Proložac

Proložac
Nagyboldogasszony napi zarándoklat a Zöld katedrálisnál
Nagyboldogasszony napi zarándoklat a Zöld katedrálisnál
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
Jogállásközség
PolgármesterMate Lasić
Irányítószám21260
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség3112 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság560 m
Terület85,60 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 28′ 08″, k. h. 17° 09′ 07″43.469000°N 17.152000°EKoordináták: é. sz. 43° 28′ 08″, k. h. 17° 09′ 07″43.469000°N 17.152000°E
Proložac weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Proložac témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Proložac község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Fekvése

Splittől légvonalban 58, közúton 86 km-re keletre, Makarskától légvonalban 22, közúton 36 km-re északkeletre, a Dalmát Zagora területén, Imotska krajina északnyugati részén fekszik. Nyugati és déli részét az Imotski-mező, északi és keleti részét egy dombos fennsík képezi. Nevét arról a szurdokról kapta, melyet a Suvaja nevű záporpatak vájt a talajba és amely elválasztja Proložacot a szomszédos Postranjétól.

A község települései

Közigazgatásilag Donji Proložac, Gornji Proložac, Postranje, Ričice és Šumet települések tartoznak hozzá.

Története

A kitűnő letelepedési feltételek, a kedvező éghajlat, a kiterjedt termékeny terület és a nagy vízkészlet már a történelem előtti időben elősegítette az ember letelepedését. A térség első ismert népe az illírek voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is, mely elsősorban az utak megépítésében mutatkozott meg. Ezek közül néhány ma is használatban van. A római korban építették azt a hidat is, amelynek maradványaira a község egyik jelképe a Šarampov-híd épült. A római jelenlétet az e vidéken előkerült számos régészeti lelet (pénzek, ékszerek, használati eszközök, fegyverek) is igazolja, melyek közül kiemelkedik egy Diana istennő alakjával díszített 2. századi dombormű, Ceresnek szentelt felirat és egy Fortuna szobor. A kereszténység korai jelenlétét bizonyítja a temető területén 1997-ben feltárt 5. századi háromhajós ókeresztény bazilika maradványa. Alapjain később egyhajós ószláv templom épült, melyből növényi ornamentika díszítés maradványai, szarkofág és ószláv sírok maradtak fenn. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A bencés atyák Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. Proložac első írásos említése 1444-ből Stjepan Vukčić Kosača bosnyák herceg okleveléből származik. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd néhány évvel később már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. Prolažac a felszabadulás után önálló plébánia székhelye lett, később belőle vált ki a ričicei és a lokvićici plébánia. A 17. században épített Szent Mihály templomot 1753-ban bővítették. (1897-ben az új templom építése előtt bontották le.) A községnek 1857-ben 3051, 1910-ben 4756 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 3802 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
3.051 3.246 3.159 3.598 3.991 4.756 5.052 5.610 6.006 5.749 6.026 6.497 5.642 4.801 4.510 3.802

Nevezetességei

  • A Šaramp hídját (Šarampov most) mai formájában1900 körül építették a török korban épített híd alapjaira, amely viszont egy ókori római híd maradványaira épült. Nevét Šaramp bégről kapta, aki a híd keleti oldalán, a Suvaja melletti török erődben élt. Ezt a területet a helyiek „Krvava njivának” azaz véres földnek nevezik, mivel a hagyomány szerint itt csalta tőrbe és mészárolta le békét ajánlva a török az elnyomása ellen felkelt keresztény lakosságot.
  • Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1897 és 1901 között épült C. Iveković tervei szerint faragott kövekből neoromán stílusban. Háromhajós épület, homlokzatán a kapuzattal, felette nagy félköríves ablakkal, az oromzaton Szent Mihály szobrával. Az északi oldalon áll a 31 méter magas harangtorony, benne négy haranggal. A harangtornyot 1999-ben felújították. A márvány főoltárt 1904-ben építették Marino és Pietro Betizza spliti műhelyében. A tabernákulum felett ezüst kereszt, két oldalán Szent Cirill és Metód szobrai állnak. Az északi oldalhajóban álló Szűz Mária oltár a régi plébániatemplomból került át ide. A déli hajó két, fából készült oltárát a 20. század végén kőre cserélték. Az épületet többször, így 1964-ben, 1978-ban, 1982 és 1998 között is renoválták. A templomudvart 1904-ben kőfallal vették körül, ebben helyezték el Mate Gnječ atya mellszobrát. A templomudvar déli oldalán temető található, a benne álló temetőkápolna 1912-ben épült, ma kiállítóterem működik benne. 1986 és 1998 között a templom melletti temetőben régészeti feltárások folytak, ezek során számos ókori és történelem előtti lelet került elő. A leletek közül a legjelentősebb egy Mithrász-oltár, melynek egyik oldalán a bikán ülő Mithrász, a másikon pedig Mithrász lakomájának ábrázolása látható.
  • A durmiševaci Mária mennybevétele templom 1873-ban épült a valamivel régebbi kápolna helyén. Egyhajós kőépület homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, melyben három harang fér el. A dongaboltozatos apszisban található a régi, fából faragott oltár a Szűzanya képével, mely a sinji Mária-kegykép valamivel kisebb másolata. Az épületet többször is renoválták, utoljára 1995 és 1999 között. Az új templom és a régi romjai között a Vrljika mellett egy Lučica nevű nagy rét található évszázados fákkal. A területet fallal kerítették körül és oltár építettek benne, ahol Szűz Mária tiszteletére tartanak miséket, melyre az egész Imotska krajina területéről számos hívő gyűlik össze. 1995-ben ezen a területen Eda Šegvić tervei szerint nyitott bazilikát létesítettek, melyet a nép Zöld katedrálisnak nevez.
  • Az Opačac nevű régészeti lelőhelyen a Vrljika közelében található a Szűz Mária templom, melyet 1719-ben építettek a 14. századi, valamivel nagyobb templom helyén. Az egyhajós épület homlokzata sajnos leomlott, de ismert, hogy a bejárat felett rózsaablak, felül pedig harangtorony díszítette. Romos az északi és a keleti fal is. A mellékbejárat déli falon át vezet, melyet felül gótikus kereszt díszít. Valószínűleg egy középkori sírkő részét képezte. Ugyanezen a falon két alacsony, négyszögletes ablak között lőrésszerű nyílás látható. Közelében feltárták a 14. századi kolostortemplom, valamint egy másik épület északi alapfalait, melyet az egykori kolostor falának tartanak. A templom közvetlen közelében és belső terében nagy számú sír került elő, melyek legtöbbje a 16. és 17. századra keltezhető. Ez az az időszak, amikor az épület nem töltötte be eredeti szakrális funkcióját. Opačac ma is a Nagyboldogasszony napi zarándoklatok kedvelt célpontja, ahol évente több ezer zarándok gyűlik össze.
  • Ferences kolostor maradványai a Prološko blato Manastir nevű kis szigetén. A ferencesek a 15. század közepén a Vrljika forrása melletti kolostorukból a török veszély hatására menekültek ide, ahol felépítették kolostorukat. A kolostorban a korabeli források szerint iskola, könyvtár és levéltár is volt. A török veszély elmúltával a 18. században elhagyták a nehezen megközelíthető helyet és az épületek elpusztultak.
  • Badnjevica török kori várának maradványai a Suvaja partján.
  • Češljarova glavica, Kokića glavica, Strinićeva glavica régészeti lelőhelyei.
  • A Dva oka egy kettős tó, mely tulajdonképpen két kerek tóból áll, melyeket egy szűk csatorna köt össze. A Vrljika öt forrástavának egyike, mely sohasem szárad ki. Az északi tó 42 méter átmérőjű és 12 méter mély, a déli tó 44 méter átmérőjű és 6 méter mély. A tóhoz legenda is fűződik, mely Emir bégről és egy szerencsétlen fiatal apácáról szól.

Jegyzetek

Források

További információk

Irodalom

Vlade Dragun – Bože Ujević: Legende imotskog krša, Zagreb/Split 2014.

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!