Az 1998-as év újításokat hozott a hivatalos versenyprogram szervezetében:
Gilles Jacob fesztiváligazgató létrehozta a Cinéfondationt, a világ filmes iskoláinak végzős hallgatói által készített rövid- és középhosszú filmek versenyeztetésére, új tehetségek felfedezése és felkarolása érdekében. Az új válogatással mintegy 1000 film közül válogathattak a fesztivál rendezői.[1]
A versenyprogram zsűrije mellett két újabb bírálótestület is alakult. Az egyik az Un certain regard szekció válogatását tekintette át és díjazta, a másik kizárólag kisfilmekkel foglalkozott (Cinéfondation és rövid versenyfilmek), s ítélte oda a két szekció díjait. A díjak köre is bővült: elismerésben részesítették az Un Certain Regard legjobbnak ítélt alkotását, s díjazták a Cinéfondation első három helyezettjét.
1998-ban a versenyprogram zsűrije beírta magát a fesztivál történetébe, mivel soha ekkora arányban nem képviseltették magukat a nők; ötfős létszámuk elérte az 50%-ot. A fesztivál krónikájához tartozik, hogy a Nemzetközi Filmtechnikai és Innovációs Vásár ez évben rendezett első alkalommal tizenkét napos tanácskozást és szakkiállítást a fesztivál idején Cannes-ban, a technológiai újdonságokkal kapcsolatban.[2]
A fesztivál válogatásait illetően maradt a kettős tendencia: ígéretes fiatalok érkeztek, de ott voltak az idősebb mesterek is. Az első kategóriába tartozott például az ismeretlen franciarendező, Erick Zonca, (Az élet, amiről az angyalok álmodnak), illetve az egyik legnagyobb feltűnést keltő fiatal (harmincéves) dán rendező, a Dogma 95 „kiáltvány” egyik aláírója, Thomas Vinterberg(Születésnap). A másodikba sorolható a „régivágású” Ken Loach(A nevem Joe), vagy az első alkalommal az 1973-as fesztiválon bemutatkozó Theo Angelopoulosz(Az örökkévalóság meg egy nap).
A fesztivál egyik nagy vesztese, a másik dán dogmás rendező, Lars von Trier, akinek új filmje, az Idióták, a várakozásokkal szemben nem aratott sikert. A legnagyobb bukást azonban Alekszej Jurjevics German élte meg az orosz-francia koprodukciós, Hrusztaljov, a kocsimat! című filmjével, amely a "fehér köpenyes gyilkosok peréről" szól: 1953-ban a paranoidSztálinzsidó származású orvosokat állíttatott koholt vádakkal bíróság elé.
A Rendezők Kéthete vetítéssorozatából kiemelkedett Marc Levin Slam – A szó fegyver című alkotása, amelyért a rendező megkapta a legsikeresebb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát, továbbá az amerikai Todd Solondz A boldogságtól ordítani, a kanadai Don McKellar Utolsó éjszaka, és az orosz Alekszej Balabanov, a pornográfia születését bemutató, Szörnyekről és emberekről című alkotása. Anatole Dauman, a két évvel korában elhunyt filmproducer emlékének adózva a rendezvényen ismét levetítették Osima NagiszaAz érzékek birodalma című filmdrámáját. A fesztivál végén Pierre-Henri Deleau bejelentette, hogy lemond a szekció főmegbízotti tisztségéről.[4]
↑L'histoire du Festival. A propos du Festival. Site officiel de la Festival de Cannes. [2012. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 26.)(angolul), (franciául)
↑Un Festival en mouvement. Actualité. Site officiel de la Festival de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 26.)(angolul), (franciául)
↑Clôture festival de Cannes – Midi2 (francia nyelven) (videó). Chronique d’un festival. INA, 1998. május 25. [2021. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 26.)