Tornalja a Sajó völgyében fekszik, a Sajó bal partján, a Túróc-patak torkolatának közelében. Rimaszombattól 30 km-re keletre, Pelsőctől 17 km-re délnyugatra, Sajószentkirálytól 14 km-re északra található.
Tornalja közigazgatási területe 57,77 km², mely négy kataszteri területre oszlik (közülük 3 önálló község volt, Sajókirályi kataszterét egyesítették Tornaljáéval):[3]
A városban 5 gólyafészket tartanak nyilván. 2014-ben az egyikben 3, a másikban 1, a harmadikban 3, a negyedikben pedig 2 fiókát számoltak össze.[4]
Nevének eredete
Neve a régi magyartorn (torony) és alja szavak összetétele, az itt állt egykori őrtoronnyal kapcsolatos. A szlovák Tornaľa a magyarból való, korábban Šafárikovo volt a neve, melyet 1948-ban kapott Pavel Jozef Šafárik szlovák régész, történész emlékére. A rendszerváltás után a város visszavehette korábbi nevét.
Története
Ősi település, ahol már a bronzkorban is éltek emberek; 1926-ban területén a pilinyi és a kijétei kultúra népének temetőjét tárták fel. Az egykori angolpark egyik részén pedig rézkori településnyomok találhatók még feltáratlanul.
A középkorban először 1245-ben említenek itt egy „Köwy" nevű települést, amely a tornaljai határban feküdt. A mai települést 1291-ben „Tornallya al. Nom. Kevy" néven említik először. Ekkor kapott engedélyt Boluk, a Tornallyayak őse, hogy megerősítse a természetes sziklát – azaz a követ –, amiről 1241-ből van leírás. Ez lehetett a település névadója.
Tornalja 1427-ben már jelentős település volt, az évi adólajstromban 46 jobbágyportával szerepel. Mint a környék többi települését, a 15. században ezt is husziták foglalták el. 1459-ben Mátyás serege visszafoglalta. A település egy időben két részre, Alsó- és Felső-Tornaljára oszlott. Kastélyában több megyegyűlést is tartottak. Ura, Tornallyay János a mohácsi csatában esett el. 1556-ban török sereg dúlta fel.
A 18. században forgalmas postaállomás lett. A század végén Vályi András így ír róla: „TORNALLYA. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Méhihez közel, és annak filiája; postája is van, földgye gabonát bőven termő, piatza két, és négy mértföldnyire; legelője elég, fája is van mind a’ kétféle."[5]
1828-ban 96 házában 622 lakos élt. 1837-ben már 708 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban a falu a szabadságharc mellé állt, 1849-ben itt ütközött meg Henryk Dembiński honvédserege Franz von Schlik császári seregével.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Tornaalja, magyar falu, Gömör vmegyében, felülről Sztárnya, alulról királyi helységek szomszédságában, közel a Sajó vizéhez, rónaságon fekszik. Ezen helységet nemcsak a Rosnyótól Miskolcz felé vivő országut két oldalán sorba épült földmüvelők lakhelyeik, emeletre épült vendégfogadóház, ez évben épült gyógyszertár, 4 évvel ezelőtt épült paplak, már eléggé ékesítik; de ezeken kivül még felső végén Hevessi Bertalan, alsó végén pedig Hámos Antal és Tornalljai Luciánféle díszes urilakok, majorsági nagy épületek, s mindenikét körülövedző rendesen alakult s jó karban tartott nagyszerű kertek, mellyek közül emlitésre méltó Hevessi Bertalan ur regényes kertje, mellyben emlitést érdemel régi nevezetességéről a Csonkavár, melly nem egyéb, mint 25–26 ölre kidomborodott kerek kőszirt, mellynek tetejéről szép látvány esik a Sajó mentin; mindezek az utazóknak kellemes látványul szolgálnak. A lakosok száma 725-re megy, az uri családokat kivéve; mind reformatusok, s mindnyájan eredetszülte magyarok. A közbirtok áll 23 urbéri házhelyből, a Tornallja és hozzá tartozó Lapsa, Vasas pusztabeli határok kiterjedése mindössze 7000 holdat tesznek. Postahivatal és váltás Putnok és Rosnyó, ismét Rosnyó és Rimaszombat közt."[6]
1873-ban a vasút elérte a települést és ez nagy fellendülést hozott fejlődésében. Ekkor vált a környék politikai, gazdasági és kulturális központjává. 1853-ban járási székhely is lett.
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Tornallya, sajóvölgyi magyar nagyközség, 237 házzal és 1793 lakossal, a kik közül 486 róm. katholikus, 92 evangélikus, 1166 ev. református és 656 zsidó. Multja messzire visszanyúlik. A Tornallyay család ősi fészke. Neve belekerült már a pápai tizedszedők jegyzékébe Tornalia alakban. 1291-ben Tornalya al. nom. Kevy néven említik. 1427-ben már jelentékeny hely, a hol a Tornallyayaknak 46 jobbágyportájuk volt. A 15. században megyegyűlések is voltak itt, a Tornallyay család várkastélyában; e kastély nyomai Tornallyay Zoltán szép kertjében ma is látszanak. Egyébiránt még Korabinszky is említi e várkastélyt 1786-ban megjelent munkájában, ekkor a község nevezetes postaállomás volt. A Tornallyay család eleitől fogva birtokosa volt a községnek és ma is van itt birtoka, de rajta kívül még a Hevessy és a Hámos családok is szereztek itt birtokokat. Most Tornallyay Zoltánnak, Tornallyay Dezsőnének, Hevessy Lászlónak, Hevessy Bertalannak, Hámos Árpádnak és Radvánszky Györgynek van itt nagyobb birtokuk. A községben három szép úrilak van: a Tornallyay Zoltáné, özv. Tornallyay Dezsőnéé és Hámos Árpádé. Van itt szolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyvi és adóhivatal, pénzügyőrség és csendőrség, takarékpénztár, társaskör, posta, távíró és vasútállomás. A református templom a 15. században épült és az egyház több érdekes szent-edényt őriz, melyek a 18. század elejéről valók. 1849-ben Dembinszky itt verte meg Schlick tábornokot. Tornallyához tartoznak Uras, Foglalás, Betekints és Lapsa puszták, melyek közül az utóbbi hajdan külön község volt és 1427-ben szintén a Tornallyay család birtoka. 1489-ben még mint község szerepel."[7]
A trianoni diktátumigGömör-Kishont vármegye Tornaljai járásának székhelye volt. Az 1930-as években itt működött a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet, mely a „Magyar Írás” című irodalmi folyóiratot kiadta. 1938 és 1944 között Tornalja újra Magyarország része, 1944. december 19-én foglalták el a II. Ukrán Front csapatai. 1944-ben a város több mint 650 zsidó polgárát hurcolták koncentrációs táborba és gyilkolták meg.
1964-ben a várossal egybeépült Sajókirályi, 1971-ben pedig a távolabbra fekvő Sajószárnya és Beje községeket Tornaljához csatolták. A város mezőgazdasági jellege az iparosítások ellenére a mai napig fennmaradt.
Népessége
1880-ban Tornalja 1115 lakosából 1043 magyar és 19 szlovák anyanyelvű volt.
1880-ban Beje 464 lakosából 439 magyar anyanyelvű volt.
1880-ban Sajókirályi 459 lakosából 425 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.
1880-ban Sajószárnya 351 lakosából 302 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben Tornalja 1510 lakosából 1461 magyar és 23 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben Beje 534 lakosából 528 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben Sajókirályi 496 lakosából 493 magyar, 2 német és 1 egyéb anyanyelvű volt, ebből 238 római katolikus, 218 református, 31 evangélikus és 9 izraelita vallású volt.
1890-ben Sajószárnya 365 lakosából 363 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban Tornalja 1793 lakosából 1749 magyar és 25 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban Beje 508 lakosából 507 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban Sajókirályi 515 lakosából 508 magyar és 6 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban Sajószárnya 393 lakosából 392 magyar volt.
1910-ben Tornalja 2033 lakosából 1995 magyar és 16 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Beje 539 lakosából 534 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Sajókirályi 520 lakosából 517 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Sajószárnya 402 lakosából 391 magyar és 6 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben Tornalja 2195 lakosából 1811 magyar és 153 csehszlovák volt.
1921-ben Beje 580 lakosából 553 magyar és 15 csehszlovák volt.
1921-ben Sajókirályi 479 lakosából 459 magyar és 20 csehszlovák volt, ebből 238 római katolikus, 192 református, 30 evangélikus és 19 izraelita vallású.
1921-ben Sajószárnya 428 lakosából 363 magyar és 31 csehszlovák volt.
1930-ban Tornalja 3469 lakosából 1772 magyar és 835 csehszlovák volt.
1930-ban Beje 604 lakosából 504 magyar és 20 csehszlovák volt.
1930-ban Sajókirályi 539 lakosából 477 magyar, 57 csehszlovák, 1 zsidó és 4 állampolgárság nélküli volt, ebből 299 római katolikus, 175 református, 57 evangélikus, 7 izraelita és 1 egyéb vallású.
1930-ban Sajószárnya 569 lakosából 501 magyar és 40 csehszlovák volt.
1941-ben Tornalja 3799 lakosából 3517 magyar és 99 szlovák volt.
1941-ben Beje 520 lakosából 475 magyar és 3 szlovák volt.
1941-ben Sajókirályi 457 lakosából 369 magyar és 9 szlovák volt.
1941-ben Sajószárnya 655 lakosából 528 magyar és 80 szlovák volt.
Sajókirályi 1964 óta, Beje és Sajószárnya 1971 óta Tornalja része.
1970-ben Tornalja 4966 lakosából 3574 magyar és 1341 szlovák volt.
1980-ban Tornalja 7021 lakosából 4959 magyar és 1988 szlovák volt.
1991-ben Tornalja 8185 lakosából 5547 magyar és 2270 szlovák volt.
2001-ben Tornalja 8169 lakosából 5076 magyar és 2432 szlovák volt.
2011-ben Tornalja 7509 lakosából 4331 fő magyar, 2262 szlovák és 334 cigány.
Ma a városban egy jelentős ipari üzem működik: az VSŽ UNICORN gépgyár. Régebben működött a férfiruha-konfekciót gyártó OZETA és az Ipolymenti Téglagyárak helyi üzeme.
Közlekedés
A város a Kassa–Pozsony, illetve a Poprád–Miskolc főutak fontos kereszteződésében fekszik. A szlovák-magyar államhatár, a Sajószentkirály–Bánréve határátkelő mindössze 10 kilométerre van a várostól.
2020 novemberében adták át a város új autóbusz-állomását, amely 1,2 millió euró összköltséggel épült meg.[9]
A Tornallyay-kúriában gyermeknevelő intézet működik, parkjában csevice-kút található.
A Zoltán-kert ma városi park, itt áll az a hatalmas mészkőszikla, amelyen a városnak nevet adó középkori őrtorony állt.
A Királyi városrészben található a több mint két hektáron elterülő strandfürdő. Medencéit az egykor malmot hajtó Melegvíz nevű tengerszem vizével töltik fel. A strandfürdőben sportpályák, szálloda és autókemping, valamint üzletek várják a vendégeket.
A Csevice nevű ásványvíz egyik forrása itt tör fel a mélyből.
A városban négy kastély található.
Szobrok, emlékművek
A második világháborúban elesettek és a koncentrációs táborokban meggyilkoltak emlékműve a főtéren található.
A honfoglalási emlékmű (1996) a katolikus templom mellett áll.
A tornaljai temetőben a Csemadok1994-ben kopjafát állított a második világháború áldozatainak emlékére.
Szovjet hősi emlékmű a főtéren.
Emlékpad a Tornallyay-kúria belső udvarán.
Kopjafa a Kazinczy Ferenc Alapiskola udvarán (a 2000-es kézművestábor során állították).
A Tornallyay-kúria előtti kopjafa-parkot1989-ben létesítették, 2002-ben Kossuth Lajos emlékopjafával gazdagodott.
Második világháborús emlékművek a sajószárnyai és a bejei (2009. június 13.) temetőben.
Az egykori ipartestületi székház (jelenleg szabadidőközpont) falán 2007-ben emléktáblát helyeztek el. 2006. október 7-énMikuláš Senko folklórszervező emléktábláját szintén az épület falán avatták fel.
Az első világháború tornaljai halottainak emléktáblája a városháza első emeletén található.
A gimnázium épületének falán 2005 óta emléktábla hirdeti, hogy itt működött 1958–1985 között a magyar nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola.
A református templomban 1936-ban felújítási emléktáblát és P. Tatai Sámuel gályarab prédikátor emléktábláját helyezték el.
Emléktáblák a temető bejáratánál.
„Európai művészetek tere"-alapkő a főtéren (2007. április 14.).
A városháza falán találhatóak Péntek Sándor és Nagy István tornaljai kommunisták emléktáblái, melyeket 1961. december 19-én helyeztek el.
A főtér sarkán álló épületben alakult meg 1923-ban a CSKP helyi szervezete, ennek emlékére emléktáblát helyeztek el.
Malinovszkij marsall emléktábláját1959-ben helyezték el a rendőrség épületének falán.
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
