A hazai vasútvonalak közül a MÁV 101-es számú Püspökladány–Biharkeresztes-vasútvonala halad át a településen, ez egyben Románia felé irányuló nemzetközi tranzitvonal. A vasútnak egy állomása van itt; Berettyóújfalu vasútállomás a városközpont déli szélén helyezkedik el, közúti elérését a 47-es főútból nyugat felé kiágazó 42 312-es számú mellékút (Vasút utca) biztosítja.
Története
A környék az ókor óta lakott, a késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami az Alföld első kultúráját, a Körös-kultúra népét jelzi. A vaskorban a szkíták, szarmaták, majd a kelták, utána a hunok hódították meg. A honfoglalás után több kisebb település állt a területen, ahol félnomád gazdálkodás zajlott.
A honfoglalók legjelentősebb emléke a herpályi kolostor és ma is álló torony!
A honfoglalás után Berettyóújfalu mai helyén és határában 14-15 falu alakult ki, Herpály központtal. A települések első írásos említése a 13. században történik a Váradi regestrumban. Berettyószentmárton vám- és pénzszedőhely, Mátyás király1481-ben vásártartási jogot adományoz a településnek.
Herpály falu egy 1418-ban keletkezett birtokmegosztó oklevél szerint négy utcával bírt. A faluban három kocsma volt: az egyik vendégszobával rendelkezett, a másik kettőhöz pince tartozott. A falu becsült létszáma nem haladta meg a háromszáz főt. A jelentőségét növelte a 12. században épített háromhajós nyugati toronypárral felépült román stílusúkolostor. A falu és a kolostor két ízben pusztult el.Az épület sorsáról a tatárjárást követően nem maradt fenn írásos emlék, de a 19. század első felében a falak magassága még 8-12 méter volt. Mind a két tornya állt egészen addig, míg a helyi földbirtokos az életveszélyessé váló északi tornyot el nem bontatta. A téglákat felajánlotta a reformátustemplomorgonaalapjának felépítésére. Herpály siralmas krónikája 1658-ban kezdődött, amikor a törökök oldalán harcoló krími tatárok felégették a Berettyó-völgyet, de ha nem is pusztultak el teljesen ezek a települések, az 1660-as Szejdi-dúlás végképp elűzi az itt lakókat. Berettyóújfalu 1608. május 23-ánBáthory Gáborfejedelemtől nyer hajdúkiváltságot, de ezt a privilégiumát a század végére elveszíti. A herpályi toronyromot a helybeliek csonkatoronyként emlegetik. A déli torony 1854 óta magányosan mered az égre. Az 1970-es és 1980-as évekrégészeti feltárásai során részben sikerült rekonstruálni az alapokat, ezek a toronnyal együtt ma is megtekinthetők.
A 19. század közepén elkezdődik a Berettyó szabályozása, jelentősen megváltozik a táj arculata: megszűnik a régi „vízi világ”, lassan visszahúzódik a mocsár, a Sárrét. 1858-ban átadják a Püspökladány–Nagyvárad-vasútvonalat, ez további lendületet ad a gazdaság fejlődésének. A település 1920–1940 és 1945–1950 között Bihar vármegyeszékhelye volt, mivel a trianoni békeszerződés alapján NagyváradRomániához került. Faluváros, ahogy a helyi irodalmi élet kiemelkedő alakja, Nadányi Zoltán költő nevezi. „Ez a falu várost evett”: új megyeháza, polgári iskola, kórház, leventeház, tisztviselőtelep épült az 1920-as években. Városi rangot 1978-ban kapott. Vonzáskörzete ma is nagy, fontos gazdasági és kulturális centrum. Öt középiskolája miatt igazi diákváros, területi kórháza pedig jelentős egészségügyi központ. Féltett műemléke a herpályi Csonkatorony. Az már csak kuriózum, hogy az 1817-ben újjáépített református templom orgonáján egykor Liszt Ferenc is játszott.
Az 1950-es megyerendezés során Bihar megye beolvadt az ekkor létrehozott Hajdú-Bihar megyébe, ezzel Berettyóújfalu megyeszékhely szerepe is megszűnt. 1970-ben hozzácsatolták a Berettyó másik oldalán lévő Berettyószentmártont, és 1978-ban városi rangot kapott.[4]
A város délnyugati részén éves szinten 680 Mwh villamosenergia termelésére képes naperőművet adtak át 2015. január 20-án. A naperőmű 240 háztartás energiaszükségleteit képes fedezni. A beruházás mintegy 300 millió forintba került, melyből 120 millió forint vissza nem térítendő, uniós támogatás volt. A telep 1 hektáros területén 2277 darab napelemet telepítettek, amely 495 kwh teljesítményre képes.[5]
Hajdú-Bihar megye 04. számú egyéni választókerület
17 799 (47.18%)
2018-2022
23 630 (55.09%)
2022-
25 407 (61.66%)
Népesség
A település népességének változása:
A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre.
Népcsoportok, felekezetek
2011-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 2%-a cigány, 0,5% román, 0,4%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.[12] A városban egyéb nemzetiségek is fellelhetők mint például bolgár, lengyel, örmény és szerb. Történelmileg református többségű település. 2011-ben a város lakosságának 39%-a református (6007 fő), 7%-a katolikus ebből 6%-a római katolikus, 1%-a görögkatolikus (összesen 1089 fő), 274 fő más vallási közösséghez, felekezethez tartozik, 150 fő ateista, vallási közösséghez, felekezethez nem tartozik 3853 fő, 4051 fő nem kívánt válaszolni, [1]
2022-ben a város lakossága 14301 fő, melyből 6928 férfi és 7373 nő volt. A legutóbbi népszámlálás alapján a város lakosságának 90%-a magyar, 1,31%-a cigány, 0,4%-a román, 0,12%-a német nemzetiségűnek vallotta magát. A városban élnek még kisebb számban bolgárok, lengyelek, szlovákok, szerbek is. A város lakosságának 9%-a nem kívánt válaszolni a nemzetiségi kérdésre (1297 fő). A lakosság 5,54%-a katolikus, ebből 4,41% római katolikus, míg 1,13% görögkatolikus. A reformátusok részaránya 33%, az evangélikusé 0,11%, ortodox keresztény 0,24%, más keresztény felekezet tagja 2%. Vallási közösségekhez, felekezetekhez nem tartozóak részaránya 23,64%, míg nem kívánt válaszolni 34,94%-a a lakosságnak.
Matolcsi János (1923–1983) archeozoológus, 1955–1956-ban földművelésügyi miniszter, politikus, országgyűlési képviselő, 1957–1968-ban a Magyar Mezőgazdasági Múzeum igazgatója.
Tardos Péter (1924–1984) újságíró, humorista, zene- és dalszerző, rádiós-televíziós szerkesztő.
Szabó PálAz inasok gyűrűje című novellája „az újfalusi nagyvásár” idején játszódik, és arról szól, hogy két juhász hogyan tréfálja meg a járókelőket bosszantó borbélyinast.