A 48. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál1995. május 17. és 28. között került megrendezésre, Jeanne Moreaufranciaszínésznőelnökletével. A hivatalos versenyprogramban 24 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 26, míg versenyen kívül mindössze 5 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 22 nagyjátékfilm és 4 kisfilm vetítésére került sor. A filmes seregszemle vetítésein 30 ország alkotása volt látható; 69 ország 3183 újságíróját akkreditálták,[1] s a rendezvényeken 93 ország mintegy 23 066 filmese jelent meg.[2]
A rendezvény érdekessége volt, hogy a fesztiválszervezők Préludes címmel készítettek egy sor rövid montázsfilmet, melyeket a hivatalos program versenyfilmjei előtt vetítettek le.[3] A válogatás tematikáját alapvetően két irányzat határozta meg: a filmek egy része aktualitásról, a jelen kor és a történelem kegyetlen valóságáról szólt (A gyűlölet, Haza és szabadság, Ne feledd, hogy meghalsz, Pajzs a résen…), míg másik része egyfajta álomvilágba menekült (Ed Wood, Elveszett gyerekek városa, Halott ember). Az Arany Pálmát e kettősséget felmutató Kusturica-film, az Underground kapta, megosztva mind a filmkedvelők, mind a filmes szakma, mind pedig a kritikusok táborát. A filmmel kapcsolatos intellektuális vita politikai felhangot kapott: a filmrendezőt és a zsűrit is szerbbarátsággal vádolták meg (ekkor a délszláv háború közepén jártunk), különösen a görögök, akik Emir Kusturicafrancia-német-magyar koprodukcióban készült filmdrámájában Theo Angelopoulos – végül nagydíjjal és FIPRESCI-díjjal jutalmazott – Odüsszeusz tekintete című filmjének riválisát látták. A vádaskodás annyira megviselte a bosnyák származású jugoszláv rendezőt, hogy a fesztivál elhagyásával, és a filmezéssel való felhagyással fenyegetőzött.[1]
Az Un certain regard szekcióban a fesztivállátogatók igazi filmcsemegékkel találkozhattak. Ilyen volt az olasz Tonino Guerra filmje (Úton), melyet 1983-ban forgatott, amikor Andrej Arszenyjevics Tarkovszkijt kísérte, aki Nosztalgia című filmjéhez keresett és talált helyszíneket Toszkánában, a Siena-környéki középkorifalvakban. A tőle megszokott társadalomkritikával jelentkezett Michael Moore, aki Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő[5] című politikaiszatírája azt mutatja be, hogyan keres (és talál) „új ellenséget” a hidegháború utáni Amerikai Egyesült Államok. E szekcióban mutatta be első rövidjátékfilmjét Sophie Marceau(L'aube à l'envers) és újabb művel jelentkezett az ugyancsak színész Diane Keaton(Álmok hősei). Figyelmet érdemelt még: Wim WendersLisszaboni története, valamint Gary Fleder Leszámolás Denverben című alkotása.
A nemzetközi filmseregszemle Rendezők Kéthete elnevezésű párhuzamos rendezvényén mutatták be visszatekintésként az indiai Satyajit Ray Az út éneke című világsikerét. A mezőnyből kiemelkedett az iráni Dzsafar Panahi Arany Kamera díjas filmdrámája, A fehér léggömb. Figyelemre méltó alkotást mutatott be az amerikai Todd Haynes(Elkülönítve) , a norvég Bent Hamer (Tojások), a brit Mike Newell(Várva várt nagy kaland), a kanadai Charles Binamé (Itt van Eldorádó), a palesztin Michel Khleifi (Három gyöngy meséje), valamint James Mangold (Heavy), Robert Lepage (Gyóntatószék), és Goran Paskaljevic (Valaki más Amerikája).
A díjátadón botrány kerekedett: Theo Angelopoulos, aki csalódott volt, amiért filmje, az Odüsszeusz tekintete nem a fődíjat, hanem „csak” a zsűri nagydíját kapta, a következőkkel fordult a díjat átadó Andy Garcíához: „Ha ez az, amit át kell adnod nekem, nincs mit mondanom”, s faképnél hagyva a zavarban lévő színészt és a döbbent közönséget, kivonult a teremből.[7]
Land and Freedom (Haza és szabadság) – rendező: Ken Loach
To vlemma tou Odyssea (Odüsszeusz tekintete) - Theo Angelopoulos
Technikai nagydíj: Lü Csüe (吕乐, Lü Yue) operatőr, Olivier Chiavassa laboratoriumi igazgató és Bruno Patin műszerbeállító „a Jao a jao jao tao vaj-po csiao (搖啊搖,搖到外婆橋, Yao a yao yao dao waipo qiao) (A sanghaji maffia) fényképezéséért és a laboratóriumi kidolgozásáért” – rendező: Csang Ji-mou(Zhang Yimou)
↑Grand Prize of the Jury. Cannes Film Festival: 1995. IMDb. [2009. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 18.)(angolul)