ettől függetlenül ott is a Sajó mellékvizének tekintik). Átlagos vízhozama 60-65,6 m³/mp. Hordaléka jelentős mennyiségű kavics valamint iszap. A Sajó középszakasz jellegű, a kanyarulat-fejlettségi viszonyokat tekintve a magyarországi szakasza közepes fejlettségű meanderező (S=1,78) típusba sorolható, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50–70 cm/km),[1] onnan a torkolatig fokozatosan csökken. A hazai Sajó szakasz hossza, azzal együtt pedig a kanyarulatok fejlettsége fokozatosan növekszik, miközben a meanderezés egyre keskenyebb sávra korlátozódik. Egyre több új kanyarulat alakul ki, ezek azonban a fejlettség kezdeti stádiumában vannak, míg az érett kanyarulatok száma fokozatosan növekszik.[2] A Sajó hazai szakaszán az 1930-as években készültek előzetes tervezetek az összefüggő szabályozási munkálatok és a folyó hajózhatóvá tételére vonatkozóan, azonban a II. világháború során felmerült költségek átcsoportosítása miatt az elképzelések jelentős része csupán terv maradt, így napjainkban a Sajó folyó a borsodi iparvidékhez közeli szakaszai kivételével csak részben szabályozott. Több ponton létesítettek középvízi szabályozási műveket, melyek célja főként a homorú part biztosítása, valamint a közeli hidak, utak, vasútvonalak védelmét szolgálta.[3] A gyakran nem megfelelő módon és helyen kialakított védműveket azonban a Sajó több helyen kikezdte vagy elrombolta, így nagy kiterjedésű árvízvédelmi töltések hiányában a folyó egyes szakaszain napjainkban is intenzív s szabad kanyarulatfejlődés zajlik.[4] Bár átvágták néhány kanyarulatát a mederszabályozások folytán, a brutális változtatásoktól megmenekült (például korábban tervbe volt véve hajózhatóvá tétele a borsodi megyeszékhely és a Tisza között[5]).
A Sajó vízgyűjtő területe
Régebbi hagyományokat újraindítva 10 éven át a Sajón rendezték meg a Magyarországon egyedülálló, évente esedékes vadvízi evezéstMiskolc határában. Utoljára 2009-ben került rá sor. A folyó vízgyűjtőjén látogatásra, említésre érdemes természeti és építészeti értékek sokaságát találjuk.
Az 1965 és 1990 közti miskolci városcímer négy hullámvonalából az egyik a Sajót jelképezi.
Nevének eredete
A „só” és a folyót jelentő régi magyar „jó” szó összetétele. (Finnugor nyelvekben eredetileg a „jo” szó élt "folyó" jelentésben. Finnül még ma is használatos a „joki”, magyarban pedig csak földrajzi nevek, így a Sajó mellett a Hejő, a Berettyó neve őrzi.) A folyó egyik ága az úgynevezett Sós-völgyből (Slanská dolina) ered, innen a folyó Sav (só) + jó (patak) neve, az Árpád-kori nyelvállapotnak megfelelően. Szlovák neve, a Slaná is „sós folyót” jelent.[6][7]
Másik lehetséges eredete az ótörök čaj (kis folyó), amely az ótörök-magyar viszonylatban gyakori č-s hangmegfelelés egyik példája is.
Az elmúlt évtizedekben, mikor még a szlovákpapírgyárak is üzemeltek, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legjelentősebb nehézipari központja volt, a két főbb magyar iparvároson is átfolyó Sajó nagy mértékben szennyezett volt. Azóta jelentősen javult a helyzet a Felvidéken és idehaza is, rengeteget tisztult a víz, inkább az illegálisan partra hordott nagy mennyiségű kommunális hulladék okoz gondot. A vízminőség javulásának hatására manapság egyre többen adják fejüket evezős túrákra a folyón.
2022 tavaszán a szlovákiai Alsósajó mellett, a 2008-ban bezárt Siderit vasműhöz tartozó vasércbánya felhagyott tárnáinak maradványkőzetéből kimosódott és az ennek következtében vas-oxiddal szennyezett víz miatt a folyó középső, 15 km-es szakaszának teljes élővilága kipusztult.[8][9][10]
A Sajó beletorkollik a Tiszába, Tiszaújvárosnál az erőmű fellett
Jegyzetek
↑Sallai F. (2006): A Sajó vízminősége, hosszú távú védelme. In: Fekete É. (szerk): Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek 3(2), pp. 3-16.
↑Bertalan L., Kovács Z., Szabó G. (2016): A Sajó mederfejlődési dinamikájának vizsgálata térinformatika-alapú morfometriai elemzések alapján - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 91-98. ISBN 978-963-318-570-4. DOI: 10.13140/RG.2.1.3558.6163
↑Bertalan L., Szabó G. (2015): Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán - In: Boda J. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VI.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 61-68. ISBN 978-963-318-488-2 DOI: 10.13140/RG.2.1.1070.7048
↑Bertalan, L. - Szabó, G. - Szabó, Sz. (2017): Hidrológiai tényezők lehetséges hatásai a Sajó magyarországi szakaszának mederfejlődésére - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VIII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 57-64. ISBN 978-963-318-638-1.
↑Kákóczki B. (2016): A szederkényi uradalom történeti földrajza. Tiszaújváros város Önkormányzata a Derkovits Gyula Művelődési Központ közreműködésével. Tiszaújváros. 192p.
