Volinja

	Volinja
	Volinja vasútállomása
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Dvor
Jogállás	falu
Irányítószám	44435
Körzethívószám	(+385) 44
	Népesség
Teljes népesség	43 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	137 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 11′ 47″, k. h. 16° 28′ 31″45.196400°N 16.475300°EKoordináták: é. sz. 45° 11′ 47″, k. h. 16° 28′ 31″45.196400°N 16.475300°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Volinja témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Volinja falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 33, közúton 47 km-re délre, községközpontjától 18 km-re északkeletre a Báni végvidék déli részén, az Una bal partja mentén, a Dvort Kostajnicával összekötő 47-es számú főút mentén Kuljani és Hrvatska Kostajnica között, az azonos nevű patak partján fekszik. Itt halad át a Sunját a boszniai Bihácson keresztül Kninnel összekötő vasútvonal, melynek egyik vasútállomása itt található. Volinja vasúti határátkelőhely a bosnyák határon.

Története

A település neve a „vol” (ökör) állatnévből származik. A 15. században az innen délre, az Una szigetén állt Dobra Njiva várának uradalmához tartozott. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Volinja területén is állt ilyen őrhely, ahonnan az Unamenti határt szemmel tartották. Volinja benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 110, 1910-ben 404 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. Szerb lakossága fellázadt a fasiszta horvát hatalom ellen, sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A nemzeti felszabadító háború hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékművét 1956-ban avatták. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 3%-a horvát, 91%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 77 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
110	124	138	229	274	404	292	351	265	286	286	272	252	228	81	77

Nevezetességei

Határában vasúti híd vezet át az Unán.
A nemzeti felszabadító háború hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékművét 1956-ban avatták, ma elhagyatott állapotban áll.