![]() | A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Burrel, illetve Burreli.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk. |
Burrel kisváros Albánia északi részén, Tiranától légvonalban 35 kilométerre északkeleti irányban. Dibra megyén belül Mat község, valamint Burrel alközség központja, egyúttal ez utóbbi közigazgatási egység egyetlen települése is. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, vagyis Burrel népessége 10 862 fő.[1] A 20. század közepén a korábban kevéssé jelentős hely az ország egyik leghírhedtebb börtönének, munkatáborának is otthont adó bányász- és iparváros lett.
Fekvése
Burrel a kelet felől a Lura- (Maja e Lurës, 2121 m) és a Dejai-hegység (Maja e Dejës, 2245 m), nyugatról pedig a Szkander bég (Maja e Skënderbeut, 1540 m) és a Sukai-hegység (Maja e Sukës, 1708 m) által határolt Burreli-medencében, 315 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban fekszik.[2] A várostól 1 kilométerre keletre folyik a Mat, Albánia hetedik leghosszabb folyója.[3]
Noha Kruja városa légvonalban csupán 20 kilométerre, az albán főváros, Tirana pedig 35 kilométerre fekszik Burreltől, a város közúti szempontból csak keleti (Bulqiza, Peshkopia) és észak (Ulza, Laç) felé nyitott, így közúton Kruja 80, Tirana pedig 95 kilométernyi autózással érhető el. Burrelt Krujával ugyan összekötné a Shtama-hágóra[4] tartó SH37-es főút, ez azonban még 2017-ben is csak terepjáróval volt járható.[5]
Történelme
Burrel vidékén a vaskorban a glasinaci kultúra illírjeivel rokonítható törzs élt, akiknek több temetőjét, összesen mintegy nyolcvan sírját tárták fel a környéken.[6] A legjelentősebb, az i. e. 8–7. századra datálható bronzkori halomsíregyüttes egy 1981-es régészeti ásatás során került elő, amelynek sírmellékletei között agyagedények, vaseszközök, bronzfegyverek és -díszek, valamint borostyán és üveg ékszerek egyaránt voltak.[7]
Az oszmán fennhatóság évszázadaiban, a 15. századtól az Adriai-tenger partvidékét, Durrëst a mai Koszovó és Macedónia régióival összekötő karavánutak egyik állomáshelye volt.[8] Ugyancsak a 15. századtól a közeli Burgajet volt a Mat vidékének törzsi központja, az 1928 és 1939 között uralkodó I. Zogu ősi családi fészke.[9] Lakóinak hagyományos iparága évszázadokon át a lőporgyártás volt, egészen 1939-ig, amikor az Albániát megszálló fasiszta Olaszország hatóságai bezáratták a település puskapormalmait.[10] Ugyancsak az 1930-as években nyitotta meg kapuit egy csendőriskola Burrelban,[11] valamint ekkor létesítették a később hírhedtté vált börtönt.
A második világháború éveiben a burreliak is részt vettek az olasz, majd 1943 után a német megszállók elleni gerilla-hadviselésben. 1940. augusztus 3-án helyi ellenállók ütöttek rajta egy olasz zászlóaljon, amelynek során száz olasz katona lelte halálát.[12] 1942. szeptember 23-án a Kruja és Burrel közötti úton a feketeingesek egy motorizált konvoját támadták meg a helyi gerillák; az olaszok vesztesége tizennyolc halott és ötvenkét sebesült volt.[13] 1943-ban a felkelők kétszáz foglyot szabadítottak ki a burreli börtönből,[14] ugyanazon év júniusában pedig tizennyolc olasz katona esett el a helyi gerillák újabb rajtaütése során.[15]
1944 nyarától Burrel környéke egyre inkább az ország felszabadításáért küzdő jobboldali és kommunista csoportok irreguláris alakulatai közötti fegyveres harcok terepévé vált. 1944. július 7-én Abaz Kupi vezetésével az I. Zoguhoz hű Törvényesség csapatai foglalták el Burrelt, és innen irányították a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom partizánbrigádjai ellen irányuló Mat vidéki csapatmozgásaikat.[16] A kommunista partizánok végül 1944. augusztus 10-én verték ki Kupi és a helyi zogista törzsfő, Billal Kola csapatait a városkából.[17]
A kommunizmus évtizedeiben elsősorban börtönéről volt hírhedt a Mat kerület székhelyévé előlépett város, majd a hatodik ötéves terv időszakában, 1979-ben a környéken bányászott krómvaskövet feldolgozó, ferrokrómot előállító üzemet létesítettek Burrelban.[18] 1987 őszén avatták fel a Milotot Rrëshen, Burrel és Klos nehézipari létesítményeivel összekötő ipari vasútvonalat.[19] Az 1991-es rendszerváltás során a bányatermelést felszámolták, ami nehéz gazdasági helyzetbe sodorta a várost.[20] Az első szabad választások előtt, 1991 januárjában a Burrelban kampányrendezvényt tartó Albán Demokrata Párt tízezer szimpatizánsa csapott össze a kommunista rendszer támogatóival; a véres összecsapásnak a rendőrség vetett véget.[21] A koszovói háború idején a város melletti menekülttábor 2000 embernek adott menedéket.[forrás?]
A burreli börtön és munkatábor
I. Zogu uralkodása alatt, az 1930-as években nyitották meg a burreli börtönt, amely a kommunista Hoxha-korszakban az ország egyik leghírhedtebb munkatáboraként működött.[22] Az 1980-as években mintegy 250-300 foglyot őriztek itt, akik között voltak köztörvényes bűnözők is, de nagyobb részük „rendszerellenes tevékenység” (a rezsim vagy a szegényes élelmiszer-ellátás kritizálása, dekadens versek írása, nyugati rádióadó hallgatása stb.) miatt kiszabott büntetését töltötte, emellett külön szárnyban őrizték a kegyvesztett kommunista funkcionáriusokat.[23] A börtön falai között halt meg 1949-ben Koço Kota, 1928 és 1930, majd 1936 és 1939 között Albánia miniszterelnöke.[24] Mások mellett Burrelban raboskodott Xhevat Korça volt oktatásügyi miniszter (1945–1959†, a nép ellensége),[25] Musine Kokalari írónő (1946–1961, többpárti választások követelése),[26] Gjergj Kokoshi (1946–1950†, terrortevékenység) politikus,[27] Et’hem Haxhiademi drámaíró (1946–1965†),[28] Salih Vuçitërni politikus, muszlim vallási vezető (1947–1949†),[29] Jusuf Vrioni műfordító (1950–1958, kémtevékenység és rendszeres teniszezés), [30] Pjetër Arbnori író és politikus (1961–1989, szociáldemokrata tendenciák),[31] Todi Lubonja, az Albán Rádió és Televízió vezérigazgatója (1974–1987, nyugati popzene sugárzása),[32] Simon Jubani katolikus pap (1963–1989)[forrás?], Fatos Lubonja író és újságíró (1979–1991, ellenforradalmi szervezkedés),[33] Bashkim Shehu író (1982–1991, apja, Mehmet Shehu miniszterelnök rendszerellenes bűneiért).[34]
Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár 1990 májusi albániai vizitje során többek között ellátogatott a burreli börtönbe is, de a kommunista Alia-adminisztráció erre az időre ideiglenes elszállította onnan a fogva tartottak nagy részét.[35] Az első szabad választások előtt két héttel, 1991. március 17-én a kormányzat amnesztiát hirdetett az akkor még Burrelban őrzött negyvenkét politikai fogolynak,[36] és 1992-ben börtönmúzeumot alakítottak ki az intézetben. 1997-ben a Berisha-kormány ismét fogházzá alakíttatta.[forrás?]
Nevezetességei
A főtér a város északkeleti peremén fekszik (Sheshi Ahmet Zogu), a városháza mellett itt kapott helyet az egykori uralkodó, I. Zogu egész alakos szobra.[37] A tér mögött elterülő Géraldine parkban áll a város mecsete és művelődési háza. A város központi részének további köztéri alkotásai a 15. századi albán fejedelem, Szkander bég, valamint Shahin Toçi (1914–1939) második világháborús ellenálló és Qamil Xhika (1941–2000) agrármérnök mellszobrai. 1972-ben nyitotta meg kapuit a Mati Történeti Múzeum (Muzeu Historik Mat), amelynek előcsarnokában megmaradtak a monumentális szocialista realista falfestmények, részben Fatmir Haxhiu munkái (a múzeum 2017-ben zárva tartott).[38] A városban áll még egy halveti derviskolostor,[39] valamint a róla elnevezett gimnázium udvarán a közelben született papköltő, Pjetër Budi mellszobra.[40]
A várostól nyugatra, Kruja irányában terül el az 1966 óta védelem alatt álló Shtama-hágói Nemzeti Park, amely az 1970-es évek végétől felkapott klimatikus gyógyhely volt tüdőszanatóriummal és gyógyszállókkal.[41]
Jegyzetek
Források
- ↑ Abrahams 2016: Fred C. Abrahams: Modern Albania: From dictatorship to democracy in Europe. New York; London: New York University Press. 2016. ISBN 9780814705117
- ↑ Dedet 2015: Joséphine Dedet: Géraldine: Egy magyar nő Albánia trónján. Ford. Rácz Judit. Budapest: Európa. 2015. ISBN 9789634052029
- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522
- ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Horváth 2010: Horváth Gergely: Albánia természeti képe. In Albánok. Szerk. Kitanics Máté, Pap Norbert. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központja. 2010. 33–42. o. = Balkán Füzetek, 9. ISBN 9789636423353
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Parqet kombëtare 2018: Parqet kombëtare të Shqipërisë (’Albánia nemzeti parkjai’). Drejt. Latif Ajrullai, Rita Petro. Tiranë: Albas. 2018. ISBN 978-9928-282-38-5
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740
- ↑ Vickers 2016: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. 5th edition. London; New York: I.B. Tauris. 2016.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
|
|---|
| Főváros | |
|---|
| Megyeszékhelyek | |
|---|
Városi jogállású
községközpontok | |
|---|
Egyéb városi jogállású
települések | |
|---|
Falusi jogállású
községközpontok | |
|---|
