A környék a fennmaradt oklevelek adataiból következtethetően az ősi magyar vallás és hitvilág egyik fontos központja lehetett. Erre enged következtetni az is, hogy itt a közelben volt Vata és Ajtony nemzetségi szállásközpontja is.
Márki Sándor erről így írt Arad vármegye monográfiája című művében: „Igricek, hegedősök laktak a mai Aradvármegye északi részén, a Fekete-Körösbe ömlő Tőz vidékén is. Igricverse (Igrechwerse) nevű földet hallunk emlegetni még 1429-ben is ezen a tájon...”
1561-ben Kis-Gyarmat, 1808-ban Gyarmath (Fekete) néven fordult elő neve. 1851-ben nagy árvizekről írtak a Fekete-Körös vidékén, és a feljegyzések szerint ekkor határa 8143 hold, lakosainak száma pedig 1321 fő, valamennyi református. Birtokosául pedig István főherceget írták.
Református temploma helyén a 13. századig óromán stílusú templom állt, mely a tatárjárás alatt megrongálódott, és később új épült helyette. 1862-ben a templomban végzett belső felújításokkor középkorifreskók kerültek napvilágra, melyek egy része a figyelmetlen felújítási munkálatokkor elpusztult.
A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.