A cannes-i fesztivál is megemlékezett a francia forradalom közelgő 200. évfordulójáról. Ebből az alkalomból „Cinéma & Liberté” elnevezéssel találkozót szerveztek, melyre mintegy 100 filmrendezőt hívtak meg, továbbá a világ 36 olyan filmjéből készítettek montázsfilmet, amelyeket valamilyen formában a forradalom ihletett (Liberté).[1]
Ilyen mezőnyben a zsűrinek nem volt könnyű dolga. A Wim Wenders vezette testület a fiatal Soderbergh Szex, hazugság, videó című filmdrámájának ítélte az Arany Pálmát. Noha a döntés egyben visszaigazolta az azóta kultfilmmé vált alkotás közönségsikerét, az „ismeretlen amerikai” fődíjjal történt kitüntetése a szakmai berkekben meglepetést keltett. A díjat a záróvetítésen bemutatott Tüzes alkony két főszereplője Jane Fonda és Gregory Peck nyújtotta át a rendezőnek (maga Gregory Peck is elismerésben részesült: életművét különdíjjal jutalmazták).[1] Soderbergh filmje további díjakat is besöpört: elnyerte a FIPRESCI díját, főszereplője, a Croisette sztárja, James Spader pedig a legjobb férfi alakítás díját.
Andie MacDowell
Ugyancsak meglepetésnek számított, hogy a zsűri nagydíját megosztva kapta Blier Túl szép hozzád című alkotása és egy „ismeretlen olasz”, Tornatore Cinema Paradisoja. Emir Kustorica vehette át a legjobb rendezésért járó díjat a Cigányok ideje című alkotásáért. A legjobb művészi hozzájárulás díját az ugyancsak amerikai független, Jarmusch Mystery Train című filmje kapta, a zsűri díját pedig Arcand Montreáli Jézus című filmdrámája. A legjobb női alakításért a már nemzetközi hírnevet szerzett, azonban Cannes-ban először szereplő színésznő, Meryl Streep vehetett át díjat, az ausztrál Sikoly a sötétben főszereplőjeként.
A Rendezők Kéthete mezőnyéből említést érdemel Michael Haneke A hetedik kontinens, Wayne Wang A szemük sem áll jól, Karen Sahnazarov Zéró város, Charles Lane Mesék a járdán, továbbá Atom Egoyan Szöveges szerepek című alkotásai. A humoráról is jól ismert Roberto Benigni már jóval a rendezvény befejezése előtt önmagának ítélte a fődíjat a rendezvény katalógusában: „A szerző köszönetet mond (…) a zsűri egészének, hogy az Il piccolo diavolo-ban szét tudta választani az emberi lélek két legnagyobb erényét: a szerénységet és az alázatosságot.”[2] A Rendezők Kéthete 1989-ben elhagyta a Hilton szállodakomplexummá átalakuló Croisette Palotát, vetítései a fesztiválpalota Debussy-termében, valamint az Arcades moziban zajlottak.
A fesztivál magyar sikert is hozott: Enyedi Ildikó filmje, az Un certain regard szekcióban vetített Az én XX. századom megkapta a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát. A fesztivál magyar vonatkozásként megemlíthető, hogy az amerikai Jerry Schatzberg Találkozás című alkotásának díszlettervezője Trauner Sándor volt. A fesztiválra kiutazott hivatalos magyar filmdelegáció tagjai: Enyedi Ildikó rendező, Dorotha Segda színésznő és Oleg Ivanovics Jankovszkij színész.[3]
Különös, de jellemző cannes-i történet: a rövidfilmek Arany Pálmáját a versenyen kívül vetített, 3 perces filmklipek sorozatából álló 50 ans kapta, amely a Kanadai Nemzeti Filmbizottság 50. születésnapjára készült.
↑Magyar filmek külföldi szereplése. In Filmévkönyv 1990: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1990. 284. o. arch Hozzáférés: 2021. január 5. PDF (34,2 MB) ISSN0230-2047
↑A filmet A francia filmművészet perspektívái (Perspectives du cinéma français) elnevezésű, kizárólag francia filmek részére szervezett, a fesztiváltól független, párhuzamos szekcióban vetítették.