PROFILBARU.COM

	Ivanbegovina
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Podbablje
Jogállás	falu
Irányítószám	21262
Körzethívószám	(+385) 21
	Népesség
Teljes népesség	251 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	375 m
Terület	1,05 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 24′ 50″, k. h. 17° 07′ 44″43.413889°N 17.128889°EKoordináták: é. sz. 43° 24′ 50″, k. h. 17° 07′ 44″43.413889°N 17.128889°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ivanbegovina falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podbablje községhez tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 58, közúton 81 km-re keletre, Makarskától légvonalban 17, közúton 33 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotski városával szemben 8 km-re délnyugatra, az Imotski-mező déli oldalán a községközpont Drum nyugati szomszédságában fekszik.

Története

A falu a Kujundžić család ősi fészke. Nevét is a család egyik tagjáról Ivanról kapta, akit a nemzetség fejeként tiszteletből a „bég” címmel illettek. A térség első ismert népe az illírek voltak. Jelenlétüket igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is. A kereszténység már az első századokban elterjedt ezen a területen, erről mesélnek a közeli Zmijavcin talált ókeresztény bazilika maradványai, melyek a 6. századból származnak. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A bencés atyák a 11. században Proložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a 17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A 16. század második felében a rend a közeli Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt. A podbabljei plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik 1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. 1747-ben Blašković püspök a podbabljei plébániáról leválasztotta a poljica imotskai plébániát, melynek Ivanbegovina is a része lett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt, és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 268 lakosa volt, akik a poljicai plébániához tartoztak.

Lakosság

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
0	0	0	0	0	0	0	395	373	416	410	381	352	350	301	268

(1857 és 1921 között lakosságát Poljicához számították.)

Nevezetességei

Itt termelik az Imotska krajina egyik legnevezetesebb borát a fehér szőlőből készített kujundžušát.
Szent Márk tiszteletére szentelt kápolnája.

Kultúra

A településen védőszentjének Szent Márknak az ünnepén kulturális és művészeti programokat szerveznek. Ennek keretében a község kulturális egyesületeinek csoportjai lépnek fel.