Split központjától légvonalban 9, közúton 11 km-re keletre, a Žrnovnica torkolatvidékétől délkeleti irányban a tengerpart mentén mintegy hat kilométer hosszan egészen a Perun-hegy alatti Mutograsig húzódva fekszik. Településrészei: Gornja Podstrana, Grbavac, Grljevac, Miljevac, Mutogras, Strožanac és Sveti Martin. Éghajlata mediterrán forró nyarakkal és enyhe, de csapadékos telekkel.
Története
Podstrana területének első ismert lakói az illírek voltak. Erről az itt található halomsírok és a Primorska kosa egyik csúcsán a Glavicán található várrom tanúskodik. A görög telepesek is itt hagyták nyomaikat, melyet az isszai (Vis) görög kolónia műhelyében készített váza és a Mutogras nyugati részén talált görög sír bizonyít. E terület legjelentősebb római települése Pituntium volt, mely a mai Szent Márton-templom környékén feküdt. Podstranán vezetett át a Salonáról Naronára vezető tengerparti római út. A 7. században Podstrana területén horvátok telepedtek le, akik a 9. századra felvették a keresztény hitet, ezt a 9. század első felében épített Szent Márton-templom igazolja, amely mellett ott állt Mislav fejedelem udvarháza, ahol 839-ben a velencei dózséval béketárgyalások zajlottak. A templom közelében a római Pituntium helyén fejlődött ki a horvát település, melyet a 11. században Bilajként említenek. Rajta kívül még több középkori település is állt itt. Ilyen volt Gornja Vas és Perun, melyeket valószínűleg még a kereszténység felvétele előtt alapítottak és a Perun-hegy alatti Gostan, melyet 1208-ban említenek először. Az ősi települések között azonban a Vršina déli lejtőin fekvő Podstrana volt a legnagyobb, mely a 10. században már bizonyosan lakott volt. A 9. században a mai Podstrana területén már három templom állt, a Szent Márton-templomon kívül a Vršinán épített Szent György-templom és a siti Szűz Mária-templom. Egykor valamennyi önálló plébánia központja volt, de a korabeli forrásokból ismert, hogy a Szent Márton- és a Szent György-plébániát a 15. században, még 1448 előtt egyesítették. A Szent Márton-plébániát még a 11. században, a Szűz Mária-plébániát pedig 1444 után, de még a két másik plébánia egyesítése előtt alapították.
Podstrana a 13. századtól a Poljicai Köztársaság 12 kantonjának egyikét képezte. 1807. június 5-énStobreč határában zajlott az a csata, melyben a Marmont tábornok vezette francia csapatok véget vetettek Poljicai Köztársaságnak. 1809-ben az Illír tartományok része lett, de Napóleonlipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 271, 1910-ben 693 lakosa volt. A 20. század közepéig a lakosság többsége Gornja Podstranát lakta, míg Strožanacban például csak hat, Sveti Martinban pedig csak öt család élt. 1912-ben Strožanacon nyolc család, Sveti Martinon tizenöt, Grljevacon pedig tizenkettő élt. 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A második világháború idején a települést felgyújtották az olasz csapatok. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. Lakói régen hagyományosan szőlő- és olajbogyó-termesztéssel foglalkoztak. A turizmus fejlődésével megindult a lakosság áttelepülése a tengerparti területekre olyannyira, hogy a korábban sűrűn lakott, a Vršina-hegy alatt fekvő Gornja Podstrana rövid időn belül teljesen kiürült. A part melletti új település gyorsan növekedett, mivel a helyieken kívül más falvakból is sokan települtek át ide. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 1106 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.
A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt új plébániatemploma a Šćadin nevű részen, a tengerparton található. A templomot Eugenije Hamzić tervei szerint 1967-ben kezdték építeni és 1991-ben fejezték be. Felszentelését 1991. október 13-án Ante Jurić érsek végezte. A templom modern betonépület, melyet kőlapokkal borítottak. Az egész épületkomplexum területe a templommal, a plébániával és hittanteremmel együtt négyszáz négyzetmétert tesz ki. Az órás harangtornyot 1993-ban építették a templom elé. A torony szintén kőlapokkal burkolt, 21 méter magas és három harang található benne. A templomon belül csak egy szembemiséző oltár és egy nagyméretű galéria található, amely kórusként szolgál.
A Szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt régi plébániatemploma a régi település központjában áll. A templomot 1777-ben építették, amikor a település régebbi templomát lebontották. (Elődjét 1625-ben említik először, de valószínűleg még a török idők előtt épült.) Mai formáját 1896-ban nyerte el, amikor a kicsinek bizonyult épületet jelentősen bővítették. Öt oltára van, melyek kőből és márványból készültek. A mellékoltárok Szent György, a Szentlélek, a Rózsafüzér királynője és a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére vannak szentelve. Homlokzatán a bejárat felett nyolcágú rozetta látható legfelül a pengefalú harangtoronnyal, benne három haranggal.
A Szent Márton-templom[4] mai formájában 1882-ben épült, miután a elődjét lebontották. A korábbi templom valamivel keletebbre állt a maitól és 839-ben Mislav fejedelem idejében említik először, tehát nem sokkal korábban épült. Később a 11. és 15. század között több dokumentumban is szerepel. 1495-ben Podstrana plébániatemplomaként említik. A mai templom egyhajós épület félköríves ablakokkal. Homlokzata felett kis harangdúc áll egy haranggal. Szent Márton lovas szobra 1899-ben került a templomba, a Gyógyító boldogasszony szobrát (1934) később annak felépülte után átvitték az új plébániatemplomba. A templom nyugati oldalán helyezték el Petar Car és Mate Luket korábbi plébánosok bronz mellszobrait. A környéken ókori síremlékek töredékei találhatók. A közeli teraszfalba egykori villa rustica oszlopait és olajprésmalom kőtömbjeit építették be. A temetőben másodlagosan felhasznált római sírsztélék találhatók.
A falu feletti Vršinán álló Szent György-templom[5] a 9. vagy a 10. században épült a közeli illír halomsír köveiből. Kőlapokkal burkolták, harangtornya az idők folyamán leomlott. A belső világítást a déli oldalon levő két kis szűk ablakocska biztosítja. Első említése 1106-ban történt.
A Páduai Szent Antal-templom[6] amint azt a déli kapu fölé is bevésték 1666-ban épült. Alaprajza szabálytalan négyszög. A mai templomnak két hajója van, de a második hajót valószínűleg csak később, 1748-ban építették hozzá. Néhány szerző a templomot eredetileg is kettős templomnak tartja, melynek egyik része Szent Rókus, a másik része pedig Szent Antal tiszteletére volt szentelve. Ennek megfelelően északi oltára Szent Antal, déli oltára pedig Szent Rókus tiszteletére van szentelve. 1767-ben Garagni érsek vizitációja során már a maihoz hasonlóan Szent Antal-templomnak nevezi. A homlokzat feletti pengefalú harangtorony három harang számára épült, ma azonban üres, mivel 1886-ban a templom déli oldala mellé új harangtornyot építettek.
A Szent Fábián- és Sebestyén-templom 1927 és 1939 között épült faragott kövekből a régi templom helyén, melyet az 1732-es nagy pestisjárvány után fogadalomból építettek. A falazott oltár mögötti fülkében áll Szent Sebestyén szobra, melyet régi templomból mentettek át. Homlokzatán kereszt alakú nyílás látható, legfelül kis harangtoronnyal, melyben egy harang van. Apszisa nincs, a fényt az oldalt elhelyezett két köríves ablak biztosítja.
Strožanac régi Nagyboldogasszony plébániatemploma 1954 és 1956 között épült a középkori templom helyén. A középkori templomot az ókeresztény templom helyén építették, mely még a 7. század első felében a barbár avarok és szlávok támadása során pusztult el. Ennek romjaira a már megtért horvátok építettek új templomot, mely még a török időket is átvészelte, de 1944 márciusában a német megszállók lerombolták.
Strožanac új Siti boldogasszony plébániatemplomát[7] közvetlenül a régi plébániatemplom mellé építették. Tervezője Slaven Rožić volt. Alapkövét 1996. december 7-én helyezték el, felszentelése 2007. május 17-én történt. Az építés előtt 1990 és 1993 között a helyén régészeti feltárást végeztek, melyek során a római korból származó töredékek kerültek elő, melyeket az új templom építésekor a falakba építettek. A templom alapterülete 350 m², a pasztorális központtal együtt 900 m².
A Perun-hegyen álló Szent György-templomot a 10. század előtt építették az akkori Perun és Gostan falvak lakói. A durván faragott kövekből épített templomnak sekély félköríves apszisa van, ebben áll a négyszögletes falazott oszlopon álló menza. Az épület hosszúsága 6, szélessége 4 méter. Első írásos említése 1397-ben történt. Harangtornya sohasem volt, tetőzete kőlapokkal fedett. Mivel pontosan a hegytetőn áll gyakran sérült meg a rossz időjárás és a villámok miatt. A II. világháborúban gránáttalálat érte. Ennek ellenére mindig helyreállították.
Pituntium ókori falainak kőtömbjei a Szent Márton temető kőfalába vannak beépítve, a temetőben római mozaik töredéke és olajprés maradványa is előkerült.
Pišćenica nevű településrészén illír halomsírok találhatók. A Podstrana feletti Glavica nevű magaslaton illír erődítmény maradványai láthatók.
Polače nevű településrészén késő római villaépület maradványai találhatók.
Sveti Martin nevű településrészén római ciszterna kőépítménye található. Ugyanitt római istenség torzóját és Marcus Atius római veterán, valamint Atius Iucundus és lánya Octavia Valentina 2. századi sírkövét is megtalálták.
A Szent Antal-templomnál Silvanus római istent és nimfákat ábrázoló dombormű került elő.
A Cindro-ház falában római sírkő található befalazva.[8]
Ausonius Dalmácia tartomány egykori kormányzójának felirata az 5. – 6. századból.
A település nevezetes épülete a Ružić-palota.
A Perun-hegy lábánál, a 6142-es út két oldalán, a Žrnovnica folyó bal partján, a Žminjača nevű területen található a „Zmijin kamen” (kígyókő) nevű kulturális és történelmi emlékhely. A Kígyókő egy nagy, természetes szikla, amely a Perun-hegyhez tartozik. Történelmi forrásokban egy 1178-ból származó dokumentumban említik először, mint a Žunovnica folyónál, a Perun alatt található követ (kígyó vagy sárkánykő). A szláv mitológiában ez a név azt a helyet jelöli, ahol a kígyók élnek, mivel Perun, aki a mennydörgés istene az, akinek ellenfele, a kígyó vagy a sárkány is mindig jelen van. Hagyományaik szerint a pogány szlávok úgy képzelték, hogy Perun összetörte a követ, amelyen a kígyó egy fekete gyapjún feküdt, és megölte. A kígyókő az autentikus protoszláv mitikus elbeszélések egyik eleme, amely Žrnovnica idősebb lakóinak emlékezetében ma is él.[9]
Gazdaság
A helyi gazdaság alapját hagyományosan a mezőgazdaság képezte, főként a zöldség és a baracktermeléséről volt nevezetes. Ma a lakosság fő bevételi forrása a turizmus.
Oktatás
A község egyetlen alapiskolája az OŠ Strožanac, melynek mintegy 1000 tanulója van.
Kultúra
A fiatalok kultúrkörét, melynek neve "Dobro jutro more" (Jó reggelt tenger!) 1997-ben alapították. Irodalmi és képzőművészeti tagozata működik.
A ča nyelvjárású költemények estje a „Ča pod Perunom”, melyet a Matica hrvatska keretében 2009 óta évenként rendeznek meg.
Sport
A községnek labdarúgóklubja és kosárlabdaklubja működik.
