Neve a magyartelek szó -dképzős alakjából való. Először egy 1294-es oklevél 1572-ből való másolatában említik: Thelegd. Előtagja először 1773-ban tűnik föl: Mező-Telegd.
Története
A 13. század elején környékén élt a székelyek egyik csoportja. Innen költöztek a későbbi Udvarhelyszék területére, ahol őket telegdi székelyeknek, a széket kezdetben Telegdiszéknek, Székelyudvarhelyet pedig Telegdnek hívták.
A 16. században várat építettek a mai református templom, római katolikus templom, a kastély és a református parókia által határolt területen. Külső árkaiba bevezették a Koppány-patak és a Sebes-Körös vizét.
Lakossága 1557-ben jórészt protestáns hitre tért, de Telegdi Mihály még 1571-ig tartatott miséket. 1608-tól Varkoch György birtoka volt, majd 1611-ben Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány foglalta el. 1660-ban, Várad elfoglalása után lett a törököké. 1688 februárjában Heissler császári tábornok a falu közelében verte meg Thököly Imrekurucait.
1716-ban Baranyi Gábor nevű birtokosa katolikus házikápolnát építtetett, 1736-ban pedig újraszervezték a plébániát. A 18. század elejétől 1838-ig a reformátusok leányiskolát is működtettek. A 18. század elején települtek be első zsidó lakói. Zsinagógája még 1820 előtt épült. Az 1739–1744-es pestisjárvány 668 áldozatot szedett.
1870-ben megépült a vasút és ezzel föllendült az állat- és terménykereskedelem. 1890-ben megalakult a Mezőtelegd vidéki Takarékpénztár Rt. Az 1900-as években peremén kőolajfinomító, körülötte pedig gyártelep létesült. Az 1910-es években a következő iparvállalatok működtek a településen: a Bihar–Szilágyi Olajipari Rt., a Hazai Aszfalt Rt., a Magyar Aszfalt Rt., a Bihari Szénbánya és Villany Rt., a Kállai-féle téglagyár, Sátori Mór vegyészeti gyára, Biehm János fedéllemezgyára és a Kollár-féle kocsikenőcsgyár. Az 1920-as években ezekhez fatelep, telítőtelep, bútorgyár és szeszgyár csatlakozott. A nagy gazdasági világválság idején üzemeinek többsége tönkrement. Az asztfaltgyár a kommunizmus ideje alatt is működött, a volt „La Roche–Darvas” fűrésztelep az erdők kiirtása miatt 2001-ben zárt be. 1955 és 1990 között perzsaszőnyegszövő üzem is működött a településen. A bútorgyár 1930–31-ben jött létre Velkó József asztalos műhelyéből. 1980-ban ötszáz munkást foglalkoztatott és ma is termel.
1900-ban 2508 lakosából 2034 volt magyar, 424 román, 24 német, 13 szlovák és 13 cigány anyanyelvű; 1133 református, 534 ortodox, 469 római katolikus, 304 zsidó és 56 görögkatolikus vallású.
2002-ben 3960 lakosából 2374 volt román, 1016 magyar, 523 cigány és 40 szlovák nemzetiségű; 2343 ortodox, 737 református, 379 pünkösdista, 348 római katolikus és 103 baptista vallású.