Keped nevét 1447-ben említette először oklevél Kyskeped néven. 1717-ben Kipeth, 1808-ban Keppet, Kepet, 1888-ban Kepet, 1913-ban Keped alakban volt említve.
1462-ben Kyskepeth néven Doboz 10. tartozékaként említették. A török hódoltság alól, románoktól lakott helységként került ki.
Az 1717. évi kamarai jegyzékben Kipeth alakban, 60 házzal volt feltüntetve, az 1717-es gróf Mercy-féle térképen Kepeth alakban, a lugosi kerületben, 1761-es térképen pedig a csákovai kerületben tűnt fel. 1807-ben pedig a kincstártól a nagykövéresi uradalommal együtt a vallás- és tanulmányi alap birtokába került.
1830-1840 között Trencsén vármegyéből katolikus vallású tótok költöztek ide, akik később elmagyarosodtak; ezekhez 1850 körül egy-két magyar és német család is költözött. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Kepeth, oláh falu, Temes vármegyében, dombos helyen, Buziáshoz 1 órányira: 800 lakossal, kik közt 720 oláh, 30 magyar, 50 tót ajkú római katholikus Óhitű anyaegyház. Határa 2159 hold; melyből úrbéri szántó, rét és legelő 1475 hold, s a többi majorsági legelő és 400 hold erdő. Dombos része sovány; völgyes s egyenes terei termékenyek. Bírja a királyi alapítvány.”
Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
.svg){kind=small}
