Begovići

Begovići
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Petrinya
Jogállás	falu
Irányítószám	44204
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	53 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	295 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 17′ 58″, k. h. 16° 19′ 40″45.299444444444, 16.327777777778Koordináták: é. sz. 45° 17′ 58″, k. h. 16° 19′ 40″45.299444444444, 16.327777777778
Sablon • Wikidata • Segítség

Begovići falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 21, közúton 37 km-re, községközpontjától légvonalban 16, közúton 22 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegység északi lejtőin, Tremušnjaktól keletre fekszik.

Története

A "Gradina" nevű magaslaton található régészeti leletek tanúsága szerint területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. Az itt emelt erőd később, a középkorban is használatban volt. További erődök állhattak a 400 méter magas "Kula" és a 360 méteres "Gartovo brdo" nevű magaslatokon is, de ezeknek a helyeknek a régészeti feltárása még nem történt meg. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Begovichi” alakban szerepel. Nevét egykori lakóiról, a Begović családról kapta. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. A falu benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 139, 1910-ben 373 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 99%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 58 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
139	176	199	225	288	373	297	360	267	274	282	254	239	177	52	58

Nevezetességei

• Ókori eredetű várhely a Gradina nevű magaslaton.
• II. világháborús emléktábla a közösségi ház épületén.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

• Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
• Petrinja község rendezési terve (horvátul)
• A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)