A 45. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál1992. május 7. és 18. között került megrendezésre, Gérard Depardieufranciaszínészelnökletével. A hivatalos versenyprogramban 21 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 20, míg versenyen kívül 15 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 24 nagyjátékfilm és 8 kisfilm vetítésére került sor.
Az 1992. évi fesztivál
A jubileumi fesztivál főhajtással kezdődött: valamennyi plakátot felülragasztották a megnyitó előtti napon elhunyt Marlene Dietrich fekete-fehér fényképével és egy szolid felirattal – végül ez lett a fesztivál hivatalos plakátja.[1] A 45. évforduló alkalmából A cannes-i látogatók (Les Visiteurs de Cannes) címmel könyvet jelentettek meg és létrehozták a hivatalos válogatás Örök Mozi (Cinéma de toujours) elnevezésű szekcióját, amelynek keretében hajdani kiváló alkotókról és a filmművészet nagy pillanatairól emlékeznek meg.[2]
A Coen testvérek vígjátéka, a Hollywoodi lidércnyomáselőző évi elsöprő sikere (3 kiemelt díj) okán 1992-ben változtattak a fesztivál alapszabályzatán: a jövőben nem lehet az Arany Pálmát és a rendezés díját ugyanannak a filmnek ítélni. Ily módon egy alkotás egy kiemelt díj mellett legfeljebb egy szereplőnek odaítélt díjat kaphat még a fesztivál zsűrijétől.[3]
Az Un certain regard szekció filmjei közül kiemelkedett Abel Ferrara akciófilmje, A mocskos zsaru, Jonathan Demme saját unokatestvérét bemutató Cousin Bobby című dokumentumfilmje, valamint a másodgenerációs amerikaimagyarnak számító Edward James OlmosÉletre halálra című alkotása.
A Rendezők Kéthete szekció két világpremiernek adott helyt: itt mutatták be a belga Michael HanekeBenny videója és Tim RobbinsBob Roberts című filmjét. Az elsőfilmes rendezőként jelentkező John TurturroMac című filmdrámájával Arany Kamerát érdemelt ki. Jó fogadtatásban részesült még Françoise Ebrard Valahol Conakry felé, Christine Pascal Pillangóval az ég felé, Valerij Todorovszkij Szerelem[4] és Jeanne Labrune Jajszó nélkül című alkotása; egy francia fiatalokból álló külön zsűri ez utóbbinak ítélte az ifjúság díját. E szekcióban vetítették le Orson Welles1950-es évek második felében Spanyolországban forgatott – de soha be nem fejezett – filmjének, a Don Quijote-nak, két spanyol rendező által újravágott, átdolgozott változatát, Don Quijote de Orson Welles címmel.
A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, 1973-1991 között kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos szekciót 1992-ben átkeresztelték; új neve: Filmek Franciaországban (Cinémas en France).[2]
↑ abCinéma et Festival international du film. Cannes et son histoire. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 8.)(angolul), (franciául)
↑V. C. Thomas: 1992 – Les joueurs. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. november 8.)[halott link](franciául)
↑ abA filmet feliratozva, Love nemzetközi címmel is vetítették.
↑ abcA Filmvilág adatbázisában Álom a fényről címmel is szerepel.
↑Az 1957-ben elkezdett, de soha be nem fejezett film „végleges” változatát két spanyol rendező vágta újra 1992-ben. Egy korábbi változatát versenyen kívül már bemutatták az 1986-os cannes-i filmfesztiválon, Don Quixote eredeti címmel.