Lábas nevét 1477-ben említette először Labasowcz írásmóddal, mint Solymos vára 71. tartozékát. 1690-1700 között Labosincz, 1808-ban Lábasincz, Labaschincz alakban írták.
Lábas a középkorbanArad vármegyéhez tartozott. 1440-1477-ben Labasowcz néven, Solymos várának tartozékai között szerepelt, birtokosai a Guthi Országh, majd a Bánffy család tagjai voltak. Az 1723-1725-ös térképen Lapusnik, az 1761. évi hivatalos térképen pedig Labuschinik néven, óhitűektől lakott faluként volt jelölve. 1838-ban 21 egész jobbágytelket számoltak össze a faluban. 1848-ig a kamara, majd a kincstár birtokai közt szerepelt.
Fényes Elek 1851-ben írta a településről: „Labasincz, Arad vármegyében, 705 óhitű lakossal, s anyatemplommal. ... fő kincse roppant erdejében áll, melyben nagy vadak is tanyáznak. Bírja a királyi kincstár”
1910-ben 706 lakosából 648 román, 6 magyar volt. Ebből 659 görögkeleti ortodox, 32 görögkatolikus, 11 római katolikus volt.
Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
.svg){kind=small}
