PROFILBARU.COM

	Greda Sunjska
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Sunja
Jogállás	falu
Irányítószám	44210
Körzethívószám	(+385) 44
	Népesség
Teljes népesség	278 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	100 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 22′ 47″, k. h. 16° 33′ 37″45.379700°N 16.560300°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 47″, k. h. 16° 33′ 37″45.379700°N 16.560300°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Greda Sunjska falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sunjához tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 20, közúton 29 km-re délkeletre, a sziszeki Szávamente és a Báni végvidék határán, a Sunja és a Száva folyók között, községközpontja Sunja északi szomszédságában, a Kovarec-patak partján fekszik.

Története

Greda a megye egyik legősibb települése. 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák összeírásában Ivan főesperes már megemlíti a gredai Szent Miklós plébániát is „ecclesia Sancti Nicolai de Greda” alakban. A plébánia alapításáról nincs írásos forrás, de bizonyos, hogy első említésénél jóval korábbi volt. A település 1400-ban „possessio Greda”, 1402-ben „villa Greda” néven szerepel^[2] a korabeli forrásokban. 1526-ban II. Lajos király a gredai birtokot Keglevich Péternek adta. 1556-ban miután Kostajnica vára elesett ez a terület is török kézre került. Az állandó harcok elől a lakosság a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra, főként a mai Burgenland területére menekült, mások török fogságba estek. A gredai plébánia kevés megmaradt lakossága a kostajnicai plébániához került. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A kiürült területre hamarosan megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése.

A Keglevichek a Felső-Szávamentéről telepítették ide jobbágyaik egy részét. Topolovaci uradalmuknak ehhez a részéhez abban az időben Gredán kívül még Bistrač, Selišće, Letina Gornja és Donja, Gradusa, Žreme, Krivaj és Sunja falvak tartoztak. Bár e terület hivatalosan a horvát bánok és a szábor fennhatósága alá tartozott az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv vlachokat, köznevükön martalócokat telepítettek be, akik korábban török szolgálatban a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ezzel lényegesen megváltoztatták e vidék etnikai összetételét.

1716-ban immár Sunja székhellyel megalapították a katolikus plébániát. Az egyházi vizitáció 1729-ben említi először 32 házzal. 1773-ban az első katonai felmérés térképén a település „Dorf Greda” néven szerepel. 1822-ben Sunján elkezdődött a plébániatemplom építése, egyúttal lebontották a Kovarec–patak mellett állt régi, rossz állapotú gredai plébániatemplomot. Az új templom felszentelése 1825-ben történt. 1881-ben megindult a vasúti forgalom, mely elősegítette a további fejlődést. A szomszédos kisvárossá fejlődött Sunja közigazgatási, gazdasági és kereskedelmi központ lett fejlett kézműiparral. 1895-ben megalakult a sunja-gredai tűzoltóegyesület. 1907-ben megkezdte működését az egyesület fúvószenekara.

A településnek 1857-ben 694, 1910-ben 839 lakosa volt. Zágráb vármegye Petrinyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején sikerrel védték meg a horvát erők, de a harcok következtében házai majdnem teljesen megsemmisültek. Védői nagyrészt helybeliek voltak, de jöttek harcosok csaknem az egész ország területéről. A településnek 2011-ben 366 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása^[3]^[4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
694	727	767	770	814	839	739	786	781	810	823	664	636	543	457	366

Nevezetességei

A régi plébánia épülete^[5] a falu Sunja felőli bejáratánál áll. A 19. század első felében épült egyemeletes késő barokk-klasszicista stílusban. L-alaprajzú épület, melynek homlokzata az utcára néz. Részben kőből, részben téglából építették, nyeregtetővel, melyet hornyolt cseréppel fedtek. A település legrégibb fennmaradt épülete ma is egykori jelentőségét szimbolizálja. A falu ma már a sunjai Szent Mária Magdolna plébániához tartozik.

A településen több, védett, hagyományos népi építésű lakóház áll. Ilyen a 159-es számú emeletes ház, melyet fűrészelt deszkákból építettek. Az alsó tornácról lépcsőzet vezet fel a felső zárt gangra. Fennmaradtak az eredeti épületelemek, a nyílászárók. A berendezés a 20. század közepén készült. A 189-es számú emeletes fa lakóház^[6] 1909-ben épült, hosszúkás alaprajzzal, utcára néző homlokzattal. Tölgyfa deszkáit német módon kapcsolták össze. Itt is fennmaradt az eredeti szerkezet és a nyílászárók. Az emeletre vezető lépcsőzet félig zárt, mely egy zárt emeleti gangra vezet. A lakóházzal szemben még egy földszintes, két lakóterű épület is áll. A 148-as szám alatti házat valamivel 1898 előtt építették tölgyfából, falazott része 1905-ben épült. A régi szávamelléki ház legtöbbször nagyméretű emeletes épület. Vastag tölgyfadeszkából és gerendából építik, mely anyag legtöbbször faragott, de lehet fűrészelt is, melyet kötőgerendával rögzítenek. A tetők korábban zsindellyel voltak fedve, vagy hasított deszkával, ma viszont már a hódfarkú cserepet használják. Az ablaknyílások általában kis méretűek, két szárnyú fa zsaluval vannak ellátva. A földszint és emelet, valamint az emelet és oromzat között egy „krovec"-nek nevezett rész van, feladata a közvetlen esőtől védje az ablakokat. Az emeleti homlokzaton pedig faragott díszítés van.