Sziszek városától légvonalban 28, közúton 31 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre a Monoszlói-hegység délnyugati völgyében fekszik.
Története
Területe már középkorban lakott volt. A közelében állt Szarvaskő vára, melyet a 13. században építettek. A Csuporok, majd az Erdődyek birtoka volt. 1545-ben elfoglalta a török és csak a század végén szabadult fel. Az 1773-ban az első katonai felmérés térképén„Dorf Gorni Jelenska” néven szerepel. A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. A településnek 1857-ben 565, 1910-ben 957 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 757 lakosa volt.
Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] a település közepén áll, árkádokkal erősített fal övezi. A templom építése 1756-ban kezdődött. egyhajós, négyszög alaprajzú épület, szűkebb négyszögletes szentéllyel, melyhez északról sekrestye csatlakozik. A hajó déli oldalán mellékbejárat található egy kisebb előtérrel. A harangtorony a nyugati oldalon levő főbejárat felett magasodik. A szentély belső része barokk keresztboltozatos. A főoltárt 1778-ban készítették. A templom a térség egyik legjelentősebb barokk műemléke.
Szarvaskő várának romjai
A Gornja Jelenska és Katoličko Selišće közötti útról egy erdei úton majd egy onnan vezető erdei ösvényen közelíthető meg, Jelengrad, azaz Szarvaskő vára. Bár a várat a 13. században építették, írásos forrás Csupor György adománylevele csak 1460-ban említi először „Zarwaskw” alakban. A Csupor család birtoka volt, majd kihalásuk után 1493-ban II. Ulászló király Erdődy Bakócz Tamásnak adta. Ezután az Erdődyeké volt, de 1545-ben elfoglalta a török. Ezután elhagyatva pusztulásnak indult. Régészeti feltárása 2012-ben kezdődött, ekkor tisztították meg a területet a buja növényzettől. Az elnyújtott téglalap alaprajzú maradványok a Jelenska-patak felett, egy nyugat-keleti irányú hosszúkás platón találhatók. A falak ma is több méter magasan állnak.
