A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Fierzë, illetve Fierzai. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Fierza kisváros, egyúttal alközségi központ Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 35, közúton 110 kilométerre északnyugatra, a Drin folyó jobb partján, Bajram Curritól dél-délnyugati irányban. Kukës megyén(wd) belül Tropoja község része, azon belül Fierza alközség központja.[1] A város lakossága 913 fő, ezzel Albánia egyik legkisebb városi jogállású települése.[2] Elsősorban a határában épített, a Fierzai-tó vizét felduzzasztó gátról és vízerőműről nevezetes, valamint itt van az utazók körében közkedvelt, vadregényes komani-tavi(wd) vízi út keleti végállomása.
Fekvése
Fierza városkája – voltaképpen az 1970-es években épült lakótelep – a Drin jobb partján, a Valbona torkolatvidékén helyezkedik el. Itt található a Drin völgyében felduzzasztott Komani-tó keleti végpontja, egyúttal a Kukësig húzódó, szintén mesterséges Fierzai-tó gátja. A Komani-tavon mintegy 30 kilométeres vízi útvonalon közlekedő, esetenként autókat is szállító kompok kikötőhelye a városkától nyugatra, a Valbona túlpartján található.[3] A Fushë-Arrëz vidékét Bajram Currival összekötő SH22-es jelű főútvonal átmegy a városon.[4]
Története
A római korban a Drin völgyében épített út kötötte össze ScodrátDardania provinciával(wd), ennek az útnak a maradványait Fierza közelében is felfedezték.[5] A régi Fierza a Drin bal oldalán terül el, a bugjoni törzs fontos települése volt,[6] ez azonban ma már Shkodra megyéhez(wd) tartozik (Fierza(wd)), vagyis a régi és az új Fierzát a Drin mellett a megyehatár is szétválasztja.
1971-ben kínai segítséggel indult meg a Fierza melletti duzzasztógát építése, amellyel 1976-ra készültek el. Ekkor alakult ki Fierza városkája is, amely voltaképpen a duzzasztógát és az erőmű működtetését biztosító dolgozók blokkházaiból áll. Két évvel később, 1978-ban helyezték üzembe magát a Párt Fénye Vízerőművet (Hidrocentrali Drita e Partisë), pontosabban az 500 ezer kilowatt összteljesítményű négy turbinából kettőt. Az albán–kínai viszony időközbeni megromlása és a forráshiány késleltette a teljes termelőkapacitás elérését: a harmadik turbinát csak a hatodik ötéves tervidőszak (1976–1980) végéig állították munkába, egyúttal átadták a Fierza és Burrel közötti 220 kilovoltos távvezetéket is. Az 1986. évi pártkongresszuson jelentették be, hogy a negyedik turbina is üzembe állt.[7]
↑Csaplár 2010:Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
↑Elsie 2010:Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
↑Gloyer 2012:Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870
↑Jacques 2009:Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
↑Nagel 1989:Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
↑Réti 2000:Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740
