Margitta és környéke már a rézkorban is lakott hely volt, környékén gyakran találtak réz-, bronz- és vaskorból származó leleteket.
Első írásos említése 1352-ből maradt fenn, Margita néven. 1363-ban a neve már Margitta volt, de 1422-ben Margitfalvának nevezték az akkori birtokos, a Csáky család oklevele szerint. A Csákyaktól a Melki apátság (mölki) vette meg Margittát. 1520-ban a település vámszedőhely is volt. 1891-ben 4392 magyar lakosa volt. Itt volt a járási szolgabírói hivatalnak, járásbíróságnak és az adóhivatalnak székhelye, rendelkezett takarékpénztárral, alsófokú ipariskolával, ipartestülettel, vasútállomással, posta- és távíróhivatallal, valamint postatakarékpénztárral. Itt jelenik meg a „Margitta és Vidéke” című hetilap.
Az 1941-es népszámlálás adatait véve alapul, Bihar vármegyében Margitta (Nagyvárad, Érmihályfalva, Székelyhíd és Nagyszalonta mellett) a legfontosabb zsidó települési központok közé tartozott.
Margitta zsidó lakossága 1.725 fő volt, a teljes lakosság 26,1%-a.
A margittai zsidókat a második világháború alatt a hatályos magyar törvények szerint a Mezey fatelepre szállították, ahonnan 1944. május 24-én megsemmisitő táborba deportálták.[3]
2002-ben 17 291 lakosából 9167 román, 7468 magyar (43,19%), 485 cigány és 171 egyéb nemzetiségű volt.
2011-ben 15 134 lakosából 7800 román, 6930 magyar (45,8%), 314 cigány, 88 egyéb anyanyelvű, illetve nem nyilatkozott.[5]
Nevezetességei
A gróf Csáky család 18. századi kastélya, amely a régi római-katolikus templommal átellenben állt, 1950-ben részben lebontották. Anyagának egy részéből épült ugyanitt a város polgármesteri hivatala.[6]
Római katolikus temploma 1722-ben épült, ekkor alakult újra a margittai katolikus közösség. az egykori Csáky-kastéllyal szemközt állt. A kommunizmus idején a jelentős betelepülés folytán a város katolikus lakossága megnövekedett, ezért 1993-ban egy új katolikus templom építése is megkezdődött, amelyet 2000-ben avattak fel.
Református temploma 18. századi, 16-17. századi alapokon épült.
Híres termálfürdője, amely azonban az utóbbi időben egyre népszerűtlenebb.
Itt töltötte gyermekkorát Löb László, a Sussexi Egyetem germanisztikaprofesszora.
Itt született 1992-ben Bordás Barnabás, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncos szólistája, a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes művészeti vezetője, kétszeres aranysarkantyús táncos, többszörös legényesverseny győztes, Junior Prima díjas és Magyar Bronz Érdemkereszt díjas táncos.[8]
↑Dr. Kiss Erika Márta: Erdély zsidó közösségei a kezdetektől napjainkig a temetők tükrében, 2014, doktori tézis. Online hozzáférésArchiválva2016. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben