Neve a többes számú román sârbi köznévből való, melynek jelentése 'szerbek'. Első említése (Thothfalw és Thothfalwa, 1494) szintén szláv népességre utal. 1516-ban Zerbfalw, 1518-ban Zerb alakban említették.
1785-ben 500 fő lakta. A vármegye összeírása ugyanekkor 111 ortodox családot, a görögkatolikusesperességé öt évvel később kilenc görögkatolikus lelket talált.[1]
1910-ben 1003 lakosából 938 volt román, 32 cigány, 22 magyar és tíz német anyanyelvű; 973 ortodox és 19 római katolikus vallású.
2002-ben 496 lakosából 488 volt román nemzetiségű; 482 ortodox és 13 pünkösdi vallású.
Története
A helyi legenda alapítását szerbekhez köti. A 16. század elején előbb a Barancskai, majd a Werbőczy család birtoka volt.[2] 1784. november 4-én lakói megölték az uradalom jegyzőjét, mátisfalvi Götffy Lászlót.[3] A Bornemisza bárók árvízvédelmi csatornát ásattak a falutól egészen a Marosig, ezt zsilipjeivel együtt a falusiak kötelessége volt tisztán tartani. Az első világháború után elhanyagolták a csatornát, és a Maros árvizei rendre elöntötték a falut. 1848 után több évtizeden át katonaság állomásozott benne. Az egykori kaszárnya romja ma is látható, a faluban Cazărniți néven ismerik. A második világháborút követően 1968-ig önálló községet alkotott, Valealunga és Dumesd falvakkal. 1945 és 50 között sok lakója a Bánátba költözött.
.svg){kind=small}
