A 49. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál1996. május 9. és 20. között került megrendezésre, Francis Ford Coppolaamerikaifilmrendezőelnökletével. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 25, míg versenyen kívül 7 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 24 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor. A filmes seregszemle vetítésein 31 ország alkotása volt látható; 71 ország 3325 újságíróját akkreditálták,[1] s a rendezvényeken 90 ország mintegy 28 672 filmese jelent meg.[2]
A fesztivált a franciaRizsporos intrikák nyitotta, amelyet rekord összegért vásárolt meg a Miramax amerikai forgalmazásra; ahonnan egyébként a filmesek nagy számban maradtak távol a rendezvénytől; különösen a függetlenek, átengedve helyüket Spike Lee és Robert Altman nem éppen legkiválóbb alkotásainak. Kivételt képeztek a Coen fivérek akik ez alkalommal is remekművel érkeztek.
A filmek fő témája a szerelem, annak minden formájában. A döntést illetően a kétszeres arany pálmás Coppola vezette zsűri nehéz helyzetbe került, mivel három kiváló alkotás is esélyes volt a fődíjra: a Fargo, a Hullámtörés, valamint a Titkok és hazugságok. Az Arany Pálmát végül is ez utóbbi vitte el, a Hullámtörés a zsűri nagydíját kapta, míg a Fargo rendezője, Joel Coen a legjobb rendezés díját vehette át. Leigh filmje teljes improvizáció, még igazi forgatókönyv sem készült;[1] a Coen fivérek alkotása igazi kesernyés fekete humort mutat fel. A három alkotás közül a közel három órás Hullámtörés váltotta ki a legnagyobb vitát, mind a filmkritikusok, mind a nézők körében. Egyesek szerint erotikus-misztikus sikamlós történetet dolgoz fel, ami a puritán rendezőt gátlásossá tette, mások viszont azt állították, hogy felfokozott érzelmeket bemutató lírai mestermű, melyet a folyamatosan mozgó kamera még hangsúlyossá tesz. A kialakult vita hatására a rendező, Lars von Trier, az utolsó pillanatban lemondta cannes-i útját; kimerítette az öt hónapos forgatás, túlságosan fáradt, ideges, aggodalmaskodó lett.[3]
A fesztivál ügyeletes filmcsillagja, a Lopott szépség főszereplője, Liv Tyler volt. Ismeretlenként érkezett Cannes-ba, ám sztárként utazott haza a briliáns színészi képességeket (és nem utolsósorban meztelenségét) bemutató Ewan McGregor(Párnakönyv, valamint Trainspotting). Ez évben is sikert aratott Fanny Ardant a Rizsporos intrikák női főszereplője. Utoljára vonult fel a „dicsőség huszonnégy lépcsőfokán” a már beteg Marcello Mastroianni, lányával, Chiarával az oldalán, akivel együtt szerepelt a portugál-francia koprodukcióban készült Három élet, egy halál című vígjátékban. Emlékezetes alakítást láthattak a fesztivállátogatók James Spader, Holly Hunter és Rosanna Arquette(Karambol), valamint Carla Bruni nővére, Valeria Bruni Tedeschi részéről (A második alkalom). Daniel Auteuil kevésbé szerepelt jól Catherine Deneuve partnereként a Tolvajokban, mint És a nyolcadik napon... című filmben. Ez utóbbi film két díjazott férfi főszereplőjén kívül emlékezetes alakítást nyújtott Miou-Miou is. Saját rendezésű filmben volt látható Al PacinoAlec Baldwinnal(Richárd nyomában), valamint Spike Lee, Madonnával és John Turturróval(Girl 6 - A hatodik hang).
A Rendezők Kéthete szekcióban volt a világpremierje Kitano TakesiA kölykök visszatérnek című filmdrámájának. A rendezvény legnagyobb felfedezettje a francia elsőfilmes rendezőnő, Sandrine Veysset volt, Lesz-e hó karácsonykor? című filmdrámájával. (1996-ban e filmjéért megkapta a legnagyobb francia filmes elismerést, a Louis Delluc-díjat.) A mezőnyből kiemelkedett a bolgár Szergej Bodrov A kaukázusi fogoly, a belgaJean-Pierre és Luc Dardenne testvérpáros Az ígéret, a francia Yvon Marciano A selyem sikolya, az amerikaiArthur PennA vallatás, a brit Michael Winterbottom Lidércfény, valamint a grúz Nana Dzsordzsadze A szerelmes szakács 1001 receptje című alkotása.
A magyar filmművészetet ebben az évben nem képviselte alkotás a nagyjátékfilmek versenyében; viszont rendkívül sikeresen szerepelt Iványi Marcell hatperces, egy snittből álló, szöveg nélküli fekete-fehér kisfilmje, a Szél, amely elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát. A Rendezők Kéthete szekcióban két magyar alkotás mutatkozhatott be: Gothár Pétermagyar-orosz koprodukcióban készített filmszatírája, a Haggyállógva, Vászka, valamint Elek Juditdokumentumfilmje a Mondani a mondhatatlant – Elie Wiesel üzenete. A fesztiválra kiutazott hivatalos magyar filmdelegáció tagjai Iványi Marcell és Elek Judit voltak.[4] Magyar vonatkozásként említhető, hogy a legjobb forgatókönyv díját elnyerő Csinálj magadból hőst főszerepét az apai ágon magyar felmenőkkel bíró fiatal francia színész-forgatókönyvíró-rendező, Mathieu Kassovitz játszotta. Az Un certain regard szekcióban vetített amerikai Bastard Out of Carolina vágója Gárdos Éva volt, a kanadai Lulu operatőre pedig Paul Sarossy.