Ribice

	Ribice (Ribița)
	Az ortodox templom
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Ribice
Rang	községközpont
Irányítószám	337400
SIRUTA-kód	90814
	Népesség
Népesség	520 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2 (2002)
Népsűrűség	7,12 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	73 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 10′ 33″, k. h. 22° 46′ 06″46.175833°N 22.768333°EKoordináták: é. sz. 46° 10′ 33″, k. h. 22° 46′ 06″46.175833°N 22.768333°E
	Ribice weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ribice témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ribice (románul: Ribița) falu Romániában, a Partiumban, Hunyad megyében.

Nevének eredete

Neve délszláv eredetű, jelentése 'halacska.'^[1]

Fekvése

A Brádi-medencében, Brádtól öt, Dévától 44 kilométerre északnyugatra, a Fehér-Körös jobb partján fekszik. Két, egymástól a patak által elválasztott kompakt falurészből és a hegyoldalakon elszórt településrészekből, gazdaságokból áll. A község 73 km²-es területéből 51,61 km² erdő, 677 rét, 637 szántó és 399 legelő. A szántóföldek többsége a községközpont területén, a Fehér-Körös mentén terül el.

Népesség

Etnikai és vallási megoszlás

1880-ban 535 lakosából 507 volt román és 12 magyar anyanyelvű; 520 ortodox, hat református és hat római katolikus vallású.
2002-ben 602 lakosából 600 volt román és két magyar nemzetiségű; 579 ortodox vallású.

Története

Határában a római és a középkorban is bányásztak aranyat.^[2] Nevének első említése középkori templomának 1417-es alapító feliratán maradt fenn, Ribica alakban (átírás cirillből). 1439-ben Ribicza, 1525-ben Ribicha mare, 1733-ban Ribitze. 1439 és 1525 között a világosvári uradalomhoz tartozott. 1525-ben öt jobbágytelken élő tizennyolc családfőjét számolták össze. A 17–18. században Zaránd vármegye hegyvidéki részének egyik központi helye. Az innen származott Ribitzei család fontos szerepet játszott a megye vezetésében, Ribitzei Albert már 1603-ban főispáni tisztséget viselt. 1710-ben Wellenstein császári csapata közelében verte meg Cserei János és Szentiványi János kurucait. Köznépe az ortodox, nemesi, birtokos családai a református egyházhoz tartoztak. A református templom ülésrendjét 1772-ben szabályozták, az első sorba a Ribitzei, a másodikba a ribicei Nemes, a Balog és a Biális család tagjai ülhettek.^[3] A templom a patak bal partján, a híd mellett állt, és a második világháború után bontották el. 1786. november 3-án a felkelt parasztok megostromolták a Ribitzei család udvarházát, és a következő három napban Kozma Pál adatai szerint 36 főt megöltek. Ribice 1846-ban Zaránd vármegye egyik járásának volt a székhelye, de a járást a későbbiekben megszüntették, Ribicét pedig a Körösbányai járásba tagolták be. 1848 őszén a felkelők felgyújtották a református templomot, és megöltek három férfit és egy nőt.^[4] 1876-ban csatolták Hunyad megyéhez.

Látnivalók

A Szent Miklós ortodox templom a 14. század végén vagy a 15. század elején épült. Alaprajza az eredeti, négyszögű hajóval és négyszögű szentéllyel. Tornya gótikus hatást mutat. Az 1869–70-es felújítás során belső festésének egy részét elpusztították. 1868-ban Nemes Ödön tette közzé mára elveszett, 1404-ből és 1417-ből származó alapító feliratait. A bizánci stílust a gótikával ötvöző, valószínűleg az 1400-as években készült freskókat részben 1994-ben, részben 2009 óta folyamatosan tárták fel. A votív kép a hajó déli oldalán látható. Az egykori feliratból tudjuk, hogy a képen Vladislav zsupán látható feleségével, Stanával, bátyjával, Miklóssal és annak feleségével, Sorával, amint a templom makettjét felajánlja Szent Miklósnak. Az apszisban két angyalfej, a keleti falon Szent István vértanú, az északi és a déli falon több szent, köztük Szent Miklós és Nagy Szent Vazul, északi falán az Angyali üdvözlet látható. Különlegesség a magyar szent királyok ábrázolása a déli falon. Szent Imre, Szent István és Szent László bizánci ruhában jelennek meg, az előbbi kettőt ószláv nyelvű feliratok meg is nevezik. Szent Imre neve a feliraton Ambriha. Ha nem ugyanaz a festő alkotta a két képet, a ribicei magyar szent királyok mindenesetre a kristyori templom hasonló ábrázolásának ismeretében készültek.
A falu „Hozományos láda” (Ladă de zestre) névre keresztelt néprajzi múzeumát egy 1929-ben épült házban és a hozzá tartozó portán rendezték be, a 20. század eleji viszonyoknak megfelelően. A kapu mellett egy Ribiczey Ferenc által emeltetett kereszt áll.

Gazdaság

Kiemelkedő diótermesztése.
A faluban honos ribicei alma a danzigi bordás helyi változata, lapos, közepes nagyságú.^[5] Egyéb helyi tájfajták a királyi és a ribicei zöldalma.^[6]

Híres emberek

Itt született 1847-ben Nemes Ödön marosvásárhelyi polgáriskolai tanár, író, újságíró.

Jegyzetek

↑ DEX Online
↑ Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al județului Hunedoara. Alba Iulia, 2005
↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. Kolozsvár, 2007, 329–30. o.
↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 7. o.
↑ Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998, 126–27. o.
↑ Uo., 79 és Ioachim Lazăr és Marcela Balazs, ‘Agricultura hunedoreană între anii 1849 și 1949’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 147. o.