Kisősz

Kisősz (Gottlob)
Iskola
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Kisősz
Rang	községközpont
Irányítószám	307251
Körzethívószám	+40 x56[1]
SIRUTA-kód	157558
Népesség
Népesség	1557 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	32
Népsűrűség	48,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	84 m
Terület	32,29 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 56′ 06″, k. h. 20° 42′ 35″45.93506, 20.70973Koordináták: é. sz. 45° 56′ 06″, k. h. 20° 42′ 35″45.93506, 20.70973
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisősz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kisősz (románul és németül Gottlob) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

Nagyszentmiklóstól 18 km-re délre, Lovrin, Nagykomlós, Nagyősz és Galambos közt fekvő település.

Nevének változásai

1839 Gottlób, 1863, 1890 Kis-Ősz, Gotlob 1873, 1880 Gottlob, Kis-Ősz.

Története

Kisősz (Lovrin) 1770-1771-ben alapított falu.

Odescalchi Eugénie memoárjában rögzítette azt az anekdotát, hogy amikor az első német csoport tagjai fárasztó útjuk után megérkeztek leendő településük határához, örömükben így kiáltottak fel: „Gottlob”, vagyis „Hála istennek!”, s innen ered a település elnevezése.^[2]

Borovszky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában:

Kisősz, a nagykikinda-aradi vasútvonal mentén fekvő nagyközség. ... E helységet 1770-71-ben telepítette Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos németekkel, a kiknek 203 házat építtetett. Az újonnan alakult helység neve Gottlob volt. 1771-ben már iskolát is kaptak. 1781-ben báró Lipthay Antal tábornok vásárolta meg, utána fia báró Lipthay Frigyes lett a helység földesura. 1836-ban és 1873-ban a kolera pusztította a lakosokat. Az 1836. évi járvány megszűntének emlékére a lakosok egy szentkép oszlopot emeltettek, melyet az 1911. évben megújítottak. A róm. katolikusok temploma 1866-67-ben újból épült.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott.

Az első világháború után

1951-ben 236 bánáti sváb lakosát deportálták a Bărăganra.^[3]

2004-ig Lovrin község része, majd önálló község lett.

Népesség

• 1900-ban 2289 lakosából 2191 volt német, 55 magyar, 37 román, 6 egyéb anyanyelvű; 2267 római katolikus, 14 ortodox, 5 református, 3 egyéb vallású.
• 1910-ben 2017 lakosából 92 fő magyar, 1836 német, 49 román volt. Ebből 1933 római katolikus, 52 görögkeleti ortodox volt.
• 1992-ben az 1769 lakosából 1321 volt román, 224 német, 38 magyar és 186 egyéb (139 cigány), 1135 ortodox, 420 római katolikus, 14 református, 200 egyéb vallású.
• A 2002-es népszámláláskor 1941 lakosa közül 1677 fő (85,9%) román, 132 (6,8%) német, 74 (3,8%) cigány, 26 (1,3%) magyar, 15 (0,8%) ukrán, 8 (0,4%) bolgár, 3 (0,15%) szlovák, 1 (0,05%) szerb volt.

Híres emberek

1785-1786-ban Bartók János, a nagy zeneszerző, Bartók Béla dédapja Borsodszirákról került a bánsági Kisőszre, majd a család innen költözött Nagyszentmiklósra.

Jegyzetek

1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
2. Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Gondolat, Budapest, 1987. 138 oldal.
3. Wilhelm Weber: The fate of the Germans in the Banat after the coup d'état on 23rd August 1944 up until the deportation to the Bărăgan Steppes (angol nyelven). Deportation to the Bărăgan 1951-1956. Donauschwaben Villages Helping Hands, 2006. [2011. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)

Források

• Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
• Borovszky Samu: Torontál vármegye községei
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Maplandia

Külső hivatkozások

• BANATerra