PROFILBARU.COM

	Jabukovac
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Petrinya
Jogállás	falu
Irányítószám	44204
Körzethívószám	(+385) 44
	Népesség
Teljes népesség	110 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	164 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 19′ 34″, k. h. 16° 17′ 45″45.326111°N 16.295833°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 34″, k. h. 16° 17′ 45″45.326111°N 16.295833°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a Petrinya községben fekvő Jabukovac településről szól. Hasonló címmel lásd még: Jabukovac (egyértelműsítő lap).

Jabukovac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 19, közúton 32 km-re délre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegységtől északra, a 30-as számú főúttól keletre, Kraljevčani és Donja Mlinoga között, a Petrinjčica és a Jabukovac patakok összefolyásánál fekszik.

Története

A település arról nevezetes, hogy határában feküdt a középkori Petrinya, mely az akkori Horvátország egyik legjelentősebb városa volt. A városnak mára alig maradt nyoma kivéve a Jabukovac belterületétől északkeletre emelkedő Gradina nevű magaslatot, ahol a terepi alakzatokból kikövetkeztethető, hogy itt egykor erődítmény állt. A középkori Petrinya a 13. században már ismert és sűrűn lakott település volt, melyet nem csak a helyiek laktak, hanem bevándorló hospesek, kézművesek és kereskedők is. 1240-ben Kálmán herceg, szlavón bán adománylevele említi. Az oklevél sajnos nem maradt fenn eredeti formájában, így a pontos dátuma sem ismert, de a tatárok elől elmenekült IV. Béla visszatérve sem feledkezett meg elhunyt öccse adományairól és 1244-ben Verőcén megerősítette a kiváltságokat. A tatárok egyébként nem tudták elfoglalni a jól megerősített várost, így egyszerűen kikerülték azt. A település ebben az időben a mainál sokkal nagyobb területen feküdt, melyhez számos környékbeli település is tartozott. Lakói széleskörű kiváltságokat élveztek, saját elöljárókat, bírót választhattak, amennyiben pedig az ítélettel nem értettek egyet közvetlenül a királyhoz fordulhattak. Adót is a királynak fizettek, melyet éves átalány formájában állapítottak meg. A többi királyi városhoz hasonlóan saját címerrel és pecséttel rendelkeztek.

Petrinya szabad királyi városként elsőként kezdett harcot a zágrábi püspökséggel az egyházi tized megfizetése miatt. 1253-ban Fülöp zágrábi püspök hozzájárult, hogy a város természetben fizethesse meg adóját, 1255-ben pedig feloldotta a város lakóit az egyházi átok alól. A városnak emellett szabadságjogai tudatában számos vitás ügye volt a különböző hatalmasságokkal, melyek célja e jogok további kiterjesztése volt. IV. Béla ifjabb fia Béla herceg 1269-ben bekövetkezett halála után azonban a város úgy tűnik elveszítette kiváltságait, mert 1270-ben a püspökséggel folytatott békéltető tárgyalások során már nem említik szabad királyi városként. IV. László uralkodása idején pedig már fokozatosan szlavón hatalmasságok kezébe került. 1278-tól a Gisingovac családé, majd a Babonićoké, akik birtokaikat kiterjesztették a Gvozd-hegység és a Száva folyó közötti területre. A 14. században kezdetben a Babonićoknak adózott, majd a Zudaroké és a Frangepánoké, végül a Frangepánok adományaként a zágrábi káptalané lett. A 16. században eleinte a város gazdasága, különösen a mezőgazdaság fejlődött, de a török veszély egyre súlyosabban nehezedett rá. A vidék többszöri dúlása után 1531-ben a török el is foglalta Petrinyát, melynek erődítései súlyos károkat szenvedtek. Mivel a gyakori javítások és újjáépítés jelentős költségeket emésztettek fel a káptalan 1544-ben úgy határozott, hogy Sziszeken új várat épít és oda helyezi át az országrész védelmének a központját. A török háborúkban a középkori város így teljesen elpusztult olyannyira, hogy mára szinte nyoma sem maradt.

1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül előbb katolikus, majd a 18. században több hullámban a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 315, 1910-ben 561 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 86%-a szerb, 4%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 141 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
315	370	408	528	614	561	552	596	365	328	356	351	333	325	163	141

Nevezetességei

Petrinya középkori várának csekély maradványai a településtől északkeletre, a Gradina nevű 262 méteres magaslaton találhatók. A magaslat három oldala ma is meredek, csak a nyugati oldalról lankásabb. A vár két részből állt, melyet árok választott el egymástól. Magasabb részein az egykori kőfalak nyomai látszanak, melyből arra következtethetünk, hogy itt egy jelentősebb objektum állhatott. A területet mára buján benőtte a növényzet. A bokrok, tövisek és a magas fű miatt nagyon nehéz rekonstruálni az építmény méreteit és eredeti funkcióját. Régészeti feltárás hiányában egyelőre azt is csak feltételezik, hogy ez volt a középkori város magja, mely alatt a piactér feküdt. A vár és a város 1563 után pusztult el végleg és a 17. – 18. században már nem itt, hanem mintegy 10 kilométerre északra a Petrinjčica kulpai torkolatánál építették újjá.