Nadrág (település)

	Nadrág (Nădrag)
	; Nadrág címere
	; Nadrág címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Nadrág
Rang	községközpont
Irányítószám	307290
SIRUTA-kód	157905
	Népesség
Népesség	2133 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	71
Népsűrűség	16,1 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	230–350 m
Terület	132,51 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 39′ 00″, k. h. 22° 10′ 59″45.650000°N 22.183056°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 00″, k. h. 22° 10′ 59″45.650000°N 22.183056°E
	Nadrág weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nadrág témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Nadrág (románul: Nădrag, németül: Nadrag vagy Steinacker) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

A Ruszka-havas nyugati peremén, Lugostól 36 km-re kelet–délkeletre fekszik.

Nevének eredete

Neve a Nedrag szláv személynévből való. Először 1364-ben Nodrag, majd 1548-ban Nadrág és 1590-ben Alsó-Nagyragh alakban írták.

Története

Az azonos nevű középkori falu valószínűleg közelebb feküdt Krivinához, mint a mai Nadrághoz. Zsidóvár tartozékaként említették 1548-ban, amikor Izabella királyné Petrovics Péternek adományozta, 1590-ben, amikor Jósika Istvánt iktatták birtokába és 1599-ben is, amikor Báthory Andrástól Sarmasághy Zsigmond kapta meg. Ez a falu később elpusztult.

Az új Nadrágot 1846-ban a bécsi vállalkozók által létrehozott Zsidowaer Eisenwerk Gewerkschaft alapította, miután 14 ezer holdas területét megvásárolta a zsidóvári közbirtokosságtól. Korábban sűrű erdő volt itt, ahol a bécsiek vasércre bukkantak. Vashutákat építettek, melléjük pedig morvaországi német vasgyári munkásokat, szénégetőket és iparosokat költöztettek be. Később szlovákok, románok és cigányok is betelepültek. Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. Az 1910-es évek elején nyaranta városi gyerekeket üdültettek benne.^[2]

1849-ben hengermű, 1862-ben lemezgyár, 1874-ben szöggyár, 1879-ben egy második lemezgyár, 1879-ben ekegyár, 1880-ban gőzfűrész létesült. 1865-ben kétezer holdnyi erdő égett le gyújtogatás következtében. A társulat 1866-ban csődbe jutott és 1873-ban átalakult Nadrager Eisen-Industrie Gesellschafttá (Nadrági Vasipari Rt.). Bányái 1885-ben hat aknából és négy, összesen 410 méter hosszú tárnából álltak. A tüzeléshez szüksége fa könnyebb szállítása céljából a Nadrág-patak mellékpatakjain kilenc zsilip üzemelt. A kivágott fatörzseket számtalan facsúsztató csatornán eresztették le a zsilipekkel felduzzasztott tavakba, ahonnan a zsilipek kinyitása után lezúduló víz vitte őket a gyártelepig. Érdekesség, hogy az egyes mellékpatakok vizétől a Nadrág-patak különböző színű lett. Vállalata 1890-ben megvásárolta a már az 1870-es évek második felétől általa bérlelt ploszkai vasérclelőhelyeket. A század végén vasgyárában 765 munkás dolgozott, de a feldolgozott vasérc többségét távolról szállították ide. 1906-ban fuzionált a Borsodi Acél- és Acélszerszámgyár Rt.-vel. 1910-ben két nagyolvasztójában 17 195 mázsa nyers- és 44 295 mázsa öntöttvasat termelt. 1950-ig az egyesült vállalthoz tartoztak a pusztakaláni és a nándorhegyi üzemek is.

Kisvasutakhoz is gyártottak itt mozdonyokat, amelyek nemcsak Romániában, de Lengyelországban is forgalomban voltak.

Az állami vállalat mára tönkrement, és 2009-ben a helyét átvevő magáncég is felszámolás alá került.^[3]

Népessége

1900-ban 2150 lakosából 1067 volt német, 731 román, 149 szlovák, 76 magyar, 26 horvát és 96 főként cseh és cigány anyanyelvű; 1397 római katolikus, 709 ortodox és 29 református vallású.
2002-ben 2599 lakosából 2217 volt román, 219 német, 121 magyar és 24 ukrán nemzetiségű; 1928 ortodox, 478 római katolikus, 49 pünkösdista, 31 baptista és 26 református vallású.

Nevezetességei

Cseppkőbarlang, vízesés.
Gyermektábor.

Források

Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. 2/2. Bp., 1884.
Thirring Gusztáv: Vázlatok a Pojána-Ruszka hegységből. A magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 13 (1886), 135–138. o.
Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukarest, 1981.
A Pallas nagy lexikonának szócikke

Jegyzetek

↑ [1]
↑ Aurel Cosma: Memorii. Timișoara, 2010, 104. o.
↑ jurnalul.ro. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 14.)