Szásza (szlovákul: Sása) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.
Fekvése
Nagyrőcétől 20 km-re délre található.
Története
A települést a 13. században szász telepesek alapították. 1266-ban említik először „Zazteluk” alakban. Lakói erdei munkákkal, állattartással, később mész- és szénégetéssel, fuvarozással, bányászattal foglalkoztak.
Vályi András szerint: „SZÁSZA. Tót falu Gömör Várm. földes Urai Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Ratkóhoz fél mértföldnyire; határja hegyes, réttyei jók, legelője elég, fája, malma van.”[2]
Fényes Elek geográfiai szótárában: „Szásza, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Ratkóhoz délre 1/2 órányira, 389 evang. lak. Szántóföldei hegyesek és szárazok; rétei jók. – F. u. többen. Ut. p. Tornalja.”[3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Szásza, a ratkói völgyben fekvő tót kisközség, 41 házzal és 209 ág. ev. vallású lakossal. Birtokosai a Soldos, Hanvay, Latinák és Sárközy családok voltak. Lakosai az orsó- és guzsaly-készítést, a sikáló- és kosárfonást háziiparszerűleg űzik. 1876-ban a község legnagyobb része leégett. Ág. h. ev. temploma 1854-ben épült. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása Tornallya.”[4]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 197, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 128 lakosából 117 szlovák volt.
2011-ben 178 lakosából 131 szlovák.
Nevezetességei
Evangélikus temploma 1787-ben épült klasszicista stílusban. Az 1854-es tűzvész után megújították.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
