A 'kis hegy' jelentésű románmuncel szóból való, előtagja pedig Nagymuncselre vonatkozik. Először 1733-ban Muntselu-Mik, majd 1750-ben Muncsel, 1760–62-ben pedig Kis Muncsel néven írták össze.
Története
Határában már Mária Terézia uralkodásának idején termeltek ólomércet.[1] 1818-ban a kincstár vajdahunyadi uradalmához tartozott.[2] 1820-ban 23 jobbágycsaládját írták össze.[3] Ólombányája 1857-ben még működött, de mivel nem jövedelmezett, 1863-ban bezárták.
Próbafúrások után 1962-ben kezdték újra a színesfémek (réz, cink, ólom, ezüst) bányászatát. A mintegy kétszáz lakosú kis hegyi faluba ekkor ötször akkora bányászlakosság települt. A bánya 1998-ban bezárt, a munkanélkülivé vált lakók többsége azóta elköltözött.
1910-ben 206 lakosából 202 volt román, két magyar és két német anyanyelvű, 202 ortodox és négy zsidó vallású.
2002-ben 135 lakosából 118 volt román és 17 magyar nemzetiségű; 113 ortodox, 11 református, 7 pünkösdi és 4 római katolikus vallású.
Képek
A település 1869-ben épült ortodox fatemploma
A bánya romos épülete
Az elhagyott egykori 13-as akna Kismuncseltől keletre
Jegyzetek
↑Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 148. o.
↑Szabó Imre: Jobbágy szolgálatok Hunyadmegye erdőhátvidékén. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1906, 117–118. o.
↑Victor I. Șuiaga: Deva. 1. köt., Deva, 2010, 208. o. [1][halott link]PDF