Brádtól hat kilométerre keletre, a Fehér-Körös bal partján, hat–nyolcszáz méteres magasságban fekszik.
Nevének eredete
Neve a Körös folyó román nevének kicsinyítő képzős alakjából való. 1439-ben Kirchorfalva, 1733-ban Kriscsor, 1760–62-ben Kristyor néven említették.
Népessége
1880-ban 978 lakójából 882 volt román, 59 magyar és 12 német anyanyelvű; 680 ortodox, 222 görögkatolikus, 42 református és 29 római katolikus vallású.
1910-ben 2247 lakójából 1523 volt román, 631 magyar és 75 német anyanyelvű; 1428 ortodox, 483 római katolikus, 175 görögkatolikus, 76 református, 31 unitárius, 28 evangélikus és 26 zsidó vallású.
2002-ben 3046 lakosa közül 2953 volt román, 54 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2932 ortodox és 40 római katolikus vallású.
Története
Vegyes nemzetiségű bányásztelepülés volt Zaránd, 1876 után Hunyad vármegyében. Első említésekor a világosi váruradalomhoz tartozott. 1710-ben Steinville tábornok, Erdély osztrák főhadparancsnoka birtokolt itt egy jól jövedelmező aranybányát. 1742-ben csupán egyetlen zúzóműve működött.[2]Református egyháza 1766-ban 19 férfit és 21 asszonyt számlált. 1775-ben mind a nyolc református presbitere alá tudta írni a nevét. 1784. november 4-én református lelkésze és magyar nemesei, a Kristsori család tagjai váltak a Horea–Cloșca-féle parasztfelkelés első áldozataivá, parasztsága pedig részt vett a felkelésben. 1785 augusztusában a helyi Costan Popa megszökött a gyulafehérvári várbörtönből, és izgatására gyülekezni kezdtek a falusi és a környékbeli parasztok. Ezután a helyi nemesek által értesített brádi katonaság fojtotta csírába az újabb felkelést. 1786-ban 931 lakosának 48%-a volt jobbágy, 32%-a zsellér és 11%-a nemes. 1839 előtt üveghutát alapítottak benne, amely ismeretlen időben szűnt meg.[3] 1846-ban a református lelkész hat leánynak és öt fiúnak tanította az írás–olvasást. 1848 őszén a fellkelők tizenkét református polgárát ölték meg, javarészt ismét a református gyülekezet zömét alkotó Kristyori család tagjait.[4] 1849 májusában Csutak Kálmán tizenegy lakosát végeztette ki.[5] A század második felében László József bányamérnök egy új aranyfoncsorozó malmot kísérletezett ki itt, amellyel a kinyert arany mennyiségét 20-40%-kal növelte.[6] 1891-ben gyógyszertár nyílt benne.[7] 1900-ban házai 63%-a fából, 37%-a kőből épült, 66%-ukat fedte zsindely és 34%-ukat zsúp. A századforduló körül a gurabárzai ipartelep fejlesztése több mint kétszeresére duzzasztotta lakosságát. 1956-ban vált ki belőle Gurabárza bányatelep, ahol római katolikus lakóinak többsége élt. A szocializmus alatt tizenkét blokkházat építettek benne, négyszáz lakással.
Andezitbánya
Nevezetességei
Gótikus, faerkélyes ortodox templomát 1375–95-ben Bâlea kenézi vagy zsupán család egyik tagja építtette téglából és kőből. Korabeli falfestményei közül az egyik a déli oldalon Szent Istvánt, Lászlót és Imrét ábrázolja. Egy másik, rossz állapotú képen maga az alapító látható feleségével, Vișával és fiával, Iovával, amint felajánlja a templomot Szűz Máriának. A templom szentélyét a 19. században kibővítették.
A Brád és Kristyor közötti kisvasutat 1907-ben építették eredetileg azért, hogy a bánya hőerőművét szénnel lássák el. Később az ingázó bányászokat szállította Gurabárzára. Az 1970-es években megszüntették. Újabban turisztikai céllal felújították a vonalat.[8]
Református temploma a 18. században épült. A hívők nélküli gyülekezet harangját 2001-ben Dévára szállították.[9]
↑Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 128. o.
↑Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 260. o.
↑Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 8. o.
↑Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 28–29. o.
.svg){kind=small}
